Charon (hold)
 Charon | |
 | |
| A Charon a New Horizons űrszonda felvételén | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | James W. Christy |
| Felfedezés ideje | 1978. június 22. |
| Felfedezés helye | United States Naval Observatory Flagstaff Station |
| Névadó | Kharón |
| Pályaadatok | |
| Fél nagytengely | 19 571,4 km |
| Pálya excentricitása | 0 |
| Orbitális periódus | 6,38723 nap |
| Inklináció | 96,145° |
| Felszálló csomó hossza | 223,046° |
| Anyabolygó | Pluto |
| Központi égitest | Pluto |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 1214 km |
| Tömeg | (1,52±0,06)×1021 kg |
| Átlagos sűrűség | 1,65±0,06 g/cm³ |
| Felszíni gravitáció | 0,278 m/s² |
| Albedó | 0,36-0,39 |
| Felszíni hőmérséklet | −220 °C (53 K) |
| Látszólagos fényesség | 16,8 |
| Abszolút fényesség | 0,868 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Charon (IPA kɛərɒn) a Pluto legnagyobb holdja. James W. Christy csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plutóról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról (Χάρων). Amíg a Charont fel nem fedezték, volt egy olyan nézet a tudósok körében, hogy a Pluto eredetileg holdja lett volna a Neptunusznak.
A hold felfedezése révén – az együttes mozgást megfigyelve – állapították meg a két égitest pontos tömegét, amely a Pluto esetében a várakozásokat messze alulmúlta, és újabb vitákat szült a bolygók definíciójáról.
A Charon az anyabolygójához képest a legnagyobb hold a Naprendszerben (átmérője több mint a fele, tömege az 1/7-e a Plutóénak). A Pluto forgási és a Charon keringési ideje pontosan megegyezik (6,387 nap), tehát a Charon keringése kötött, vagyis mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymás felé (hasonló a helyzet a Föld és a Hold esetén is - ám míg itt csak a Hold mutatja mindig ugyanazt az oldalát a Föld felé, a Pluto és a Charon esetében ez kölcsönös).
A Charon felszínét valószínűleg vízjég borítja, szemben a Plutóéval, amelyet fagyott nitrogén. Az északi pólus közelében vöröses felület látható. Az Organa kráter közelében ammóniakibocsátás észlelhető.
Sokáig a Charon volt a Pluto egyetlen ismert holdja de 2005-ben megfigyeltek két apró holdat is, amelyek az S/2005 P 1 (Hydra) és az S/2005 P 2 (Nix) nevet kapták, 2011-ben pedig újabb két holdat (Kerberos és Styx) fedeztek fel a Pluto körül.
Források
[szerkesztés]- Astronomy, 2016 February
