Bruvno
Bruvno | |
A szerb paravoszláv templom. | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Zára |
Község | Gračac |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 23440 |
Körzethívószám | (+385) 023 |
Népesség | |
Teljes népesség | 46 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 750 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 24′ 04″, k. h. 15° 53′ 43″44.401100°N 15.895300°EKoordináták: é. sz. 44° 24′ 04″, k. h. 15° 53′ 43″44.401100°N 15.895300°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bruvno témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bruvno falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Gračachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 61, közúton 77 km-re, községközpontjától 13 km-re északra, Lika déli részén fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A gyér középkori források ezen a területen nem jeleznek várat. Ennek első ábrázolása Radoslav Lopašićnak a horvát Unamentét ábrázoló térképén található. A török uralom előtti létezését erősíti az a tény, hogy a 17. század elején már török katonai parancsnokság székhelye volt. Ivan Kukuljević a 19. század közepén a várat a régi határőrparancsnoki szálláshely fölé helyezi, amely megfelel a Szent Péter templom feletti 786 méteres magaslatnak. Ezen a helyen azonban ma csak buja növényzet található, várnak semmilyen nyoma nem látszik. A vár formáját csak egy régészeti ásatás tisztázhatná.[2] A vártól nyugatra eső területet régen Selištének nevezték, mely azt is jelzi, hogy a török kiűzése után 1699 körül ide települt az új, pravoszláv lakosság. Templomukat 1860-ban építették. A településnek 1857-ben 2350, 1910-ben 1379 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben a falu csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 92 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
2.350 | 1.343 | 1.137 | 1.266 | 1.414 | 1.379 | 1.421 | 1.347 | 834 | 836 | 818 | 610 | 432 | 292 | 55 | 92 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Középkori várhely a Sveti Petar feletti Gradina nevű magaslaton. A falu határában ezen kívül még három ókori és középkori várrom található.
- Crni Lugnál a Grumila-hegyen történelem előtti romok találhatók.
- Podčazbina régészeti lelőhely.
- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[5] 1860-ban épült. A II. világháború idején súlyosan megrongálódott, újjáépítése 1989-ben kezdődött. A bruvnoi ortodox temetőben, egy régebbi épület alapjain építtette Jovana Preteče, amit a hajó déli falán található kőtábla felirata bizonyít. Neoklasszicista stílusban épült egyhajós hosszúkás épületként, sokszögletű szentéllyel és a főhomlokzat felett emelkedő harangtoronnyal. A főhomlokzaton egy félköríves bejárati portálon át jutunk be a narthexbe, amelyet egy pár masszív, négyzet alaprajzú pillér választ el a hajótól. A narthexet kétkarú lépcső köti össze a kórussal. A kórus akkora, mint a narthex, és egy egyszerű, tömör tufából készült korláttal határolták el. A hajó belsejét négy lizénapár és gerendapár osztja négy mezőre, melyeket sekély boltmezőket boltoznak. A szentélyt kettős diadalív választja el a hajótól. A diadalív két oldalán lévő oldalpilaszterekben a régi ikonosztáz nyomai láthatók, amely azonban nem maradt fenn. A sokszögű oltárteret három hosszúkás, félköríves kivitelű ablak tagolja, alatta hét négyszögletes vakfülke sorakozik, melyek közül az első és a hetedik valamivel mélyebb. A szentély boltozatát egy boltöv két, tufából készült mezőre tagolja. Az oltárasztal (oltármenza) egyszerű kő, falazott, vakolt talapzattal. A templomban minden falfelület vakolt, helyenként egy egyszerű díszes kéttónusú festmény maradványai, valamint a kék égbolt a csillagokkal ábrázolása maradt fenn. A padló nagy téglalap alakú kőlapokból készült. A főhajó középső része a narthex padlójához és az oltártérhez képest egy lépcsővel lejjebb kerül. A főhomlokzatot három mezőre osztják a lizénák. Az első mezőt a földszinten egy hosszúkás, íves kivitelű portál tagolja. Az oldalsó mezőkben félköríves kivitelű vakfülke, a középső mező felett pedig négyzetes alaprajzú harangtorony található, mely függőlegesen három, gipszből készült egyszerű profilos koszorúval elválasztott mezőre tagolódik. A második mezőben az oromzónában és a portál tengelyében egy kisebb körablak található, a harmadik mezőben pedig mind a négy oldalon monoforámák vannak kialakítva a harangok számára.
- Az Otuča-patakon öt malom található.
- Több településrészén (Obradovići, Plećaši, Graovo, Podurljaj stb.) találhatók a népi építészet jellegzetes példái.
- Természeti látványosság a Gutešin-hegycsúcs dolomitsziklái.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Krešimir Matijević: Naseljenje Like (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7047.
Források
[szerkesztés]- Gračac község hivatalos oldala (horvátul)
- Gračac információs oldala (horvátul)
- A Felsőkárolyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában Zágráb, 1920. (magyarul)