Ugrás a tartalomhoz

András Sándor (költő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: András Sándor (egyértelműsítő lap).
András Sándor
SzületettSándor András
1934. március 28.
Budapest
Elhunyt2024. június 5. (90 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő, irodalomtörténész, irodalomkritikus, egyetemi tanár
KitüntetéseiMóricz Zsigmond-ösztöndíj (1995)
József Attila-díj (1999)
Szépíró-díj (2006)
Füst Milán-díj (2007)
Nagy Imre-érdemrend (2010)
Sablon • Wikidata • Segítség

András Sándor, eredeti neve: Sándor András (Budapest, 1934. március 28. – 2024. június 5.) magyar költő, irodalomtörténész, irodalomkritikus, egyetemi tanár.

Életútja

[szerkesztés]

1956-ban szerzett magyar irodalom szakos diplomát a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.

A forradalom után emigrált. Oxfordban, 1961-ben kapott B. Litt. diplomát. 1963–1964 között DAAD-ösztöndíjas volt a Müncheni Egyetemen. A University of Southern California egyetemen tanult tovább 1967-ben. A doktori címet 1967-ben szerezte meg ott német irodalomból. 1965-1969 között magyar nyelv és irodalom tanár volt Berkeleyben. A washingtoni Howard Egyetemen volt professzor 1969–1996 között. 1981–1996 között kiadta és szerkesztette az Arkánum című folyóiratot.

Munkássága

[szerkesztés]

Esszéit és tanulmányait angol és német, verseit, esszéit, prózáját és kritikáit magyarul írja. Írásait az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság és a Magyar Műhely, valamint a Kortárs, Alföld, Jelenkor, Élet és Irodalom, Literatura, Kalligram, Korunk is közölte. A Csernus Ákos-díj kuratóriumának tagja.

Főbb művei

[szerkesztés]

Verseskötetei

[szerkesztés]
  • Rohanó oázis; s.n., London, 1970 (A Szepsi Csombor Kör kiadványai Magyar sorozat)
  • Mondolatok (1981)
  • A teremtéselőtti ember; Orpheusz Könyvek, Bp., 1993
  • Emberpassió. Válogatott és új versek, 1956–1998 (1999)
  • Franciska könyve (2000)[2]
  • Szerelem: megközelítések (2000)
  • Mi vagyunk most a vandálok is. Versek; Kalligram, Pozsony, 2012

Tanulmány- és esszékötetei

[szerkesztés]
  • The Exile of Gods (1968)
  • Heidegger és a szent; Osiris-Századvég–Gond, Bp., 1994 (Horror metaphysicae)
  • Ikervilág (1996)
  • Játék vagy kaland (1998)
  • "nem adnám semmiért ezt a zimankós szabadságot". Futamok Kemens Géfin László Fehérlófia című könyvéről (2003)
  • Lutheránus zen. Halál és meghalás; Kalligram, Pozsony, 2004
  • Bretonhídon Atlantiszba. Írások írókról és az írásról; Kalligram, Pozsony, 2010
  • Az otthonos idegen. Kukorelly Endre; Kalligram, Pozsony, 2011
  • Malevics és a művészet; Kijárat, Bp., 2016

Regény, elbeszélés

[szerkesztés]
  • Gyilkosság Alaszkában avagy Sherlock Holmes a tlingitek földjén (2006)
  • Szent Kujon megkísértése. Történetek; Kalligram, Pozsony, 2007

Díjai, kitüntetései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Meghalt András Sándor, 2024. június 5.
  2. ↑ MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  3. ↑ Kiegészítések a "MÉK"-hez. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 15.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=András_Sándor_(költő)&oldid=27195271”