Ugrás a tartalomhoz

Bánffyhunyadi járás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánffyhunyadi járás
Közigazgatás
Ország Magyarország
VármegyeKolozs vármegye
Járási székhelyBánffyhunyad
Települések száma46 (1913)[1]
nagyközségek2 (1913)[1]
Népesség
Teljes népesség47 286 fő (1913)
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1

A Bánffyhunyadi járás, régebbi írásmóddal Bánffy-Hunyadi járás a Magyar Királyság megszűnt közigazgatási egysége, amely Kolozs vármegye része volt, Bánffyhunyad székhellyel. Területe jelenleg Romániában, Kolozs és Szilágy megyében fekszik.

Fekvése

[szerkesztés]
Kolozs vármegye közigazgatási térképe 1917-ből

A Bánffyhunyadi járás Kolozs vármegye nyugati-délnyugati határa mentén terült el. Nyugaton Bihar vármegye, északon Szilágy vármegye és a Hidalmási járás, keleten a Nádasmenti járás, délen a Nádasmenti járás és Torda-Aranyos vármegye voltak a szomszédai. A járási székhely Bánffyhunyad a járás északkeleti részén található.

A 19–20. század fordulóján a járás területének 46%-át erdő borította; Kolozs vármegye átlagában az erdőborítottság 30%-os volt.[2]

Története

[szerkesztés]

Csánki Dezső Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című műve alapján Endes Miklós arra következtetett, hogy a járás területe „igen sokáig” Bihar vármegyéhez tartozott.[3]

A 18. század végén a járás területe Kolozs vármegye felső kerületéhez tartozott, [4] ugyanez volt a helyzet 1830-ban[5] és 1846-ban is.[6] 1857-ben 57 község alkotta és a Kolozsvári kerülethez tartozott.[7] Az 1876-os közigazgatási reform során kialakított Kolozs vármegyének ez volt a legnépesebb járása.[8] A járás területén a Bánffy család volt a legnagyobb birtokos.[9]

1920 és 1925 között változatlan összetételben a romániai Kolozs megyéhez (Județul Cojocna) tartozott Plasa Huedin néven.[8][10] Az 1925. június 14-én elfogadott új megyebeosztás, illetve az ezt követő 1938-ig bekövetkezett apróbb kiigazítások során Bihar megye Élesdi járásának két községét (Királyhágó, Körösfeketetó), valamint az addig a Gyalui járáshoz tartózó Gyerőfalvát a Bánffyhunyadi járáshoz csatolták.[8] 1925-ben húsz község alkotta, székhelye továbbra is Bánffyhunyad volt.[11]

1925 és 1930 között kisebb járásokat alakítottak ki, ekkor a Bánffyhunyadi járás egyes részei átkerültek az újonnan alapított Kalotai, illetve Egeresi járáshoz. A második bécsi döntés alapján a járás 32 községe Magyarországhoz került, 16 községe Romániában maradt. A második világháború után visszaállt az 1940 előtti állapot.[8]

Lakossága

[szerkesztés]

1910-ben 47 286 lakosa volt, ebből 19 572 görögkatolikus, 13 740 görögkeleti, 10 881 református, 1901 izraelita, 1057 római katolikus, 53 evangélikus, 27 unitárius, 55 egyéb vallású.[12] A lakosság 69,4%-a román, 29,7%-a magyar, 0,3%-as német, 0,6%-a más anyanyelvű volt.[13]

Települései

[szerkesztés]

Az 1913-as helységnévtár szerint a járást két nagyközség (Bánffyhunyad és Jósikafalva) illetve tizenkét körjegyzőségben negyvennégy község alkotta:[1]

körjegyzőség település lélekszám
Bánffyhunyad 5194
Jósikafalva 1739
Csucsai kj. Börvény 734
Csucsa 2001
Kissebes 1238
Nagysebes 2139
Derétei kj. Bedecs 1116
Deréte 602
Erdőfalva 311
Kalotabikal 633
Farnasi kj. Farnas 452
Magyarbikal 907
Sztána 550
Zsobok 668
Felsőfüldi kj. Alsófüld 501
Felsőfüld 734
Hodosfalva 852
Ketesd 418
Középfüld 774
Kalotaszentkirályi kj. Jákótelke 239
Kalotadámos 404
Kalotaszentkirály 1046
Zentelke 797
Körösfői kj. Kalotanádas 726
Körösfő 1073
Nyárszó 439
Sárvásár 289
Magyargyerőmonostori kj. Felsőgyerőmonostor 1343
Magyargyerőmonostor 2197
Magyarvalkói kj. Kalotaújfalu 396
Kiskalota 785
Magyarvalkó 1148
Marótlakai kj. Magyarókereke 596
Malomszeg 481
Marótlaka 1509
Sebesvár 1014
Meregyói kj. Havasrekettye 1743
Meregyó 2049
Nagykalotai kj. Bocs 800
Incsel 523
Kalotabökény 543
Nagykalota 1048
Székelyjói kj. Havasrogoz 1229
Székelyjó 889
Tarányos 1131
Viság 1286

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c A magyar szentkorona országainak helységnévtára 1913. Szerk. Biszak Sándor. Budapest: Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Arcanum. 2006. ISBN 9789637374463  
  2. Eplényi Anna: Kalotaszeg téjkarakter-elemzése. phd.lib.uni-corvinus.hu (2012) (Hozzáférés: 2021. november 16.) [doktori értekezés]
  3. Endes Miklós: Erdély három nemzete és régi vallása autonómiájának története. Budapest: Szerzői kiadás. 1935.  
  4. Benkő József: Erdély. Ford. Szabó György. Sepsiszentgyörgy–Barót: Székely Nemzeti Múzeum–Tortoma. 2014. 453–484. o. ISBN 9789738995253  
  5. Európa tekíntete Jelenvaló Természeti, Míveleti és Kormányi Állapotjában. Szerk. Dóczy József. Bécs: Haykul Antal. 1830. IX 390. o.  
  6. Allgemeines geographisch-statistisches Lexikon. Hrsg. Franz Raffelsperger. Wien: Ignaz Klang. 1846. III 413. o.  
  7. Fényes Elek: Az Ausztriai Birodalom statistikája és földrajzi leírása. Pest: Heckenast. 1857. 160. o.  
  8. a b c d Szilágyi Ferenc: A Partium közigazgatási földrajza. dea.lib.unideb.hu (2008) (Hozzáférés: 2021. november 16.) [doktori értekezés]
  9. Imreh István: Erdélyi hétköznapok 1750–1850: Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus időszakáról. Bukarest: Kriterion. 1979.  
  10. Erdély statisztikája: A Romániához csatolt egész volt magyar terület lakosságának nemzetiségi, felekezeti és kulturális községenkénti statisztikája az 1910. és 1920. évi hivatalos adatok alapján. Közzéteszi Jakabffy Elemér. Lugos: „Magyar Kisebbség” Nemzetpolitikai Szemle. 1923.  
  11. Nicolae Istrate: Indicatorul comunelor din Ardeal si Banat. Cluj: Cartea Româneasca. 1925.  
  12. Erdély településeinek vallási adatai. Szerk. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. II 246. o. ISBN 9632154193  
  13. Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 362. o. ISBN 9632151046  

További információk

[szerkesztés]