Ugrás a tartalomhoz

Blato na Cetini

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blato na Cetini
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOmiš
Jogállásfalu
Irányítószám21254
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség462 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság214 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 40′ 11″, k. h. 16° 49′ 22″43.669722°N 16.822778°EKoordináták: é. sz. 43° 40′ 11″, k. h. 16° 49′ 22″43.669722°N 16.822778°E
SablonWikidataSegítség

Blato na Cetini falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 32, közúton 54 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 21 km-re északkeletre, a Cetina két partján fekszik. Kőből épített közúti híd vezet itt át a Cetinán. Déli határa felnyúlik a Mosor-hegység területére, itt halad át az A1-es autópálya is.

Története

[szerkesztés]

A település közelében fekvő hegyekben haladó autópálya építése során olyan régészeti leletekre találtak, amelyek e terület korai benépesülését igazolják. A középkorban ez a vidék két óhorvát zsupánság, a poljicai és a radobiljai határán feküdt. Neve már 1382-ben felbukkan a nagy területű radobiljai plébánia részeként. A késő középkorban a boszniai származású Franić nemzetség birtoka volt. Területe már nagyon korán, 1495 előtt török uralom alá került és csak 1715-ben a velencei-török háború során szabadult fel a török uralom alól. Maga Blato na Cetini nevét arról a Cetina szorosában elterülő "Jelača" nevű mocsárról kapta, amely a 18. századig alkalmatlanná tette területét az emberi letelepedésre. A 18. századra a mocsár kiszáradt és területe már vonzotta a letelepülő embereket. Bizzi érsek feljegyzése szerint 1754-ben már 32 család és 271 lélek élt a faluban. A településnek 1857-ben 658, 1910-ben 1030 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1970-es évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 465 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
658 725 749 807 948 1.030 1.193 1.135 1.062 1.084 1.104 1.116 848 760 573 465

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma mai formájában 1742-ben épült. Helyén már korábban is egy kisebb templom állt, melynek bővítésével alakították ki a mai épületet. A régi templom maradványa a mai templom szentélyét képezi. A templom szabályosan faragott kövekből épült, homlokzatán kőből faragott rozetta, legfelül pedig harangtorony látható benne két haranggal. Az épület az apszissal együtt 18 méter hosszú és 7 és fél méter széles. Dongaboltozata van. A szentélyben található főoltár mögött kis helyiség van kialakítva a sekrestye számára. A főoltár kőbőé épült márvány intarziával, a szentségtartót színes márványból készítették. Az oltáron Mária mennybevételét és Szent Józsefet a munkások védőszentjét ábrázoló szobrok láthatók, hazai mester munkái. A mellékoltár a Kármelhegyi boldogasszonynak van szentelve, rajta a Szűzanya fából faragott szobrával. A templomot 1996-ban teljesen megújították, melynek során tetőt cseréltek, új kórus és oltár épült, valamint a harangtornyot renoválták. 1997-ben környezetét tették rendbe. 2000-ben új keresztutat helyeztek el a templomban. A szentély jobb oldalán található régi szentségtartó a szakemberek szerint a 15. századból származik.
  • A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt temploma 1814-ben épült a Čelopek nevű településrészen. Bejárata felett kis rozetta, felül pedig kis harangtorony látható, benne egy haranggal. A templomban a Szűzanya kőből faragott szobra áll karján a kis Jézussal. 1995-ben az épületet felújították. Udvarát szárazon rakott fal keríti.
  • A klanaci Mária-kápolna 1983-ban épült szépen faragott kövekből. A Szűzanya szobra súlyosan megrongálódott, azért ugyanazzal a szobrászművésszel a korábbi modell alapján újrafaragtatták, az eredetit pedig a plébánián helyezték el.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]