Freiberg

	Freiberg
	A város látképe a Szent Péter-templom tornyából
	; Freiberg címere
	; Freiberg címere
	Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Szászország
Kerület	Mittelsachsen
Járás	Mittelsachsen járás
Rang	város
Alapítás éve	1186
Polgármester	Bernd-Erwin Schramm
Irányítószám	09599
Körzethívószám	03731
Rendszám	FG
Testvérvárosok	Lista Ness Ziona; Clausthal-Zellerfeld; Amberg; Darmstadt (1990–); Delft; Gentilly; Příbram; Wałbrzych;
	Népesség
Teljes népesség	41 045 fő (2023. dec. 31.)
Népsűrűség	853,33 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	400 m
Terület	48,1 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 50° 54′ 43″, k. h. 13° 20′ 34″50.911944°N 13.342778°EKoordináták: é. sz. 50° 54′ 43″, k. h. 13° 20′ 34″50.911944°N 13.342778°E
	Freiberg Pozíció Szászország térképén
	Elhelyezkedése Szászország térképén
	Freiberg weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Freiberg témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Freiberg Szászország egyik történelmi városa az Érchegység északnyugati előterében, a Mulde folyó partján, Drezdától délnyugatra.

Történelme

1168-ban gazdag ezüsttelepet fedeztek fel a környék hegyeiben, és az érc kitermelésére bányászfalut alapítottak. A viharos ütemben fejlődő falut már 1186-ban várossá nyilvánították: ez lett Szászország első szabad bányavárosa. Neve is erre utal: frei Berger = szabad bányász. A bányászok jogait és kötelességeit az 1296–1307 között összeállított bányászkódexben (Freiberger Stadtrecht) foglalták össze.

A következő évszázadokban a város és az egész környék gazdaságát a bányászat határozta meg: évszázadokon át itt volt a német ezüstbányászat központja. Az ezüst mellett ólmot, cinket, majd a 20. században (kénsav gyártásához) piritet termeltek. volt.

A 16. században ez volt Szászország legnagyobb városa és gazdasági központja; itt volt a pénzverde.

A reformáció 1536-ban ért el ide.

1765-ben Clemens A. Winkler és Abraham G. Werner itt alapította meg Európa második bányászakadémiáját: ez a Freibergi Bányászati Akadémia (Technische Universität Bergakademie Freiberg, röviden Freiberger Bergakademie). A városról elnevezett freibergi típusú bányász díszegyenruha már a 16. században, jóval az akadémia alapítása előtt kialakult.

A harmincéves háborúban többször kifosztották; 1806–1814 között a franciák szállták meg.

A Freiberg–Mulda vonalon az első vasúti szerelvény 1875-ben indult el.

Az utolsó ezüstbányát 1913-ban zárták be. Ezután termeltek még némi ólmot, cinket és piritet, de 1936-ban (akkor még úgy tűnt) végleg felhagytak a bányászattal.

A II. világháború eredményeként a város a szovjet megszállási övezetbe került, majd az NDK része lett. Néhány bányát újra megnyitottak.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza 1985-ben, az egyháztagok nagy száma miatt felépítette a Freiberg-templomot (Freiberg-Tempel), mely az első ilyen egyházi építmény volt az NDK területén. A templom az egész kelet-németországi tagságot és a kelet-európai tagság többségét szolgálja.

Népessége

2010 januárjában a városnak 40 528 lakosa volt.^[2]

Év	Népesség	Év	Népesség	Év	Népesség
1471 előtt	4845	1870	kb. 21 600	1966	kb. 48 400
1474	4112	1880	kb. 25 300	1972	50 549
1499	5603	1885	kb. 26 000	1984	50 964
1515	6380	1890	kb. 29 000	1988	kb. 51 600
1533	8480	1905	kb. 30 600	2002	kb. 44 533
1546	9228	1910	kb. 36 200	2003	44 105
1776	kb. 7800	1946	42 278	2004	43 683

Gazdasági élete

Jelentős iparváros. Fő iparágai:

színesfémkohászat,
gépgyártás,
műszeripar,
textilipar,
bőripar.

Látnivalók

Óváros

Az óváros három részből áll:

a legidősebb a Szent Miklós templom körül épült Civitas Saxonia,
az Alsóváros (kereskedőnegyed, Untermarkt) közepén áll egy modern székesegyház,
a felsővárosban (Oberstadt) van a városháza és a Szent Péter-templom.

Templomok

Szent Miklós-templom (1484–1501) gótikus csarnoktemplom, amit egy korább, román stílusú templom helyén emeltek. Elődjéből csak a híres Aranykapu (1230) maradt meg. A templom orgonáját a híres mester, Gottfried Silbermann építette.
Szent Péter-templom

Világi épületek

Freudenstein kastély (egy korábbi kastély helyén építették 1566–1579 között);
a régi (14–15. századi) városfal maradványai a Donátus-toronnyal (Donats Turm);
Városi és Bányászati Múzeum,
Természettudományi Múzeum,
Ásványtár.