Malukui kakadu

Malukui kakadu
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Kakaduszerűek (Cacatuoidea);
Család:	Kakadufélék (Cacatuidae);
Alcsalád:	Kakaduformák (Cacatuinae);
Nemzetség:	Kakadurokonúak (Cacatuini);
Nem:	Cacatua;
Faj:	C. moluccensis;
Tudományos név
	Cacatua moluccensis; (Gmelin, 1788)
Szinonimák
	Cacatua goffini
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Malukui kakadu témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Malukui kakadu témájú médiaállományokat és Malukui kakadu témájú kategóriát.

A malukui kakadu (Cacatua moluccensis) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjében a kakadufélék (Cacatuidae) családjának egyik faja.^[1]

Származása, elterjedése

Az Indonéziához tartozó Maluku-szigetek közül a délieken — Seram, Sapaura, Haruku és Amboina — él. Az északi szigeteken közeli rokonfaja, a fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) váltja fel.

Megjelenése

A hím 50–52 centiméter hosszú, a tojó valamivel kisebb. Tollazata enyhén rózsaszín árnyalatú fehér. 17 cm-es bóbitája ugyancsak fehér, de a tollak közepe lazacszínű. A hím írisze fekete–sötétbarna, a tojóé vöröses árnyalatú.

Csőre és lába fekete.

Életmódja, élőhelye

Életmódja a fehérbóbitás kakaduéhoz hasonló. Az erdős térségeken él párban vagy kisebb csoportban — általában a tengerparthoz közel, de időnként 1000 méterig felhatol. Többnyire magokat és gyümölcsöket eszik. Amíg sok volt belőle, a kukorica- és gabonatáblákon tetemes károkat okozott. A kókuszdiót is kedveli.

Szakaszonként gyors szárnycsapásokkal és ezek között siklórepüléssel repül. Erős csőrével szeret faágakat farigcsálni.

Erős hangját az elefántbőgéshez hasonlítják (Romhányi). A természetben főleg párját keresve, fogságban élelmet kéregetve hangoskodik.

Szaporodása

A többi kakaduféléhez hasonlóan nagy fák odvaiba fészkel. A fészekalj két tojás. A fészkelési idő 90 nap; ebből a két szülő egy hónapig kotlik felváltva.

Természetvédelmi helyzete

Vadon élő populációja ijesztő mértékben csökken. 1989 óta szerepel a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) első függelékében, tehát hivatalosan mindennemű kereskedése tilos. A fogságban született példányokat egyedileg azonosítják; ezek korlátozottan eladhatók — elméletileg csak állatkertek és madárparkok tarthatnák. Illegálisan rengeteg egyedet (nem ritkán akár évi hatezret is) fogtak be díszmadárnak — ez az állomány fogyatkozásának fő oka. A befogott madarak közül sok elpusztult, mielőtt a fogadó országokba (elsősorban az Egyesült Államokba és Nyugat-Európa némely országaiba) ért volna. Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.

Mára — elsősorban Seram szigetén — több védett területet alakítottak ki, és a befogást is igyekeznek visszaszorítani.

Tartása

Gyorsan szelídíthető. A jól tartott példányok erősen kötődnek gazdájukhoz, de rossz bánásmóddal elvadítható, és ilyenkor agresszívvé válik. Hangokat jól utánoz; néhány szóra is megtanítható. A hideget rosszul tűri; télen szobahőmérsékleten tartandó. Tenyésztése ritkán sikerül.

Jegyzetek

↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
Papagájok hivatalos magyar neve, természetvédelmi státusza és bejelentési kötelezettsége Magyarországon
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 86–87. old. ISBN 963 233 126 5
Az Indonéz Papagájvédelmi Projekt dokumentumfilm (2021)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Olah2022-1] Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.

[1]