Ugrás a tartalomhoz

Adolfo Celi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adolfo Celi
Don Vito Tressoldi szerepében, a La mala ordina c. gengszterfilmben
Don Vito Tressoldi szerepében, a La mala ordina c. gengszterfilmben
Született1922. július 27.[1][2][3]
Messina[4]
Elhunyt1986. február 19. (63 évesen)[5][1][2][3]
Siena[6]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1986. február 19.)
  • olasz (1922. július 27. – 1946. június 18.)
Nemzetiségeolasz
HázastársaTônia Carrero (1951–1962)
Marília Branco (1963–?)
Veronica Lazăr (1966–1986)
Gyermekeikét gyermek:
Alessandra (1966)
Leonardo (1968)
SzüleiGiuseppe Celi
Foglalkozása
IskoláiAccademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Halál okaszívinfarktus
Színészi pályafutása
Aktív évek1946–1985
Híres szerepeiTűzgolyó (1965)
Joe Petrosino (1972)
Tevékenységszínész, filmrendező
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolfo Celi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Adolfo Celi, ejtsd: [aˈdolfo ˈtʃeːli], (Curcuraci, Messina, Szicília, 1922. július 22. – Siena, Toszkána, 1986. február 19.) olasz filmszínész, énekes, filmrendező. 1946–1962 között Argentínában és Brazíliában dolgozott, majd hazatérve számos olasz, francia és nemzetközi bűnügyi és kalandfilmben szerepelt.

Élete

[szerkesztés]

Pályakezdése Dél-Amerikában

[szerkesztés]
Első filmszerepében, az Un americano in vacanza-ban (b→j: Adolfo Celi, Valentina Cortese és Leo Dale

Szicíliában született, a római Accademia d’Arte Drammatica színházművészeti egyetemen tanult. Színpadon aratta első sikereit. Első filmszerepét, Luigi Zampa rendező Un americano in vacanza című romantikus filmjében játszotta. Több nyelven beszélt magas szinten.

1946-ban, huszonhárom éves korában, a háború utáni súlyos helyzetű olasz filmipart elhagyva Dél-Amerikába költözött, Argentinában és Brazíliában spanyol és portugál nyelvű színpadokon ért el sikereket. Helyi színésztársaival, Paulo Autrannal és Tônia Carreróval közösen São Paulóban megalapította a Teatro Brasileiro de Comédia színházi társulatot.[7] Tônia Carrerót 1951-ben feleségül is vette. Dél-Amerikai működése alatt, az 1950-es években két filmet és egy tévésorozatot rendezett meg, köztük a Tico-Tico no Fubá című filmet (1952), mely Brazíliában átütő sikert hozott. A film Zequinha de Abreu (1880–1935) brazil zenész és zeneszerző életét dolgozza fel, aki a címadó zeneművet alkotta. 1962-ben Celi elvált Tônia Carrerótól és hazatért Olaszországba.

Visszatérése Olaszországba

[szerkesztés]

1964-ben nagy népszerűséget szerzett Philippe de Broca rendező Riói kaland című olasz-francia kalandfilmjében, amelyet Jean-Paul Belmondo főszereplésével Rio de Janeiróban és Brazíliavárosban forgattak, itt Celi alakította Mário de Castro üzletembert és műkincstolvajt. Celi keresett színésszé vált, 1965-ben fontos szerepet kapott Mark Robson amerikai rendező Az elrabolt expresszvonat című háborús kalandfilmjében, amely szövetséges hadifoglyok szökéséről szól egy náci hadifogolytáborból. Celi a táborparancsnokot, Battagliát játszotta, a szökevényeket Frank Sinatra és Trevor Howard vezették. Ugyanabban az évben kapta legismertebb főszerepét, a főgonosz Largót, a Tűzgolyó című James Bond-filmben. 1968-ban, Mario Bava nemzetközi kooperációban készült krimijében, a Diabolik-ban is az egyik fő gazembert, Ralph Valmont-t alakította, akárcsak a hírneves Fernando Di Leo rendező 1970-es bűnügyi filmjében, a La mala ordinában, ahol Don Vito Tressoldi gengszterfőnökként jelent meg.

