Csoportdinamika

A csoportdinamika viselkedési és pszichológiai folyamatok rendszerére vonatkozik, amely egy adott szociális csoporton belül, vagy esetenként csoportok között alakul ki. A csoportdinamika tanulmányozása hasznos lehet a csoportok döntéshozatali folyamatának megértéséhez, fertőző betegségek terjedésének feltérképezéséhez (pl. AIDS), hatásos csoportterápiák kialakításához, de akár az új gondolatok, ötletek megjelenésének, terjedésének és elfogadásának modellezéséhez. A csoportdinamika adja a hátteret a rasszizmus, a szexizmus és a társadalmi előítéletek más formáinak megértéséhez. A csoportdinamika elveit, tanulságait, tapasztalatait a pszichológia, szociológia, antropológia, politikatudomány, oktatás, szociális ellátás, az üzlet és a kommunikáció terén is hasznosítják.

Fogalma

A csoportdinamika fogalma alatt a szociálpszichológia alapvetően 3 dolgot ért:

• A csoportdinamika a csoportokban zajló folyamatok összessége: Olyan erők, amelyeket minden pszichológiailag leírható változások hívnak elő, pl.: csoportképzés, szerepfejlődés, vezetés, hatalom, befolyásolás.
• A csoportdinamika a csoportfolyamatok tudományos feldolgozása: A szociálpszichológia egyik diszciplínája, amelynek a célja
  1. a csoportok természetének kutatása;
  2. a csoportokban zajló folyamatoknak kutatása;
  3. a csoportfejlődés tendenciáinak kutatása;
  4. a csoportok interdependenciáinak kutatása;
  5. a csoporttag és a csoport kapcsolatának kutatása;
  6. a csoportok közötti kapcsolatok kutatása.

• A csoportdinamika olyan eljárás, amellyel befolyásolni lehet a csoportfolyamatokat: A csoportfolyamatok irányításának módszertani tárháza, pl.: folyamatelemzés, brainstorming, szerepjátékok, szociogram, kommunikációs gyakorlatok. A csoportdinamikával foglalkozó, illetve azt felhasználó módszeregyüttesek több formáját ismerjük.

Kutatásának és alkalmazásának formái

Csoportdinamikai laboratórium

Pszichoszociális tanulási helyzet, melynek résztvevői ismereteiket a tapasztalati tanulás által egyedibb, intézményesebb és csoportra vonatkoztatottabb szempontok szerint bővítik, és így szociális kompetenciáikat javítani akarják. A fogalom a csoportdinamikai munka, műhely és kísérleti jellegét hangsúlyozza. Időtartam: néhány naptól több hétig terjedhet a céltól függően. A mindennapi környezeten kívül („kulturális sziget”) zajlik. Kisebb csoportok dolgoznak, amelyek időnként nagycsoportban is találkoznak. A „laboratórium” mint tanulási helyzet értendő és nem mint fizikai értelemben vett helység, ahol pszichológiai kísérleteket végzünk.

T-csoport

Bár több helyen is az olvasható, hogy a módszert Moreno – a pszichodráma kitalálója – fedezte volna fel, de valójában a módszer alkalmazásának az elindítása Kurt Lewin nevéhez és egy 1947-ben megrendezett pedagóguskonferenciához fűződik.

A T-csoport NEM terápiás csoport, hanem tréning csoport (training group) megjelölése, amelyben a résztvevők (tipikus létszám: 9-15 fő; trénerek száma: 1-2 fő) önmagukról (önismeret), a kiscsoportokban előkerülő folyamatokról, a csoportdinamikáról tanulnak általában az egymással való interakció során. Megtanulják alkalmazni a hatékony üzenetküldés, a visszajelzés, a problémamegoldás módszereit. Ehhez alkalmazzák a pillanatnyi helyzet diagnosztizálásának, a csoportfolyamatokra való reflektálás módszereit, miközben új magatartásformákat próbálnak ki társas helyzetekben.

