Ugrás a tartalomhoz

Fabchich József

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fabchich József
Életrajzi adatok
Születési névFabchich József
Született1753. március 13. [keresztelésének dátuma]
Kőszeg
Nemzetiségmagyar
Elhunyt1809. december 23. (56 évesen)
Győr
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus

Fabchich József (Kőszeg, 1753. március 13. [keresztelésének dátuma] – Győr, 1809. december 23.) győri egyházmegyei áldozópap és tanár.

Élete

[szerkesztés]

Fábsich János városi gazdag polgár és Takáts Anna Mária fia volt. Alsóbb iskoláit szülővárosában a jezsuitáknál végezte 1764-től 1769-ig; a bölcseleti leckéket Győrött hallgatta, hol 1770-ben a növendékpapok közé lépett. Hittani tanulmányainak befejezése után 1775-ben pappá szenteltetése előtt, a győri gimnáziumban a nyelvtani osztály tanításával bízták meg, mely hivatalában 22 évet töltött el. Mint ilyen, páratlan lelkesedéssel hirdette a hazaszeretetet s igazi elragadtatással szólt a magyar nyelv szépségeiről. Az akkori szokások ellenére a tantárgyakat többnyire magyar nyelven adta elő. Szenvedélyes magyar volt, ki nem csak az idegen szókat, hanem az idegen embereket is erőnek erejével meg akarta magyarosítani. Megfigyelése körébe foglalta a magyar szókincsek tág mezejét, gondosan följegyezve minden egyes oly szót, mely mint elavult, használaton kívül volt, vagy csak tájszólásilag élt az ország egyes vidékein; végül olyanokat is, melyek újabb keltük miatt még általános elterjedést nem nyertek. „A magyar szó katonáinknak többet érne minden regulánál; tüzes ördög lesz mind, ha a rajta szót hallja” - , írja Mi hír Budán című röpiratában. Ugyanitt így ír: „Holló hozta sváb, országunkba szakad; erővel magyar vezetéknevek adassanak nekik, tanuljanak magyarul, vagy szakadjanak belé a cudarok! Német apácákhoz ne adassanak kisasszonykáink!” A papi dolgok magyarosításán is sokat fáradozott; egyik röpiratában már azt hangoztatja, hogy feleséget lehet ígérni az olyan papoknak, kik jó magyarok és magyar könyveket írnak, és ne mondhassák róluk Vajda Sámuellel: néha az belső emberek is olyan csúfos köntösben járnak, hogy alig tudunk eligazodni rajta, ha papot látunk-e, vagy pántlikás zsidót (1772). Költészeti irodalmunk neki köszöni a görög költők- és tragédiaírók irodalmunkba való átköltöztetését; a latin és görög írók fordításaiban tömérdek olyan uj szót használt, melyeket a közönség soha sem fogadott el. Jó barátai, különösen Döme Károly, Kazinczy Ferenc, Révai Miklós és Rajnis György, váltig figyelmeztették őt, ne csigázná annyira nyelvünket az uj szókkal, de ő nem hallgatott rájuk; meg volt győződve, hogy a közönség előbb-utóbb elfogadja azokat. Írótársai közül különösen szerette Révait, Kovács Pál Rupertet és Rajnist. 1785-ben Győrbe jövén Révai, a másik két jó barát, Rajnis és Fabchich nagy örömmel fogadták őt, s ezentúl jó ideig elválaszthatatlanok voltak egymástól. Révaival körülbelül egy időben sürgette ő is a Magyar Tudományos Akadémia fölállítását, sőt egy röpiratot is irt ez intézet érdekében. A csillagászat, nyelvészet és tanítás terén szerzett érdemeiért több elismerésben részesült. Hell Miksa, korának legnagyobb csillagásza, elismerő leveleket irt neki. Kijelölték őt a leendő akadémia tagjának is, 1798-ban pedig kinevezték a győri papnevelő tanárának.

Munkái

[szerkesztés]

Kovács Pál Rupert benedekrendi Magyar példa- és közmondásai (Győr, 1794.) cz. munkáját F. verses előbeszédjével adta ki.

Kézirati munkái

[szerkesztés]

Egyházi beszédei (1790–97.); Kengyelfutó, avagy magyar Kalepinus példája (ivrét 67 l.) és M. Kalepinus A-Z. ivrét 658 lap (1794.); Kisebb versezetei; Mi hir Budán? vagy: Fancsali feszület Pindarus sat. kézirata 557 l.; Práy Györgynek krónikájából való bengézés; A magyar ruhába öltözött bajuszos magyarországi papnak védelmezése; Aeschylus, Sophocles, Euripides tragyédiája (Győr, 1803.); Erkölcsnek hét tragyédiái (1803.); Euripidesnek tragyédiái; Hollosy Mihály győri nagy préposthoz (1806. költemény); Sofoklesznek hét tragyédiái; Adversaria Calepiana de anno 1786; Adversaria Scapularia (1786–1800.); Adversaria Teutonica (1786.); Adversaria Hungarica collecta 1789.; Miscellanea Commentariorum e variis Authoribus excerptorum 1786.; Planum erigendae societatis hungaricae 1792.; Sermones sacri; Versiones poetarum graecorum; Supplementum prosodiae Graecae; Historia regum Hungariae; Excerpta ex X. ut Tök Könyvnek eltépése (1808.); Miscellanea manuscripta; Acta diversa; vegyes irományai s vegyes tárgyú kivonatai; levelei Révaihoz, Győr 1806. júl. 5. és aug. 19. (mind a n. múzeumi kézirattárban.) Az Egyházi törvények cz. kéziratát is említi Ferenczy.

Források

[szerkesztés]