Ugrás a tartalomhoz

Glissomonadida

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Glissomonadida
Rendszertani besorolás
Ország: Rhizaria
Törzs: Cercozoa
Osztály: Sarcomonadea
Alosztály: Pediglissa
Rend: Glissomonadida
Howe, Bass, Vickerman, Chao et Cavalier-Smith, 2009[1] emend. Hess et Melkonian, 2013[2]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Glissomonadida témájú rendszertani információt.

A Glissomonadida bakterivor és algivor sikló ostorosok rendje az ostorosokból, amőbákból és ostoros amőbákból álló Cercozoa törzsben.[1] Sok jobbára leíratlan talajlakó és édesvízi élőlényből áll.[3] A Cercomonadida testvércsoportja, a két rend együtt alkotja a sikló talajlakó Pediglissa ostoroskládot.[4]

Történet

[szerkesztés]

Eleinte család szintjén írták le Kent 1880-ban Heteromitidae – e leírást Mylnikov 1990-ben, majd Karpovval együtt 2004-ben módosította – és Hollande 1952-ben Bodomorphidae néven.[5]

Először 2009-ben írták le Glissomonadida néven rend szintjén Howe et al.,[1] meghatározását 2013-ban egészítették ki Hess és Melkonian.[2]

Három csoportját, az Allapsinát, a Sandoninát és a Pansomonadinát Thomas Cavalier-Smith hozta létre 2018-ban.[4] 2022-ben megjelent cikkében a makk-V-szerkezet jelenlétét ő egy Glissomonadida-fajjal igazolta.[6]

Egy 2017-ben megjelent tanulmány 25, korábban a Plasmodiophora brassicae NGY-típusként besorolt LSU rRNS-ről kimutatta, hogy nem a Plasmodiophora brassicae, hanem a Glissomonadidába tartozó Neoheteromita globosa rokona.[7]

A Viridiraptoridaet és a Pansomonadidaet Adl et al. 2019-ben a Glissomonadidától külön tárgyalták,[5] azonban mindkettő a Glissomonadida alatt szerepel egy 2018-as összefoglalóban,[4] a Viridiraptoridae pedig egy 2021-es tanulmányban is a Glissomonadida részeként szerepelt.[8]

Morfológia

[szerkesztés]

Külső

[szerkesztés]

Kevéssé amőboid állati ostoros klád csupán egy sejtmembránnal. Közös őse feltehetően kétostorú volt rövid elülső és hosszú hátulsó ostorral, mely utóbbin csúszott. Sikló fajai hátulsó vége általában lekerekített, így a sejt tojás alakú. Egyes fajok ideiglenesen sejtplazmafarokkal rendelkezhetnek, melyek a legtöbb Cercomonadida-fajjal ellentétben a hátulsó ostor mentén nem halad.[1] Legalább 2 nemzetsége, az Orciraptor és a Viridiraptor, képes a felszínhez rögzülő amőboid állapotba térni.[2]

A csoportba tartoznak a siklást elvesztett csoportok, például az úszó sejtekből álló Proleptomonas. E nemzetség másban kivételes: elülső ostora a hátulsónál hosszabb, a hátulsó pedig a sejthez rögzül, és nem használja siklásra.[1]

Általában kicsi, 5–10 μm-es.[9]

Belső

[szerkesztés]

A legtöbb faj nem rendelkezik morfológiai ismertetőjeggyel: nincs sejtgarat, mély ostormélyedés vagy betüremkedés. A különösen megnyúlt, és módosult sejtvázú Proleptomonas kivételével a sejtmag általában elöl van, és a kinetidához rögzül fejlett rostos gyökerekkel. Általában két hátulsó és egy elülső, mikrotubulusokból álló centriólumgyökér van. Egy kontraktilis vakuólum van általában hátul. A mag hátulsó oldalához mikrotest kapcsolódik a Proleptomonas kivételével. A Golgi-készülék általában a sejtmaghoz kapcsolódik, ez nem minden Cercozoa-fajban van így.[1]

A két ostor azonos vastagságú, és egyszerű, paraxonémás hasáb, masztigonéma vagy pikkely nélkül, alkalmanként akronémával. A Cercomonadidával szemben az átmeneti zóna disztális vége sűrű transzverzális lemezzel rendelkezik. Az elülső ostor csillóként balra ver a Cercomonadidához hasonlóan, és egyes fajokban axonéma nélküli rövid csonkká redukálódott.[1]

Mitokondriális cristái csőszerűek.[5]

Az Aurigamonas haptoszómákkal rendelkezik.[10]