A T csoportban csak az „itt és most” eseményei a megengedettek. Kevésbé előstruktúráltak a csoportok. A tréner erős önkorlátozása és a csoport vezetésétől való vonakodása a csoportban egy fajta szociális vákuumot hív elő, amely a csoporttagokban feszültséget és annak a szükségletét szüli, hogy ezt a vákuumot betöltsék. Definíció (Bradford, Gibb, Benne [1972.]): „…egyének olyan heterogén csoportosulása, akik ezért jönnek össze, hogy azokat a személyközi kapcsolatokat és azt a csoportdinamikát vizsgálják meg, amelyet ők maguk keltenek interakcióik által.”

Encounter-csoport

Az egyénnek meg kell kapnia a lehetőséget, hogy a másokkal való kontaktus során önmagát kibontsa és magát mint személyt megvalósítsa.

Alapító: Carl Ransom Rogers. Egyéb elnevezései: találkozási csoport, kapcsolatcsoport, saját élményű csoport. Formájában és módszerében átmenetet képez a Sensitivity Training felé. Nyílt és lendületes találkozás a „mindennapok álarca” nélkül. A csoportfolyamatban az érzések és tapasztalatok kerülnek elő.

Sensitivity Training, saját élményű csoport

A csoport aktuális folyamataira és az egyénben végbemenő folyamatokra koncentrál annak érdekében, hogy a résztvevőknek lehetővé tegye az önmagukra és saját viselkedésükre vonatkozó felismeréseket. A hangsúly az egyéni élmény- és magatartási folyamatokon van.

Célmeghatározástól függően lehet:

• attitűdváltoztatás;
• magatartásváltoztatás;
• személyiségváltoztatás.

A sensitivity (érzékenyítés) nem különleges magatartás, hanem a kommunikációs jelek adekvát felvételének normális képessége.

Három fő (egymást átfedő) területe van:

1. szociális-kognitív terület: mások észlelésének, megítélésének és ismeretének területe (beleértve a megtévesztési és előítéleti forrásokat is);
2. motivációs terület: egyéni mozgósítási alapok különböző szituációkban;
3. expresszív terület: a spontán önkifejezés finom fokozatai és a beszédbeli kifejezés megfeleltetése a partner mentalitásának.

Interakciós, ill. kommunikációs tréning

Laboratóriumi formában megszervezett tanulási helyzet, amelynek célja az interakciós kompetenciák javítása.

Lényeges fogalom az interakciós kompetencia: azon képesség, amely lehetővé teszi a saját képességek és szükségletek kifejezését.

Szervezeti tréning, szervezetfejlesztési tréning

A klasszikus tréning továbbfejlesztése. A klasszikus tréningekhez képest fennálló különbségek területei:

• a kezelendő témák választéka;
• csoportösszetétel.

A szervezetfejlesztési tréning célja:

• a vállalaton belüli problémamegoldó potenciál aktivizálása;
• a vállalati célra való tekintettel a vezetők és dolgozók attitűdjeinek megváltoztatása.

A tréning témái a következők lehetnek: szervezeti folyamatok, a hatalom és függőség kezelése, együttműködés, konkurencia, versengés, csapatmunka.

Akciókutatás

Akciókutatás alatt kétféle fogalmi hátteret értünk:

1. maga a munkamódszer;
2. a kezelt problémák súlyozásának módja.

A feladatok esetében túlnyomórészt olyan témákról és problémákról van szó, amelyek kezelése és megoldása sürgős. Az akciókutatók azt a szociális környezetet keresik, amelyekben az adott problémák gyakorlatilag relevánsak. A probléma elemzése a helyszínen történik. A problémát a résztvevőkkel és nem a résztvevőknek elemzik (önelemzés).

Források

1. Peter R. Wellhöfer: Gruppendynamik und soziales Lernen, 2. Auflage (UTB 2192, 2001.)
2. Johnson-Johnson: Joining Together (Allyn and Bacon, 2002.)
3. Klaus Antons: A csoportdinamika gyakorlata (Synalorg Kft., 2006.)

További szakirodalom

Az alábbi angol nyelvű folyóiratok közölnek csoportdinamikai kutatásokat és cikkeket:

• Group Processes & Intergroup Relations
• Group Dynamics: Theory, Research, and Practice
• Small Group Research
• Group Analysis
• International Journal of Group Psychotherapy
• The Journal for Specialists in Group Work
• Social Work With Groups
• International Journal on Minority and Group Rights