Dísznövény

A dísznövények azon növények, amelyeket esztétikai értékük miatt ültetünk vagy használunk fel. Ez lehet szép vagy különleges megjelenés, például a törzs mintázata, ágrendszer megjelenése, levél alakja, színe, a virágjának alakja, színe, nagysága, illata; a termés is lehet pusztán díszítő értékű, amelyet nem fogyasztásra szánunk és a növényen maradva a téli hónapokban díszít, vagy megszárítva használjuk fel (pl. aranyalma fajták (Malus spectabilis), borbolya (Berberis spp.), berkenye (Sorbus spp.)). További jellemzőjük kedvező környezeti hatásuk: erózió csökkentés, szélvédelem, por, zaj csökkentés.

A fás szárú dísznövényt díszfának (ha fa) vagy díszcserjének (ha cserje), a tetszetős virágot fejlesztő lágy szárú dísznövényt pedig gyakran egyszerűen virágnak is nevezik.

Lehet egy növény egyszerre több hasznú is, pl. a fűszer- és gyógynövények, különleges megjelenésű gyümölcsök (pl. sárga termésű ribiszke), vagy a vérmogyoró vörös leveleivel és ehető terméseivel.

Csoportosítási szempontok

Gyertyánból és közönséges tiszafából nyírt sövény (Eyrignac Manor, Franciaország)

A dísznövények csoportosítása nagy számú szempont szerint lehetséges, a növényárudák internetes oldalain található szín szerinti, virágzás szerinti, magasság szerinti felosztás, amelyek lényegesek lehetnek a felhasználás szempontjából. Kevésbé gyakorlatias vagy nem feltétlenül lényeges szempont a rendszertani, származási hely szerinti csoportalkotás, de ugyanakkor a növény kondíciója szempontjából érdemes megbízható helyen vásárolni.

A felhasználás helye szerint

Balkonnövények: meghatározott mennyiségű földben tartott egyéves növények (pl. porcsinrózsa (Portulaca grandiflora), pompás záporvirág (Gazania rigens), törpe nebáncsvirág (Impatiens wallerinana)).
Sziklakerti növények: évelő lágy szárúak (pl. kerti pázsitviola (Aubrieta x cultorum) Bergmans, árnyéki kőtörőfű (Saxifraga umbrosa), hegyi sás (Carex montana)), félcserjék (pl. kerti kakukkfű (Thymus vulgaris), közönséges levendula (Lavandula angustifolia)).
Parkokba ültetett növények: fás szárú lomb-és tűlevelűek, virágágyi egyévesek, különlegességek. Ezek a növények alkalmasak egyéb közterületi felhasználásra is, pl. játszóterekre (ügyelni kell hogy ne ültessünk mérgező vagy szúrós növényt), megfelelő választással utcára (vezetékek, árnyékolás stb. figyelembe vételével).

Sorfák (pl. hárs (Tilia spp.), közönséges platán (Platanus x acerifolia), díszcseresznyék (pl. Prunus serrulata)).
Térhatároló vagy sövény (pl. örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens), Forsythia spp., gyöngyvessző (pl. Spirea x vanhouttei), gyertyán (Carpinus betulus)).
Szoliter: magányosan ültetett különleges megjelenésű növények (pl. libanoni cédrus, ujjas juhar (Acer palmatum)).
Futónövények (pl. loncok, vadszőlő (Parthenocissus spp.), iszalagok).
Virágágyi egy- és kétévesek: virágjukért (pl. petúnia, begónia (Begonia spp.)) vagy levelükért (pl. díszcsalán (Coleus blumei hibridek), nyuszifül (Stachys byzantina), díszkáposzta (Brassica oleracea spp.)) ültetik. Lehetnek szegélyként ültetve vagy különleges összetételű (virágóra stb.) kompozícióban.
Virágágyi évelők: rózsák, díszfüvek (pl. ezüstös pampafű (Cortaderia selloana), tollborzfű (Pennisetum alopecuroides), szálkafű (Hakonechloa macra)), félcserjék (pl. jószagú cickafark (Achillea filipendulina), örökzöld orbáncfű (Hypericum calycinum)).
Hagymás, hagymagumós évelők (pl. tulipán, gyöngyike (Muscari spp.), sáfrány (Crocus spp.)).

Talajtakaró növények: pl. kis meténg, indás ínfű, bőrlevél.
Vízinövények: kerti tóba való növények: pl. tündérrózsa, nyílfű (Sagittaria sagittifolia), gyékényfélék
Virágkötészetben használt növények: vágott virágok (pl. gerbera, szegfű, rózsa), száraz termések (pl. fenyőtoboz, máktermés, nád), zöldek (pl. borostyán, puszpáng, fenyőfélék).
Szobanövények: a Magyarországon e célra felhasznált legtöbb növény trópusi éghajlatról származik. Tovább oszthatjuk levél- (pl. ananász fajták, dracénák (Dracaena spp.), fikuszok (pl. Ficus elastica) és virágdísznövényekre (pl. flamingóvirágok (Anthurium), papucsvirág (Calceolaria spp.), afrikaiibolya (Saintpaulia ionantha)), valamint futó (pl. ausztrál kúszóka (Cissus antarctica), pletyka (Tradescantia spp.)) fajokra.

Különleges csoportját alkotják a rovaremésztő növények, bonsai növények, kaktuszfélék.

Szaporítás módok

Ivaros: alapfajok szaporítási módja, magról könnyen és gyorsan fejlődő növényeket érdemes magról szaporítani.

Végleges helyre vetett: pl. körömvirág, bársonyvirág, sarkantyúka.
Palántázott, vásárolt vagy télen üveg alá vetett: pl. szalmagyopár, rózsás meténg, rézvirág).

Ivartalan: ha a cél a fajták tulajdonságainak megtartása, vagy ivartalan úton könnyebben, gyorsabban lehet szaporítani, mint magról; vagy a növény nem érlel magot.

Szemzés, oltás: rózsákat, fenyőfélék és lombos fák fajtáit egyaránt.
Zöld és félfás hajtásdugványozás.
Fásdugványozás (pl. fűz, gyöngyvirágcserje, jázmin).
Gyökérdugványozás (pl. ecetfa, fehér akác).
Bujtás (pl. orgona, csavarmogyoró (Corylus avellana 'Contorta')).
Tőosztás (pl. pálmaliliom Yucca filamentosa).
Hagymás növények szaporítása a fiókhagymák leválasztásával történik.
Mikroszaporítás: laboratóriumi körülmények között történik (pl. broméliafélék).

Képek

Redőslevelű bangita (Viburnum plicatum 'Snowball')
Pompás záporvirág
Juniperus procumbens 'nana' boróka mint talajtakaró
Futórózsák (Franciaország)
Afrikaiibolya házilagos szövettenyésztése

Források

N. Vermuelen: Fák és cserjék enciklopédiája. Ventus Libro, Budapest, 2005
Kiss M.-Illyés Cs.: Nagy fenyő- és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 2006
K. Adams-D. Mann: Évelő növények. Sziget Kiadó, 2010

További információk

Elekné Ludányi Zsuzsanna: Dísznövénykertészet; Szaktudás, Budapest, 2003 (Mestergazda könyvek)
Kurtán Sándor–Horváth Ákos Zoltán: Műszaki ismeretek. Dísznövénykertészet. A dísznövénykertész szakképzés tankönyve; FVM Vidékfejlesztési Képzési és Szaktanácsadási Intézet, Budapest, 2007

Kapcsolódó szócikkek