Handzsa
| handzsa () | |
 | |
| Típus | logografikus |
| Nyelvek | koreai |
| Felmenő írásrendszerek | jóslócsont-írás pecsétírás kancellár írás kaj-su () |
| Rokon írásrendszerek | kínai írás, kandzsi, chữ nôm, kitaj írás, dzsürcsi írás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz handzsa () témájú médiaállományokat. | |
A handzsa (hangul: 한자, handzsa: 漢字, RR: hanja) a koreai nyelv írására használt kínai írásjegyek megnevezése.
Története
[szerkesztés]A kínai írásjegyek használatára koreai nyelvterületen i. sz. 414-ből van fennmaradt bizonyíték: egy felirat a Kvanggetho () kogurjói () király emlékére emelt kőoszlopon.[1] Jóval azelőtt is használtak már kínai írásjegyeket, már az i. e. 1. században is, ahogy a koreai törzsek kapcsolatba kerültek a kínai dinasztiákkal, bár ekkor még nem a saját nyelvük leírására. Az ötödik (más források szerint hetedik[2][3]) századtól Sillában már rendszerben használták a kínai írásjegyeket a koreai nyelv írására is. Ez a rendszer az idu írás.[4] A Korjo ()-korban ezt követte a jóval fejlettebb hjangcshal () (향찰) rendszer, melynek segítségével teljes mondatokat tettek koreaiul olvashatóvá a handzsa írásjegyek segítségével. Ezenfelül létezett még a kugjol () (구결) rendszer is, melyet kínai klasszikusok olvasásához használtak.[2][5]
A 15. század óta létezik a hangul () ábécé, melyet kifejezetten a koreai nyelvre hoztak létre Csoszon ()-kori tudósok, ám a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[6] Dél-Koreában a hangul mellett a handzsa () is használatban maradt, főképp rövidítésekben és kínai eredetű, azonos koreai olvasatú szavak egyértelműsítésére használják. Észak-Koreában hivatalosan 1949 óta nincs használatban, bár tartanak handzsa ()-kurzusokat az oktatási intézményekben.[7] Észak-Koreában mintegy 2000 handzsát () tanulnak meg a diákok, Dél-Koreában 1800-at.[8]
A koreai nevek jó részének is van kínai írásjegyű megfelelője. Az utónevekhez választható handzsa () írásjegyek listája hivatalos dokumentum Dél-Koreában: a legfelsőbb bíróság döntött róla 1991-ben, ekkor 2854 írásjegyet jelöltek meg utónévben elfogadhatóként.[9] A listát azóta 5151-re bővítették.[10]
Saját alkotású írásjegyek
[szerkesztés]
A handzsa () rendszer meglévő kínai írásjegyeket használ, azonban egyes szavak, kifejezések, helynevek vagy személynevek esetében a koreaiak saját írásjegyet alkottak. Ilyen például a 畓 (논 답, nondap, „rizsföld”),[11] a 㸴 (소, Szo (), egy vezetéknév)[12] vagy a 乭 (돌, Tol (), utónévben használt szótag).[13]
Néhány handzsa () írásjegynek sajátos egyszerűsített formát is megalkottak, ezek összefoglaló neve jakcsa (略字, 약자, ).[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fischer 188. o. Kim 22. o.
- ↑ a b Britannica
- ↑ Allan 221. o.
- ↑ Hannas 54. o.
- ↑ Kim Murim (김무림). 국어의 역사 (Kugoi joksza (), A koreai nyelv története). Szöul: Hankook Munhwasa (2004). ISBN 89-5726-185-0
- ↑ Hangul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Allan 223. o.
- ↑ Hannas 68. o.
- ↑ 국립 국어 연구원 소식 (koreai nyelven). The National Institute of the Korean Language. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
- ↑ “한자이름 5151字 안에서 지으세요” (koreai nyelven). Chosun Ilbo, 2007. március 5. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
- ↑ 畓 (koreai nyelven). Naver szótár. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
- ↑ 㸴 (koreai nyelven). Naver szótár. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
- ↑ 乭 (koreai nyelven). Naver szótár. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
- ↑ 略字 (koreai nyelven). Naver szótár. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Allan: Keith Allan. The Oxford Handbook of the History of Linguistics. OUP Oxford (2013). ISBN 9780199585847
- ↑ Britannica: Korean literature - Introduction. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Fisher: Steven Roger Fischer. History of Writing. Reaktion Books (2004). ISBN 9781861895882
- ↑ Hannas: Wm. C. Hannas. Asia's Orthographic Dilemma. University of Hawaii Press (1997). ISBN 9780824818920
- ↑ Kim: Jacob Chang-Ui Kim. Pictorial Sino Korean Characters: Fun with Hancha. Weatherhill (1988). ISBN 9789997485694