1969-ben Vittorio Gassmannal együtt elkészítették a L’alibi című filmdrámát, amelyben mindketten rendezőként, forgatókönyvíróként és főszereplőként is közreműködtek.

Az 1970-es években Celi számos olasz filmvígjáték főszereplője volt, így Mario Monicelli két sikeres komédiájának, a Brancaleone alle Crociate-nak (1970) és a Férfiak póráz nélkül-nek (1972), előbbiben Vittorio Gassmannal, az utóbbiban Ugo Tognazzival és Philippe Noiret-val együtt. Szerepelt a televízióban is. A Joe Petrosino című bűnügyi tévésorozatban ő játszotta a címszerepet. A sorozat New York legendás hírű rendőrfőnökének, Giuseppe „Joe” Petrosinónak (1860–1909), a szervezett alvilág elleni harc úttörőjének életét dolgozza fel, aki az olasz-amerikai maffia ellen elért sikeres akciói után 1909-ben Palermóban meggyilkolt.

Celi nyelvtehetség volt, olasz anyanyelvén kívül folyékonyan beszélt angolul, franciául, spanyolul, portugálul és németül is. Dél-Amerikában és Franciaországban készült filmjeiben saját hangján beszélt. Angol nyelvű filmjeiben is kifogástalan angolsággal szólt, de erős szicíliai akcentusa miatt mégis legtöbbször szinkronizálták. 1981-ben, a BBC által készített A Borgiák (The Borgias) című tévésorozatban Celi játszotta a főszereplőt, a Rodrigo Borgiát, azaz VI. Sándor pápát. Brian Farnham rendező és a producerek úgy döntöttek, „hagyják” Celit saját hangján beszélni. A Celi dél-olasz akcentusával elmondott archaizáló angol szöveg azonban rossz hatást tett a nézőkre, akik nehezen érthetőnek minősítették. Emiatt a sorozatot a kritika alaposan „lehúzta”.[8]

Magánélete, elhunyta

[szerkesztés]

Celi háromszor nősült. Első felesége Tônia Carrero(wd) (1922–2018) brazil színésznő volt, akivel 1951-ben házasodtak össze, 1962-ben elváltak. Második házasságát 1963-ban kötötte egy másik brazil színésznővel, Marília Brancóval(wd) (1942–1985), akitől később szintén elvált. Első két feleségétől nem születtek gyermekei.[9]

Harmadik felesége Veronica Lazăr(wd) (1938–2014) román születésű, Olaszországban dolgozó színésznő lett, akit 1966-ban vett el. Két gyermekük született, Alessandra(wd) (*1966) és Leonardo (*1968).

Adolfo Celi 1986-ban Siena városában hunyt el szívinfarktus következtében, 63 éves korában.[10] Gyermekei apjuk nyomdokába léptek: leánya, Alessandra színésznői pályán dolgozik,[9] fia, Leonardo filmrendező lett, és 2006-ban, apja halálának huszadik évfordulójára dokumentumfilmet készített Adolfo Celi, un uomo per due culture címmel, amelyet a 2008-as római filmfesztiválon is bemutattak.

