Maluku-szigetek
Maluku-szigetek | |
Közigazgatás | |
Ország | Indonézia |
Régió | Maluku-szigetek |
Tartomány | Észak-Maluku és Maluku |
Legnagyobb település | Ambon (település) |
Népesség | |
Teljes népesség | 1 895 000 fő |
Ambon (település) népessége | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Terület | 74 505 km² |
Legmagasabb pont | Binaiya (3027 m) |
Időzóna | UTC+9 |
Elhelyezkedése | |
d. sz. 2°, k. h. 128°2.000000°S 128.000000°EKoordináták: d. sz. 2°, k. h. 128°2.000000°S 128.000000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Maluku-szigetek témájú médiaállományokat. |
A Maluku-szigetek (másként Molukka-szigetek, Molukkák, régebben Fűszer-szigetek) Indonéziához tartozó, mintegy ezer kisebb-nagyobb szigetből álló szigetcsoport a Fülöp-szigetektől délre.
Természetföldrajzi helyzetük
[szerkesztés]A szigetek a Csendes-óceán résztengereiből:
- a Molukka-tengerből,
- az Arafura-tengerből,
- a Seram-tengerből és
- a Banda-tengerből
emelkednek ki.
Voltaképpen nem egy szigetcsoportról van szó: a „Maluku-szigetek” név az Új-Guinea és a Szunda-szigetek közötti szigetek összefoglaló neve. Földrajzilag három csoportra oszthatók: északi, középső és délkeleti Maluku-szigetekre.
Az északi szigetek közül a fontosabbak:
- Halmahera 17 780 km²,
- Morotai,
- Ternate,
- Tidore,
- Bacan-szigetek,
- Sula-szigetek.
A középső szigetek közül a fontosabbak:
- Ambon,
- Seram 17 141 km²,
- Buru 9505 km²,
- Banda-szigetek,
- Gorong-szigetek,
- Watulebe-szigetek,
- Lusipara-szigetek.
A délkeleti szigetek közül a fontosabbak:
- Wetar,
- Gurung Api,
- Damar,
- Babar,
- Leti-szigetek,
- Sermat-szigetek,
- Tanimbar-szigetek,
- Kai-szigetek,
- Aru-szigetek.
A szigetek összesített területe 74 504 km² (Világjárók), illetve 74 505 km² (MNL).
Földtani felépítésük
[szerkesztés]A szigetek többsége vulkáni eredetű; legtöbbjüket atoll környezi. Ternate aktív vulkánja 1651 m magas, Banda szigetén a 656 m-es Gunung Api vulkán („Tűz-hegy”) ugyancsak aktív. Az Aru-szigetek (Kapulanan Aru) felszíne sík, mocsaras.
Éghajlatuk
[szerkesztés]Éghajlatuk nedves trópusi:
- az évi középhőmérséklet 25–27 °C,
- az évi csapadék 2000–4000 mm,
- a relatív páratartalom többnyire 80% fölötti.
Növényzetük
[szerkesztés]A szigetek természetes növényzete trópusi esőerdő. Gyakoriak az illóolajokat tartalmazó fák; ezekről kapták a régebben használatos Fűszer-szigetek nevet. Az esőerdő domináns fái a különféle vasfák, fenyőfélék, rododendronok és eukaliptuszok — főleg örökzöldek. Foltokban tűnik fel a nyílt szavanna, a tengerparton pedig általános a mangroveerdő. Az esőerdőt a szigetek nagy részén kivágták, hogy megműveljék a földet.
Állatviláguk
[szerkesztés]A szigetek állatvilága az orientális és ausztráliai faunaterülethez tartozik a két faunaterület határsávjában a Wallace-vonaltól keletre. Sok a bennszülött faj.
A legjellemzőbb madarak:
- mézevőfélék (Meliphagidae)
- szélesfarkú jégmadár
- malukui kakadu (Cacatua moluccensis)
- fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba)
- kétszínű gyümölcsgalamb (Ducula bicolor) (Seram szigetén)
- feketefejű lóri (Lorius domicella)
- szivárványlóri (Trichoglossus haematodus)
Jellemző emlősök:
- babirussza (Babyrousa babyrussa)
Lakosságuk, közigazgatásuk
[szerkesztés]A szigeteket Indonézia közigazgatása két tartományra osztja:
- Maluku (székhelye Ambon) és
- Észak-Maluku (székhelye Ternate).
A két tartomány együttes lakossága 1 814 500 fő (Világjárók), illetve 2 094 700 fő (Terebess, 1995-ből), 212 000 fő (MNL, 1997-ből). Az őslakosság maláj és melanéz népelemek keveredéséből alakult ki. A sok bennszülött-európai vegyes házasság eredményeként az etnikum erősen kevert jellegű.
Indonézia egyéb részeitől eltérően a lakosság közel fele keresztény vallások híve:
- 38% protestáns,
- 6% római katolikus.
Az erős vallási megosztottság ellenére a szigeteket hagyományosan a békés vallási együttélés mintaképének tekintették. 1999-2001 között azonban véres konfliktus dúlt a muszlimok és keresztények között.[1]
A szigetek belsejében többhelyütt fennmaradtak a természeti vallások.
Történetük
[szerkesztés]A szigeteket a 10. században kezdték el rendszeresen felkeresni az arab kereskedők. Ők terjesztették el az iszlám vallást, és ezután a szigeteken, illetve kisebb csoportjaikon több muszlim szultánság is alakult.
Az európaiak közül először a portugálok alapítottak telepeket:
A portugálokat a spanyol-portugál perszonálunió idején, a 17. század elején kiszorította a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC):
Utolsóként Tidore sziget szultánja ismerte el a holland fennhatóságot 1667-ben.
Ezután a szigetcsoport a második világháborúig Holland Kelet-India része volt; a kereskedelem és a szigetek gazdasági jelentősége a 18. század végén lehanyatlott.
A britek két rövidebb időszakra:
- 1796–1802,
- 1810–1817
gyarmatosították a régiót.
A japánok 1942-ben szállták meg. 1950-ben Ambon és Seram bennszülött lakossága az indonéz függetlenségi háború sikerét kiaknázva megpróbált függetlenedni, és kikiáltották a Dél-Malukui Köztársaságot, de a törpeállamot Indonézia nem ismerte el, és hamarosan bekebelezte.
Gazdaságuk
[szerkesztés]A vulkáni kőzetek málladékából képződött talaj termékeny; a gazdaság vezető ágazata a mezőgazdaság és a halászat. A fontosabb exportcikkek:
Kevésbé jelentős:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2015. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 29.)
Források
[szerkesztés]- Világjárók: John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1998. ISBN 963 8475 28 5 p. 452.
- MNL: Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 627. o. ISBN 963-9257-07-9
- Terebess: Terebess Ázsia Lexikon