Fekete templom
| Fekete templom | |
| műemlék | |
 | |
 | |
| Vallás | evangélikus kereszténység |
| Építési adatok | |
| Építése | 1383 |
| Stílus | gótika |
| Alapadatok | |
| Hosszúság | 89 m |
| Magasság | 65 m |
| Szélesség | 38 m |
| LMI-kód | BV-II-a-A-11412 |
| Település | Brassó |
| Elhelyezkedése | |
 Fekete templom
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 28″, k. h. 25° 35′ 17″45.641010°N 25.588030°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 28″, k. h. 25° 35′ 17″45.641010°N 25.588030°E | |
 | |
| A Fekete templom weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A brassói szász evangélikus Fekete templom Románia legnagyobb temploma, egyben az európai gótika legkeletebbre fekvő jelentős alkotása. A Főtérből délnyugatra nyíló, Honterus-udvarnak nevezett téren áll.
Egy népszerű vélekedés szerint a Fekete templomnak az 1689-es tűzvész során rárakódott korom kölcsönözte fekete színét, és így nevét is. Ennek ellenére 21. századi vizsgálatok nem találtak tűzpusztításra utaló rétegeket; a templom pusztán a környezeti hatások miatt feketedett meg.[1] Megjegyzendő, hogy a „Fekete templom” nevet csak a 19. század végén kezdték használni, vagyis két évszázaddal a tűzvész után.[2] Kőváry László 1866-ban kiadott könyvében még nem jelenik meg a fekete név vagy jelző, bár részletes leírást közöl a templomról.[3]
Története
[szerkesztés]1383 és 1477 között épült, a tatárjáráskor elpusztult Szent Katalin-templom, Újbrassó plébániatemplomának helyére, amely 1295-től dékánság központja volt. Kéttornyosnak tervezték, az elkészült nyugati tornyot végül 1514-ben szentelték fel. Elkészültétől a város Szűz Máriának szentelt fő plébániatemploma volt, építéséhez a város többször nyert búcsúengedélyt. 1421-ben a törökök támadása vetette vissza az építkezést. 1444-ben Hunyadi János elengedte a város Szent Márton-napi cenzusát, amelyet a templom építésére tudtak fordítani. Hálából a főhajó egyik oszlopán elhelyezték a Hunyadiak címerét. 1529 októberében, a Szapolyai-párti Petru Rareș támadásától tartva Lukas Hirscher városbíró leszedette a templom fedelét.
1542-ben, a város reformációja idején az evangélikusoké lett. 1542 októberében itt tartották az első német nyelvű evangélikus istentiszteletet Erdélyben. 1544-ben, Luther személyes ajánlására Johannes Honterust választották lelkészévé. 1689. április 21-én, a kortársak által a császári katonaság gyújtogatásának tulajdonított tűzvészben leégett. 1710–1714-ben épültek az oldalhajók karzatai, az inasok és segédek számára. Az 1738-as földrengésben ismét megsérült. 1762 és 1772 közt danckai mesterek építették újjá, ekkor készült mai boltozata is Stephan Closius orvos, városi tanácsos szervezésében és irányításával. A I. világháború előtt megkezdett helyreállítási munkálatai félbeszakadtak, végül hosszadalmas munkával, 1969 és 1999 között állították helyre.
Leírása
[szerkesztés]Háromhajós, gótikus csarnoktemplom. Hossza 89, szélessége 38, a hajó magassága 42, a toronyé 65 m. A főhajó nyugati és keleti végében 1656-ig valószínűleg két mellékkápolnája is volt. Kívülről minden második pillérét a templom építésével egykorú szobor másolata díszíti (az eredetieket a templomban őrzik). Az ábrázolt alakok: Keresztelő Szent János, Mihály arkangyal, Szent Jakab apostol, Szent Miklós (?), Thomas Sander plébános, a templom alapítója (?), Lukács evangélista, Pál apostol, Krisztus mint Salvator Mundi (Világ Megváltója), Szent Péter és az egykori védőszent, Szűz Mária, lába alatt Brassó első címerével.