Ökológia és életmód

[szerkesztés]

Heterotróf aerob klád, tagjai többnyire talajlakók vagy édesvíziek,[3] de a legtöbb környezetben előfordulnak,[11] és élő baktériumokat, algákat, gombákat vagy más kis eukariótákat[3] vagy – mint Moye és Hess 2024-ben kimutatták – elhalt algákat, baktériumokat vagy növényi anyagot (például Triticum-lisztet) esznek.[12] Nem ismert, hogy ivarosan szaporodnak-e. Sima falú cisztát képeznek.[1] Talajlakó fajai a rizoszféra,[7] talaj felett élő fajai a filloszféra mikrobiomjának fontos tagjai.[13]

A Glissomonadida és a Cercomonadida gyakran fordulnak elő együtt Planctomycetia- vagy Alphaproteobacteria-fajokkal, ami összefügg a bakterivor életmóddal. A növekvő hőmérséklet növelheti a citotróf Cercozoa-fajok gyakoriságát, így e két csoportét is, és stabilizálhatja bizonyos határok közt a két csoport rendszerét.[14]

A talaj nitrogén-, szén- és szervesanyag-mennyisége negatívan korrelál a Glissomonadidával.[15]

A lipcsei erdőkben tavasszal a leggyakoribb Rhizaria-nemzetség a Glissomonadidába tartozó Bodomorpha.[16]

Az Allantion az aadA1 és tetV, az Allapsidae az aadA1, a Sandonidae a vanWG antibiotikumrezisztencia-gének nagyobb gyakoriságával függnek össze, ezt a bakterivor életmód okozhatja.[17]

Viridiraptoridae

[szerkesztés]

A Viridiraptoridae két ismert fajából 1 nekrofág és 1 parazitoid faj: az Orciraptor agilis elhalt algasejteket eszik, ekkor előbb a sejtfalat egy szűk elliptikus zónában lebontja, egy lemezét eltávolítva. Ezt feltehetően egy F-aktinban gazdag rövid lizopódium határozza meg. A Viridiraptoridae ezután a sejtváz- és ostorfehérjék expresszióját módosítja, és ostorosból ostoros amőbává alakul.[18][12] Ezzel szemben a Viridiraptor invadens parazitoidként hasonlóan táplálkozik, azzal a különbséggel, hogy élő sejtek tartalmát eszi.[12]

A Viridiraptoridae ismert fajai Leotiomycetes-fajokat nem esznek.[12]

Egyes Zygnematophyceae-fajok (Closterium, Mesotaenium, Netrium, Serritaenia, Staurastrum, Staurodesmus) és a Leotiomycetes ellenállnak az Orciraptornak és a Viridiraptornak is, a Staurastrum brachiatumot és a Staurastrum hirsutumot az O. agilis ritkán eszik, és nem teszik lehetővé annak növekedését, de vannak lassú növekedést biztosító fajok, például a gombák közt a Saccharomycetes és a Tremellomycetes vagy a Zygnematophyceae kládban a Casmarium, míg például a valódi zöldmoszatok, a Cryptophyceae és az Euglenophyceae gyors növekedést tesznek lehetővé, megint más csoportok, például a [12] Nem ismert, hogy a nekrofágia és a parazitoidizmus a Viridiraptoridae levezetett jellemzője, vagy más kis ostorosokban is megtalálható.[12]

Az Orciraptor agilis élő sejteket nem eszik.[12]

A V. invadens endoszimbiontája a Finniella inopinata.[19]

Élőhely

[szerkesztés]

Talajban és édesvízben él, de megtalálható városi szennyvíztisztítókban,[20] zöld-, vöröshó-mintákban, sötét jégben és jégmagokban is.[21]

Filogenetika

[szerkesztés]

Az alábbi kladogram a legtöbb Glissomonadida-klád kapcsolatait mutatja be:[22][5]

Glissomonadida


Viridiraptoridae



Y klád







Bodomorphidae




Dujardinidae



Sandonidae







Saccharomycomorphidae



Proleptomonadidae





Z klád



U klád








Cercomonadida


Rendszertan

[szerkesztés]

2018-as rendszertana:[4]

2019-ben a Pansomonadidae a Glissomonadidától független kládként szerepelt,[5] ezt támasztja alá egy 2016-os genetikai kutatás is.[23]

Genetika

[szerkesztés]

Riboszomális RNS-t kódoló génjei a Phytomyxida kládhoz hasonlóan rendelkeznek intronokkal, ezért korábban több, ma a Glissomonadidába sorolt LSU rRNS-t oda soroltak például Niwa et al.[7]

