Ugrás a tartalomhoz

Dísznövény

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magnolia × soulangeana
Virágóra (Genf, 2012)

A dísznövények azon növények, amelyeket esztétikai értékük miatt ültetünk vagy használunk fel. Ez lehet szép vagy különleges megjelenés, például a törzs mintázata, ágrendszer megjelenése, levél alakja, színe, a virágjának alakja, színe, nagysága, illata; a termés is lehet pusztán díszítő értékű, amelyet nem fogyasztásra szánunk és a növényen maradva a téli hónapokban díszít, vagy megszárítva használjuk fel (pl. aranyalma fajták (Malus spectabilis), borbolya (Berberis spp.), berkenye (Sorbus spp.)). További jellemzőjük kedvező környezeti hatásuk: erózió csökkentés, szélvédelem, por, zaj csökkentés.

A fás szárú dísznövényt díszfának (ha fa) vagy díszcserjének (ha cserje), a tetszetős virágot fejlesztő lágy szárú dísznövényt pedig gyakran egyszerűen virágnak is nevezik.

Lehet egy növény egyszerre több hasznú is, pl. a fűszer- és gyógynövények, különleges megjelenésű gyümölcsök (pl. sárga termésű ribiszke), vagy a vérmogyoró vörös leveleivel és ehető terméseivel.

Csoportosítási szempontok

[szerkesztés]
Függőlegesen elhelyezett szobanövények
Árnyéki kőtörőfű
Gyertyánból és közönséges tiszafából nyírt sövény (Eyrignac Manor, Franciaország)
Díszfüvek (Kew Gardens)
Csavarmogyoró 'Contorta'

A dísznövények csoportosítása nagy számú szempont szerint lehetséges, a növényárudák internetes oldalain található szín szerinti, virágzás szerinti, magasság szerinti felosztás, amelyek lényegesek lehetnek a felhasználás szempontjából. Kevésbé gyakorlatias vagy nem feltétlenül lényeges szempont a rendszertani, származási hely szerinti csoportalkotás, de ugyanakkor a növény kondíciója szempontjából érdemes megbízható helyen vásárolni.

A felhasználás helye szerint

[szerkesztés]
  • Balkonnövények: meghatározott mennyiségű földben tartott egyéves növények (pl. porcsinrózsa (Portulaca grandiflora), pompás záporvirág (Gazania rigens), törpe nebáncsvirág (Impatiens wallerinana)).
  • Sziklakerti növények: évelő lágy szárúak (pl. kerti pázsitviola (Aubrieta x cultorum) Bergmans, árnyéki kőtörőfű (Saxifraga umbrosa), hegyi sás (Carex montana)), félcserjék (pl. kerti kakukkfű (Thymus vulgaris), közönséges levendula (Lavandula angustifolia)).
  • Parkokba ültetett növények: fás szárú lomb-és tűlevelűek, virágágyi egyévesek, különlegességek. Ezek a növények alkalmasak egyéb közterületi felhasználásra is, pl. játszóterekre (ügyelni kell hogy ne ültessünk mérgező vagy szúrós növényt), megfelelő választással utcára (vezetékek, árnyékolás stb. figyelembe vételével).

Különleges csoportját alkotják a rovaremésztő növények, bonsai növények, kaktuszfélék.

Szaporítás módok

[szerkesztés]
  • Ivaros: alapfajok szaporítási módja, magról könnyen és gyorsan fejlődő növényeket érdemes magról szaporítani.
  • Ivartalan: ha a cél a fajták tulajdonságainak megtartása, vagy ivartalan úton könnyebben, gyorsabban lehet szaporítani, mint magról; vagy a növény nem érlel magot.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • N. Vermuelen: Fák és cserjék enciklopédiája. Ventus Libro, Budapest, 2005
  • Kiss M.-Illyés Cs.: Nagy fenyő- és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 2006
  • K. Adams-D. Mann: Évelő növények. Sziget Kiadó, 2010

További információk

[szerkesztés]
  • Elekné Ludányi Zsuzsanna: Dísznövénykertészet; Szaktudás, Budapest, 2003 (Mestergazda könyvek)
  • Kurtán Sándor–Horváth Ákos Zoltán: Műszaki ismeretek. Dísznövénykertészet. A dísznövénykertész szakképzés tankönyve; FVM Vidékfejlesztési Képzési és Szaktanácsadási Intézet, Budapest, 2007

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]