Az 1689-es tűzvész előtt 22 mellékoltára volt, a mai, a templom stílusához igazodó főoltárt 1865-ben, Peter Bartesch városi főépítész tervei alapján készítették. A középső oltárkép (a Hegyi beszéd) Friedrich Martersteig weimari festő műve. Az oltár bal oldali oszlopa előtti Honterus-emlékkő azon a helyen áll, ahová a reformátort temették. Az oltár mögé van befalazva Thomas Sandernak, a templomot alapító plébánosnak a sírköve. Szószéke és a tanácsurak padja 1696-ban, a szentély padjai 1700-ban készültek. A szószékkel szemközti pilléren a Hunyadi-címer látható. A szentély északi falán vezették a Breve Chronicon Daciae című falikrónikát, amely az 1143 és 1571 közötti erdélyi eseményeket örökítette meg. A déli oldalhajó keleti falán Fritz Schullerus képe: a tanácsurak és az ún. „százatyák” (a városi képviselőtestület) 1543. december 26-án felesküsznek Honterus reformációs könyvére.
A déli kapu előcsarnokában látható, 1477-ben készült freskók az Angyali üdvözletet (az ún. Schwarze Madonna), Mátyás és Beatrix címerét, a Királyok imádását, Alexandriai Szent Katalint és Szent Borbálát ábrázolják. A torony alatt a templom történetét bemutató kiállítás tekinthető meg.
1914-ig hét harangja volt, ezek közül akkor hármat leszereltek és ágyúnak olvasztottak be. 7300 kg-os nagyharangja a legnagyobb mozdítható harang Romániában és eredetileg 1514-ből származik, de az 1689-es tűzvész után és 1750-es lezuhanását követően, 1858-ban újraöntötték. 2001-ben újították föl Délkelet-Európa legnagyobb orgonáját, amely 3993 sípot számlál és 76 regiszteres. A berlini Carl August Buchholz építette 1836 és 1839 között.
A templomban található a Törökországon kívüli Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteménye. A 16–18. században készült 119 szőnyeget a Törökországot járó szász kereskedők vásárolták és ajándékozták az egyházközségnek. Ma a templombelsőt díszítik. A templom további kincsei közé tartozik az 1476-ban egy segesvári mester által készített és Johannes Reudel kereskedő által adományozott keresztelőmedence, egy gótikus, öntöttvas szentségtartó és két, 1504-ben készült kehely. Déli oldalán áll Johannes Honterus szobra, Harro Magnussen alkotása, 1898-ból.
A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11412 sorszámon szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Petki Judit: Kulcskérdések a Nagy tűzről. Brassói Lapok, XXXI. évf. 1543. sz. (2019. szeptember 5.) 4. o.
- ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 162. o. (2010). ISBN 9783412206024
- ↑ Kőváry László. Erdély építészeti emlékei. Kolozsvár: Stein J., 283–284. o. (1866)
Források
[szerkesztés]- Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- Gernot Nussbächer: Bástyák, árkok, várfalak. Séták a középkori Brassóban. Brassó, 1998
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Josef Trausch: Schriftsteller-Lexikon oder Denk-Blätter der siebenbürger Deutschen. Kronstadt: Johann Gött&Sohn Heinrich. 1868. 225. o.
Képek
[szerkesztés]
További információk
[szerkesztés]- Ziegler Ágnes: A brassói Fekete templom. Reformáció és renováció. Felekezeti, városi, rendi csoportidentitás kifejeződése egy újjászülető épületben; Martin Opitz, Brassó–Bp., 2018
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
- Leírás és fotók (magyarul)
- A brassói szász evangélikus egyházközség honlapja (németül)
- Páll Szilárd: Megújult a brassói Fekete-templom. Európai Utas, 2000, 1. sz.
- Képek
- Fekete templom Virtuális Túrák [Flash]
- Cikk a templomról a lexikon.adatbank.ro oldalon
- Köpeczi Sebestyén József: A brassai fekete templom Mátyás-kori címerei (MEK)
