Endurance (hajó)
| Endurance | |
 | |
| Hajótípus | barkentin |
| Tulajdonos | |
| Pályafutása | |
| Építő | Framnæs hajógyár |
| Vízre bocsátás | 1912. december 17. |
| Szolgálatba állítás | 1912 |
| Szolgálat vége | 1915 |
| Sorsa | elsüllyedt |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 350 tonna |
| Hossz | 44 méter |
| Szélesség | 7,6 méter |
| Sebesség | 10,2 csomó (18,9 km/h) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Endurance témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
„Kitartással győzni fogunk” - a Shackleton-család jelmondata, mely után a hajót elnevezték.[1]
Az Endurance egy háromárbócos barkentin volt, ami Ernest Shackleton hajójaként szolgált a birodalmi transzantarktiszi expedíció során. A hajót Norvégiában építették 1912-ben, és 1915-ben süllyedt el a Weddell-tengeren.
A hajó tervezése és építése
[szerkesztés]A hajót Ole Aanderud Larsen tervezte, és a Framnæs hajógyár építette meg Sandefjordban, Norvégiában. 1912. december 17-re készült el. Az építés munkálatait Christian Jacobsen vezette, aki ragaszkodott hozzá, hogy a keze alatt dolgozó emberek ne csak jó hajóépítők legyenek, de legyen gyakorlatuk bálnavadászhajókon is. A hajó minden egyes részletét úgy tervezték meg, hogy maximális teherbírású és erősségű legyen.
1912. december 17-én bocsátották vízre Polaris név alatt. 44 méter hosszú és 7,6 méter széles volt és 320 tonnát nyomott. Speciálisan a sarkvidéki hajózás követelményei szerint építették. Árbocai mellett egy 350 lóerős gőzgéppel is fel volt szerelve, aminek a segítségével 10,2 csomós, azaz 18,9 kilométer/óra sebességre volt képes. Megépítésekor az Endurance volt a valaha épült legerősebb fából készült hajó, csupán a Fram volt hasonló hozzá, amit Nansen és Amundsen használt korábban sarki útjaikon.
A hajó utolsó útja
[szerkesztés]
Shackleton 1914. augusztus 6-án hajózott ki Plymouthból, Angliából Buenos Aires felé. Ez volt a hajó első jelentősebb útja megépítése óta. Az Atlanti-óceánon át vezető út több, mint 2 hónapig tartott. Buenos Airest 1914. október 26-án hagyták el, ekkor a Déli-Georgia-szigeteken lévő Grytviken bálnavadász település volt az úticél, ezt kívánták kiindulópontként használni Weddell-tenger és Antarktisz felé. November 5-én érkeztek meg a szigetre és december 5-én hajóztak ki Antarktisz felé.
Két nappal később a hajó jégtorlaszok közé került, amik megnehezítették az előrehaladását. Heteken keresztül hajóztak a jégmezőn át, kevesebb, mint napi 30 mérföldes sebességgel. 1915. január 15-re 200 mérföldnyi távolságban voltak a Vahsel-öböltől, ami az Antarktisz felé tartó útjuk végpontja lett volna. A következő napokban olyan erős jégzajlás közé keveredett a hajó, hogy folyamatos előrehaladás helyett előre-hátra mozgással tudtak csak haladni.