Endoszimbionták

[szerkesztés]

A V. invadens endoszimbiontája genomja legalább 1 792 168 bp hosszú, 1741 gént tartalmaz, GC-tartalma 43,42%, és a Holosporales Paracaedibacteraceae csoportjába tartozik.[19]

Jelentőség

[szerkesztés]

Alacsony repcetermelésű területek repcegyökereiben gyakoribb.[24]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h Howe AT, Bass D, Vickerman K, Chao EE, Cavalier-Smith T (2009). „Phylogeny, Taxonomy, and Astounding Genetic Diversity of Glissomonadida ord. nov., The Dominant Gliding Zooflagellates in Soil (Protozoa: Cercozoa)”. Protist 160 (2), 159–189. o. DOI:10.1016/j.protis.2008.11.007. ISSN 1434-4610. 
  2. a b c Hess S, Melkonian M (2013). „The mystery of Clade X: Orciraptor gen. nov. and Viridiraptor gen. nov. are highly specialised, algivorous amoeboflagellates (Glissomonadida, Cercozoa)”. Protist 164 (5), 706–747. o. DOI:10.1016/j.protis.2013.07.003. ISSN 1434-4610. 
  3. a b c Howe AT, Bass D, Chao EE, Cavalier-Smith T (2011). „New genera, species, and improved phylogeny of Glissomonadida (Cercozoa)”. Protist 162 (5), 710–722. o. DOI:10.1016/j.protis.2011.06.002. ISSN 1434-4610. 
  4. a b c d Cavalier-Smith T, Chao EEY, Lewis R (2018. április 1.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938. PMC 6133090. 
  5. a b c d e Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  6. Cavalier-Smith T (2022. május). „Ciliary transition zone evolution and the root of the eukaryote tree: implications for opisthokont origin and classification of kingdoms Protozoa, Plantae, and Fungi”. Protoplasma 259 (3), 487–593. o. DOI:10.1007/s00709-021-01665-7. PMID 34940909. PMC 9010356. 
  7. a b c Schwelm A, Berney C, Dixelius C, Bass D, Neuhauser S (2016. szeptember 9.). „The large subunit rDNA sequence of Plasmodiophora brassicae does not contain intra-species polymorphism”. Protist 167 (6), 544–554. o. DOI:10.1016/j.protis.2016.08.008. PMID 27750174. PMC 5221739. 
  8. Feng JJ, He CY, Jiang SH, Zhang T, Yu LY (2021. február 9.). „Saccharomycomorpha psychra n. g., n. sp., a novel member of Glissmonadida (Cercozoa) isolated from Arctic and Antarctica”. J Eukaryot Microbiol 68 (3). DOI:10.1111/jeu.12840. PMID 33448091. (Hozzáférés: 2024. november 20.) 
  9. Harder CB, Rønn R, Brejnrod A, Bass D, Al-Soud WA, Ekelund F (2016. március 8.). „Local diversity of heathland Cercozoa explored by in-depth sequencing”. ISME J 10 (10), 2488–2497. o. DOI:10.1038/ismej.2016.31. PMID 26953604. PMC 5030685. 
  10. Bass D, Tikhonenkov DV, Foster R, Dyal P, Janouškovec J, Keeling PJ, Gardner M, Neuhauser S, Hartikainen H, Mylnikov AP, Berney C (2018. november). „Rhizarian 'Novel Clade 10' Revealed as Abundant and Diverse Planktonic and Terrestrial Flagellates, including Aquavolon n. gen”. J Eukaryot Microbiol 65 (6), 828–842. o. DOI:10.1111/jeu.12524. PMID 29658156. PMC 6282753. 
  11. Oliverio AM, Geisen S, Delgado-Baquerizo M, Maestre FT, Turner BL, Fierer N (2020. január 24.). „The global-scale distributions of soil protists and their contributions to belowground systems”. Sci Adv 6 (4). DOI:10.1126/sciadv.aax8787. PMID 32042898. PMC 6981079. 
  12. a b c d e f g Moye J, Hess S (2024. november 3.). „Broad-range necrophytophagy in the flagellate Orciraptor agilis (Viridiraptoridae, Cercozoa) and the underappreciated role of scavenging among protists”. J Eukaryot Microbiol. DOI:10.1111/jeu.13065. PMID 39489698. 
  13. Ploch S, Rose LE, Bass D, Bonkowski M (2016. április 14.). „High diversity revealed in leaf-associated protists (Rhizaria: Cercozoa) of Brassicaceae”. J Eukaryot Microbiol 63 (5), 635–641. o. DOI:10.1111/jeu.12314. PMID 27005328. PMC 5031217. 