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]
  • 1946: Un americano in vacanza; Tom
  • 1964: Riói kaland (L’homme de Rio); Mário de Castro
  • 1964: Tökéletes úriember (Un monsieur de compagnie); Benvenuto
  • 1964: Szép családok (Le belle famiglie); Della Porta professzor
  • 1965: Az elrabolt expresszvonat (Von Ryan’s Express); Battaglia
  • 1965: Agónia és extázis (The Agony and the Ecstasy); Giovanni de’ Medici bíboros
  • 1965: Slalom; Riccardo
  • 1965: Tűzgolyó (Thunderball); Largo
  • 1966: El Greco); Don Miguel de las Cuevas
  • 1966: Szívkirály (Le roi de coeur); Mac Bibenbrook ezredes
  • 1966: A nagy verseny (Grand Prix); Agostini Manetta
  • 1967: Rókamese (The Honey Pot); Rizzi rendőrfelügyelő
  • 1968: Diabolik; Ralph Valmont
  • 1968: Hat kedves csirkefogó (Uno scacco tutto matto); Bayon / Guinet
  • 1969: Hétszer hét (Sette volte sette); börtönőr
  • 1969: L’alibi; Adolfo
  • 1969: Bűntény a Via Venetón (Un detective); Fontana ügyvéd
  • 1969: Io, Emmanuelle; Sandri
  • 1970: Brancaleone alle Crociate; Bohemund király
  • 1971: A Morgue utcai gyilkosságok (Murders in the Rue Morgue); Vidocq rendőrfelügyelő
  • 1972: Napfivér, Holdnővér (Fratello sole, sorella luna); konzul
  • 1972: La mala ordina; Don Vito Tressoldi
  • 1972: Joe Petrosino, tévésorozat; Joseph „Joe” Petrosino rendőrfőnök
  • 1973: Hitler: The Last Ten Days; Krebs tábornok
  • 1974: A szabadság fantomja (Le fantôme de la liberté); Legendre doktor / Pasolini doktor
  • 1974: Ein Unbekannter rechnet ab; tábornok
  • 1974: Il sorriso del grande tentatore / The Tenpter; Borelli atya
  • 1975: Libera, szerelmem (Libera, amore mio!); Felice Valente (Libera apja)
  • 1975: Férfiak póráz nélkül (Amici miei); Sassaroli professzor
  • 1976: Sandokan – A maláj tigris (Sandokan); tévé-minisorozat, James Brooke
  • 1976: A svihák (Le grand escogriffe); Rifai
  • 1977: Lidérces utazás (Les passagers); Boetani
  • 1977: Holocaust 2000; Dr. Kerouac
  • 1977: A tigris még él: Sandokan, a felkelő (La tigre è ancora viva: Sandokan alla riscossa!), tévéfilm; James Brooke
  • 1977: L’uomo di Corleone; gengszter
  • 1980: Café Express; minisztériumi főfelügyelő
  • 1980: Car-Napping – Bestellt, geklaut, geliefert; Palermo rendőrfőnöke
  • 1981: A Borgiák (The Borgias); Rodrigo Borgia
  • 1981: Őrült római vakáció (Innamorato pazzo); VI. Gusztáv, San Tulipe hercege
  • 1982: Monsignor; Vinci
  • 1982: Amici miei – Atto II; Alfeo Sassaroli professzor (A férfiak póráz nélkül 2. része)
  • 1985: Amici miei – Atto III; Alfeo Sassaroli professzor (A férfiak póráz nélkül 3. része)
  • 1987: T.I.R., olasz-magyar-német tévésorozat, Aki elsőnek érkezik c. epizód; Oreste
  • 1987: Aeroporto internazionale, tévésorozat; főmérnök

Filmrendezései

[szerkesztés]
  • 1950: Caiçara (Brazília), forgatókönyvíró is
  • 1952: Tico-Tico no Fubá (Brazília), producer is
  • 1957: Grande Teatro Tupi, tévésorozat, Esta Noite é Nossa c. epizód (Brazília)
  • 1969: L’alibi, forgatókönyvíró is, Vittorio Gassman társrendezővel (Olaszország)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Enciclopédia Itaú Cultural (portugál nyelven). Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  5. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  6. ↑ https://www.ilgiornaleditalia.it/news/spettacolo/367489/chi-e-adolfo-celi-causa-morte-altezza-moglie-figli-film.html
  7. ↑ Paul Sheren. The Portuguese and Brazilian Theatre. Motley Books, xxviii. o. (1974) 
  8. ↑ Anthony Clark: Borgias, The (1981)] (angol nyelven). BFI Screenonline (screenonline.org.uk), 1981. december 16.
  9. ↑ a b Adolfo Celi. Biography. imdb.com
  10. ↑ Roberto Poppi. Dizionario del cinema italiano, I registi. Gremese, 104. o. (2002) 

További információ

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Adolfo_Celi&oldid=26297335”