Ugrás a tartalomhoz

Elisabeth Leonskaja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elisabeth Leonskaja
Életrajzi adatok
Született1945. november 23. (78 éves)[1][2][3][4][5]
Tbiliszi[6][7]
IskoláiMoszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatórium
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
Tevékenység
  • zongorista
  • zenepedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Elisabeth Leonskaja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elisabeth Leonskaja, oroszul Елизавета Ильинична Леонская (Tbiliszi, 1945. november 23. – ) Bécsben élő orosz zongoraművész.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

1945. november 23-án született Tbilisziben, Grúziában, Odesszából származó szülők gyermekeként. Apja lengyel és orosz származású, anyja zsidó volt. Szülei az odesszai zsidó pogromok elől menekültek Tbiliszibe. Apja ügyvédként, anyja zenészként dolgozott, így természetes volt, hogy lányukat is taníttatni fogják zenére. Hétéves korában kezdte a zongora tanulmányait, és kivételesen gyorsan haladt. Csodagyereknek számított, tizenegy éves korában már zenekarral játszott együtt (Beethoven első zongoraversenyének első tételét játszotta), két év múlva pedig szólóestet adott. 18 évesen részt vett a bukaresti Enescu versenyen, és első díjat nyert, 1964-ben megnyerte a Busoni versenyt. Ekkor Moszkvába költözött, a Csajkovszkij Állami Konzervatóriumban tanult tovább, ahol Jakov Milstein volt a tanára, és díjat nyert a Marguerite Long és a brüsszeli Queen Elizabeth versenyeken.

Az 1960-as évek végén egy hangversenyen találkozott Oleg Kagan hegedűművésszel, és rövid ismeretséget követően 1968-ban összeházasodtak, de a házasság nem tartott sokáig. A fiatal tehetségre már tanulmányai alatt felfigyelt Szvjatoszlav Richter, aki apai barátja, zenei támogatója lett, gyakran léptek fel közös koncerteken. Leonskaja szerint ő adta a legfontosabb impulzust számára a zenéhez.

1978-ban elhagyta a Szovjetuniót, és Bécsben telepedett le. Nyugati koncertzongorista karrierjének kezdetét az 1979-es Salzburgi Ünnepi Játékokon nyújtott szenzációs fellépése jelentette. Évtizedek óta korunk legünnepeltebb zongoristái közé tartozik, vitathatatlanul a szovjet korszak nagy orosz zenészeinek nyomdokaiba lépett. Saját nyilatkozata szerint ő megmaradt orosz zongoristának, nem lett bécsi. Kivételes zongorista, aki egyre jobb és jobb lesz az életkorral, miközben a virtuozitását nem hangsúlyozza. A legmelegebb fogadtatásban részesül, bárhol is jelenjen meg a világban. Egyik francia kritikusa „a szovjet iskola utolsó nagyasszonyának” nevezte. Ugyanakkor munkásságára, egyéniségére jellemző a visszafogottság és szerénység, erre utalhat az, hogy egy spanyol kritikus „antidívának” nevezte. A Diapason zenei magazin szerint Leonskaja útja nagy magasságokba vezetett: önmagát felülmúlva, igényességével, szenvedélyével és intelligenciájával nemcsak napjaink, hanem korunk legnagyobbjaival is egy szintre került.

Szólistaként a világ szinte összes vezető zenekarával fellépett, mint például a New York-i Filharmonikusok, a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar, a Clevelandi Zenekar, a Londoni Filharmonikus Zenekar, a Royal Filharmonikus Zenekar, a BBC Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Fesztiválzenekar, a MÁV Szimfonikus Zenekar, a zürichi Tonhalle Zenekar, a Berlini Filharmonikus Zenekar, a lipcsei Gewandhausorchester, a Cseh Filharmonikus Zenekar és még sokan mások, valamint olyan vezető karmesterek vezényletével, mint – többek között – Kurt Masur, Colin Davis, Christoph Eschenbach, Fischer Iván, Fischer Ádám, Christoph von Dohnányi, Kurt Sanderling, Mariss Jansons, Jurij Tyemirkanov, Dmitrij Kitajenko. Emellett folyamatosan a világ legrangosabb zenei központjaiban ad szólóesteket. Művészi életében a kamarazene is kiemelkedő szerepet játszik, gyakran lép fel például az Emerson, a Borodin és az Artemis Vonósnégyessel. Számos rangos nyári zenei fesztiválon vett részt, mint a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Bécsi és a Luzerni Ünnepi Játékok, a Schleswig-Holsteini Ünnepi Játékok, a Hohenemsi Schubertiade és a Kaposfest.

Előadóművészi munkásságát számos elismeréssel jutalmazták: 1999-ben Deutschlandsberg város díszpolgára, majd a bécsi Konzerthaus tiszteletbeli tagja lett, 2006-ban az az Osztrák Tudományos és Művészeti Érdemkereszt kitüntetés tulajdonosa lett. Grúziában 2016-ban elnyerte a „Művészet papnője” díjat. 2020-ban megkapta a Nemzetközi Klasszikus Zene (ICMA) életműdíját.

Felvételei

[szerkesztés]

Válogatás az AllMusic és a Discogs nyilvántartása alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1968 Concours Musical International Reine Elisabeth 1968 – piano Jekatyerina Novityszkaja, Valerij Kamisov, Jeffrey Siegel, André De Groote ... Discothèque Nationale de Belgique
1972 Elisabeth Leonskaja plays Schubert Melogyija
1976 Dmitrij Sosztakovics: Seven Verses of A. Blok for Soprano, Violin, Cello and Piano, Op. 127, … Galina Piszarenko, Oleg Kagan, Dmitrij Ferstman Melogyija
1986 Music for Cello & Piano by Rachmaninov, Sibelius and Dvorák Heinrich Schiff Philips
1990 Liszt: Klaviersonata h-moll, Dante Sonate, Petrarca-Sonette Teldec
1992 Chopin Nocturnes (Complete) Teldec
1994 Brahms: Piano Concerto No. 2 Gewandhausorchester Leipzig, Kurt Masur Warner Classics
1995 Mozart & Grieg: Piano Sonatas Szvjatoszlav Richter Teldec
1997 Csajkovszkij: The Piano Concertos New York Philharmonic, Kurt Masur Teldec
2001 Sosztakovics: Piano Quintet; Piano Trio No. 2; String Quartets Nos. 1 & 15 Borodin Quartet Teldec
2004 Schubert: Impromptus D. 899 & D. 935 Apex
2006 Mendelssohn: Piano Concertos 1 & 2, Song Without Words Camerata Salzburg, Ilan Volkov MDG
2010 Beethoven: Piano Sonatas, Op. 109, 110 & 111 MDG
2013 Beethoven: Concerto for Piano & Orchestra No. 2 in B-flat major, Op. 19 SWR Baden-Baden and Freiburg Symphony Orchestra, Michael Gielen Essential Media
2017 Schubert: Late Piano Sonatas EaSonus
2022 Mozart: Complete Piano Sonatas Warner Classics
2023 Beethoven: Piano Concertos 3 & 4 Orchestre National du Capitole de Toulouse, Tugan Szohijev Warner Classics
2023 Schumann: Liederkreis, Op. 39 Brigitte Fassbaender Warner Classics

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ https://www.francemusique.fr/personne/elisabeth-leonskaja, 2020. február 18.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elisabeth_Leonskaja&oldid=26890264”