  14. Pescador DS, Delgado-Baquerizo M, Fiore-Donno AM, Singh BK, Bonkowski M, Maestre FT (2022. augusztus 15.). „Ecological clusters of soil taxa within bipartite networks are highly sensitive to climatic conditions in global drylands”. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci 377 (1857). DOI:10.1098/rstb.2021.0387. PMID 35757878. PMC 9234812. 
  15. Neupane S, Davis T, Nayduch D, McGregor BL (2023. január 19.). „Habitat type and host grazing regimen influence the soil microbial diversity and communities within potential biting midge larval habitats”. Environ Microbiome 18. DOI:10.1186/s40793-022-00456-8. PMID 36658608. PMC 9854200. 
  16. Walden S, Jauss RT, Feng K, Fiore-Donno AM, Dumack K, Schaffer S, Wolf R, Schlegel M, Bonkowski M (2021. június 18.). „On the phenology of protists: recurrent patterns reveal seasonal variation of protistan (Rhizaria: Cercozoa and Endomyxa) communities in tree canopies”. FEMS Microbiol Ecol 97 (7). DOI:10.1093/femsec/fiab081. PMID 34117748. PMC 8213970. 
  17. Nguyen TB, Bonkowski M, Dumack K, Chen QL, He JZ, Hu HW (2023. október 4.). „Protistan predation selects for antibiotic resistance in soil bacterial communities”. ISME J 17 (12), 2182–2189. o. DOI:10.1038/s41396-023-01524-8. PMID 37794244. PMC 10689782. 
  18. Gerbracht JV, Harding T, Simpson AGB, Roger AJ, Hess S (2022. augusztus 8.). „Comparative transcriptomics reveals the molecular toolkit used by an algivorous protist for cell wall perforation”. Curr Biol 32 (15), 3374–3384.e5. o. DOI:10.1016/j.cub.2022.05.049. PMID 35700733. 
  19. a b Muñoz-Gómez SA, Hess S, Burger G, Lang BF, Susko E, Slamovits CH, Roger AJ (2019. február 25.). „An updated phylogeny of the Alphaproteobacteria reveals that the parasitic Rickettsiales and Holosporales have independent origins”. eLife 8. DOI:10.7554/eLife.42535. PMID 30789345. PMC 6447387. 
  20. Hervé V, Leroy B, Da Silva Pires A, Lopez PJ (2018. január 1.). „Aquatic urban ecology at the scale of a capital: community structure and interactions in street gutters”. ISME J 12 (1), 253–266. o. DOI:10.1038/ismej.2017.166. PMID 29027996. PMC 5739019. (Hozzáférés: 2024. november 20.) 
  21. Perini L, Sipes K, Zervas A, Bellas C, Lutz S, Moniruzzaman M, Mourot R, Benning LG, Tranter M, Anesio AM (2024. május 17.). „Giant viral signatures on the Greenland ice sheet”. Microbiome 12, Kiadó: BioMed Central. DOI:10.1186/s40168-024-01796-y. PMID 38760842. PMC 11100222. (Hozzáférés: 2024. november 20.) 
  22. a b Feng J-J, He C-Y, Jiang S-H, Zhang T, Yu L-Y (2021). „Saccharomycomorpha psychra n. g., n. sp., a Novel Member of Glissmonadida (Cercozoa) Isolated from Arctic and Antarctica”. J Eukaryot Microbiol 68 (3). DOI:10.1111/jeu.12840. 
  23. Bass D, Silberman JD, Brown MW, Pearce RA, Tice AK, Jousset A, Geisen S, Hartikainen HÄ (2016. április 7.). „Coprophilic amoebae and flagellates, including Guttulinopsis, Rosculus and Helkesimastix, characterise a divergent and diverse rhizarian radiation and contribute to a large diversity of faecal-associated protists”. Environ Microbiol 18 (5), 1604–19. o. DOI:10.1111/1462-2920.13235. PMID 26914587. 
  24. Hilton S, Picot E, Schreiter S, Bass D, Norman K, Oliver AE, Moore JD, Mauchline TH, Mills PR, Teakle GR, Clark IM, Hirsch PR, van der Gast CJ, Bending GD (2021. január 22.). „Identification of microbial signatures linked to oilseed rape yield decline at the landscape scale”. Microbiome 9. DOI:10.1186/s40168-020-00972-0. PMID 33482913. PMC 7825223. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Glissomonadida című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]