Január 18-án egy szélvihar segített a jégtorlasz felszámolásában és a hajó tovább tudott haladni, de néhány órával később újabb jégtorlaszok keletkeztek, amik különböztek az előzőektől. Újabb szélvihar támadt, mely 6 napon keresztül dühöngött, és a teljes jégmezőt összetömörítve nyomta a szárazföld felé. Az Endurance befagyott a jégbe. A személyzet nem tudott mást tenni, mint várni egy ellentétes irányú szélre, ami reményeik szerint széttörte volna a jégmezőt. Ez nem történt meg, a hajó hónapokra ottragadt a Weddell-tengeren. Amikor a jégtáblák elkezdtek összetöredezni, a hajó nem bírta a nyomást, és 1915. október 27-én összetört, a személyzetnek el kellett hagynia. Ekkor a déli szélesség 69° 05’, és a nyugati hosszúság 51° 30’ fokán álltak.[2] Majdnem egy hónappal később, november 21-én reggel – Frank Worsley kapitány feljegyzése szerint a déli szélesség 68°39'30.0", nyugati hosszúság 52°26'30.0" koordinátákon a hajó teljesen elsüllyedt.[3]
2022-ben egy dél-afrikai jégtörő, az SA Agulhas II indult el, hogy rábukkanjon a 3500 méter mélyen fekvő Endurance roncsára. Az expedíció során a legmodernebb technológiával igyekeznek megtalálni a hajóroncsot, amit két víz alatti drónnal tárnának fel. A roncsot érintetlenül hagynák, a drónokkal csak 3D-s képeket készítenének róla a mélyben.[4]
A kutatás sikerrel járt, március első hétvégéjén az eredetileg feljegyzett pozíciótól mintegy hat kilométerre délre rábukkantak az Endurance maradványaira. A roncs nem borult fel, hanem vízszintesen fekszik a tengerfenéken, ráadásul nagyon jó állapotban van. A hajó az antarktiszi nemzetközi szerződés értelmében emlékhelynek minősül, és tilos megbolygatni, a kutatók ezért semmit sem hoztak belőle a felszínre. A roncsot tengeri élőlények népesítették be, olyanok, amelyek nem fogyasztották el a hajó faanyagát. Az Endurance név jól olvasható a tatján.[5]
Személyzet
[szerkesztés]Az Endurance útján a következő 28 ember volt a fedélzetén:[6]
|
|
|
Blackborrow-t fiatal kora és tapasztalatlansága miatt eredetileg elutasították, de Bakewell és How segítségével potyautasként fellopózhatott a fedélzetre. Mire felfedezték a jelenlétét, már túl messze jártak ahhoz, hogy visszaforduljanak.
Az embereken kívül a hajó fedélzetén utazott egy Mrs. Chippy nevű macska és számos szánhúzó kutya.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Morell–Capparell (2008), 24. old.;
- ↑ Lansing (2001), 16. old.;
- ↑ George Dvorsky: New Antarctic Expedition Aims to Locate Endurance—Ernest Shackleton’s Lost Ship. gizmodo.com, 2022. február 4. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
- ↑ Koroknai Gergely: Expedíció indul a világ egyik leghíresebb hajóroncsának megtalálására. telex.hu, 2022. február 5. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
- ↑ Megtalálták az Antarktiszon Shackleton elveszett hajóját. index.hu, 2022. március 9. (Hozzáférés: 2022. március 9.)
- ↑ Endurance's crew
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Endurance (1912 ship) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A Royal Geographic Society honlapja Archiválva 2005. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Képek az Endurance útjáról.
- Amerikai Természettudományi Múzeum Részletek Frank Hurley naplójából.
- Amerikai Természettudományi Múzeum Részletek Harry McNeish naplójából
- Hurley fotója a hajótörésről
- Amerikai Természettudományi Múzeum Két számítógépes animáció az Endurance-ról
- Trans-Antarctica Expedition 1914 - 1917
- Bélyegek
- A Brit Királyi Tengerészet honlapja
Források
[szerkesztés]- Alfred Lansing. A Déli-sark foglyai. Ernest Shackleton legendás antarktiszi expedíciója. Park Könyvkiadó (2001). ISBN 963-530-675-x
- Ernest Shackleton. Endurance, 635 nap a jég fogságában. Bastei Budapest Kft (2001). ISBN 963 296 499 3
- Margot Morrell–Stephanie Capparell. A Shackleton-modell, déli-sarki expedíció mint vezetéselmélet. HVG Könyvek (2008). ISBN 978 963 9686 625
