Dobrácsapáti
Dobrácsapáti (Apateu) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Kolcs |
Községközpont | Nagykolcs |
Irányítószám | 447116 |
SIRUTA-kód | 137568 |
Népesség | |
Népesség | 287 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 210 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 127 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 46′ 22″, k. h. 22° 59′ 42″47.772894°N 22.994906°EKoordináták: é. sz. 47° 46′ 22″, k. h. 22° 59′ 42″47.772894°N 22.994906°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dobrácsapáti (románul: Apateu) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szatmár megyében, Szatmárnémetitől keletre, a Szamos bal partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]A település az 1400-as években még két különálló község volt Dobrach és Apathy néven.
Apáti
[szerkesztés]Az olcsvai apáturaságé, később egy ideig a praemontrrei kanonokoké volt.
1367-ben Petri Miklós fia: Apáti Petten kapta meg a települést,
1609-ben Dengelegi Miklós és Farkas István királyi adományt kap Apátira.
Dobrach
[szerkesztés]A Dobrácsy család faluja volt. A Dobrácsyak egyik ága magát Pálfalvaynak nevezte.
1563-ban Szabó Tamás szerez itt birtokot.
Dobrách valamikor az 1500-as évek végén valószínűleg elpusztult,
1632-ben megjárják a Dobrács és Apáti közötti határt, s 1667-ben Barkóczy János kap királyi adományt Apáti községre és a mellette fekvő Dobrács pusztára.
A 18. században a Barkóczy családé volt, majd Csoba, vagy Csaba családé lett a század végén.
A 19. század első felében a Szent-Katolnai Cseh, Csaba, és Virágh családoké volt.
A 20. század elején Dobrácsapáti gazdája Jékey Zsigmond volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.