Ugrás a tartalomhoz

Atlanti ördögrája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Atlanti ördögrája
Thaiföld vizeiben
Thaiföld vizeiben
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Öregrend: Rájaszerűek (Batoidea)
Rend: Sasrájaalakúak (Myliobatiformes)
Család: Sasrájafélék (Myliobatidae)
Alcsalád: Mobulinae
Nem: Mobula
Rafinesque, 1810
Faj: M. birostris
Tudományos név
Mobula birostris
(Walbaum, 1792)
Szinonimák
Szinonimák
  • Brachioptilon hamiltoni Hamilton & Newman, 1849
  • Cephaloptera stelligera Günther, 1870
  • Cephalopterus manta Bancroft, 1829
  • Cephalopterus vampyrus Mitchill, 1824
  • Ceratoptera alfredi (non Krefft, 1868)
  • Ceratoptera ehrenbergi Müller & Henle, 1841
  • Ceratoptera ehrenbergii Müller & Henle, 1841
  • Ceratoptera johnii Müller & Henle, 1841
  • Manta alfredi (non Krefft, 1868)
  • Manta americana Bancroft, 1829
  • Manta birostris (Walbaum, 1792)
  • Manta brevirostris Auctorum
  • Manta ehrenbergii (Müller & Henle, 1841)
  • Manta hamiltoni (Hamilton & Newman, 1849)
  • Manta raya Baer, 1899
  • Raja birostris Walbaum, 1792
  • Raja manatia Bloch & Schneider, 1801
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Atlanti ördögrája témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlanti ördögrája témájú médiaállományokat és Atlanti ördögrája témájú kategóriát.

Az atlanti ördögrája (Mobula birostris) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának sasrájaalakúak (Myliobatiformes) rendjébe, ezen belül a sasrájafélék (Myliobatidae) családjába tartozó faj.

Korábban a ma már felszámolt Manta porcoshal-nembe tartozott, Manta birostris név alatt.

Előfordulása

[szerkesztés]
Úszása a repüléshez hasonlít

Az atlanti ördögrája az Atlanti-óceánban, a Csendes-óceánban és az Indiai-óceánban, partközelben és a nyílt tengeren egyaránt megtalálható. Elterjedésének az északi határát a Rhode Island, az Azori-szigetek, a Sínai-félsziget, Kalifornia déli része és Japán alkotják. Míg délen Perunál, Uruguaynál, a Dél-afrikai Köztársaságnál és Új-Zélandnál van az előfordulásának a határa. Mozambik vizeiben megosztja területét rokonával, a Mobula alfredival.

Megjelenése

[szerkesztés]

Az atlanti ördögrája hossza 3–5 méter, úszófesztávolsága 4,5–7 méter, de akár 9,1 méter is lehet; 3,8–4,6 méteresen már felnőttnek számít. Átlagos testtömege 1,2–1,4 tonna, de elérheti a 2–3 tonnát is. A rája fejének két oldalán két óriási úszó van, amelyek úgy néznek ki, mint két hatalmas, puha szárny. Arra használja őket, hogy táplálékát közvetlenül széles pofájába terelje. A rájának nincs foga – a legtöbb táplálékot (plankton) „élő levesként” veszi fel –, ám pofája belül egészen érdes. Körülbelül öt pár kopoltyúját lélegzés mellett szűrőrendszerként is használja. Testének felső része fekete, nagy, fehér foltokkal; hasi része fehéres néha sötét foltokkal. Hatalmas testéhez képest farka rövid és vékony.

Életmódja

[szerkesztés]

A nagy példányok egyedül, a kisebbek 5-6 halból álló csoportban élnek, táplálékban gazdag helyeken. Általában 0-120 méteres mélységekben tartózkodik. Tápláléka túlnyomórészt plankton és garnélák, de olykor kis halak is, mint például a tengeripérfélék (Mugilidae). Az ördögrája békés planktonevő, ám ha megtámadják, hatalmas testével és gyors szárnyalásával az ember veszélyes ellenfelévé is válhat. Főleg ősszel ki-kiugrik a vízből, azonban még nem sikerült megállapítani, hogy miért; meglehet, hogy az udvarláshoz tartozik ez a szokása.

Szaporodása

[szerkesztés]

A párzási időszak egész évben tart. Ivarérettek csak akkor lesznek, ha elérték a 4-4,5 méteres úszófesztávolságot. Az atlanti ördögrája ál-elevenszülő (viviparia). Egyszerre csak egy utódot hoz a világra.

Felhasználása

[szerkesztés]

Mivel az ördögrája csekély kereskedelmi értékkel bír, és a sporthorgászok sem tekintik különösebben mutatós zsákmánynak, általában békén hagyják. Csak kis mértékben halásszák. Az állomány pontos számáról nincsenek adatok. A tonhalászok gyakori mellékfogása.

Források

[szerkesztés]