Haxhi Lleshi
Haxhi Lleshi | |
Született | 1913. január 5.[1] vagy május 1.[2] Reshan |
Elhunyt | 1998. január 1. (84 évesen) Tirana |
Állampolgársága | albán |
Foglalkozása | |
Iskolái | Belgrádi Egyetem |
Albánia belügyminisztere | |
Hivatali idő 1944. május 28. – 1946. március 21. | |
miniszterelnök | Enver Hoxha |
Előd | Ibrahim Biçakçiu |
Utód | Koçi Xoxe |
Az Albán Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke | |
Hivatali idő 1953. augusztus 1. – 1982. november 22. | |
Előd | Omer Nishani |
Utód | Ramiz Alia |
Haxhi Lleshi aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Haxhi Lleshi témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Haxhi Lleshi (Reshan, 1913. január 5.[3] vagy május 1.[4] – Tirana, 1998. január 1.[5]) albán kommunista politikus, katonatiszt. A második világháborút partizánparancsnokként harcolta végig, majd a pártállami Albánia kiépülésének időszakában belügyminiszter (1944–1946) és tárca nélküli miniszter (1946–1950) volt. Csaknem három évtizeden keresztül, 1953-tól 1982-ig volt az albán nemzetgyűlés elnöki tanácsának elnöke. A rendszerváltást követően, 1996-ban emberiesség elleni bűntettek vádjával elítélték.
Életútja
[szerkesztés]Tehetős muszlim család sarjaként született a Dibra vidéki Reshan faluban.[6] Nagybátyja, Aqif Lleshi (1894–1943) politikai aktivista volt, aki a második világháborús ellenállási mozgalomból is kivette a részét.[7] Lleshi 1936-tól a Belgrádi Egyetem hallgatója volt, de nem tudta elkötelezni magát az értelmiségi pálya iránt, így tanulmányait 1939-ben félbeszakította.[8]
A második világháborúban
[szerkesztés]Ezt követően hazatért, és 1941-től szűkebb pátriájában, Dibrában, valamint a Mat és a Drin folyók vidékén, valamint szórványosan Koszovóban harcolt a megszálló Olasz Királyság alakulatai ellen.[9] Csatlakozott az 1941-ben megalakult Albán Kommunista Párthoz, majd 1942 szeptemberében részt vett annak pezai konferenciáján . Az ennek alkalmával létrehozott, több politikai szárnyvonalat, ellenálló szervezetet is egyesítő Nemzeti Felszabadítási Mozgalom tíztagú elnökségének tagja lett.[10] 1943 júliusában a második labinoti konferencián megalakították a Nemzeti Felszabadítási Hadsereget, amelynek vezérkari tagja lett.[11]
A világháború utolsó két évében Dibrában folytatta a fegyveres harcot, partizánalakulata élén több sikert is elkönyvelhetett. 1943 júniusában a gosztivar–debari úton semmisítettek meg egy olasz motorizált katonai konvojt.[12] Az olasz kapitulációt követően, 1943 őszén a Nemzeti Front gerilláival és a jugoszláv kommunista partizánokkal együttműködve részt vett Debar városának felszabadításában, és a Dibra-vidék katonai parancsnoka lett.[13] Az olasz megszállók helyére azonban csakhamar a Harmadik Birodalom fegyveres erői vonultak be, és Lleshi partizánjai Debart és Peshkopiát feladva visszavonultak a dibrai hegyek közé.[14]
Lleshi partizánalakulata az ezt követően megalakult I. Partizánbrigád első zászlóalja lett, és 1944 nyarán sikeresen felszabadította Peshkopiát. 1944. július 8-án a kollaboráns Halil Alija fushë-alijai bázisa ellen vonult, de másnap súlyos vereséget szenvedett, 300 emberéből ötven elesett. Ezt tetézte, hogy a kudarcot látva a környék lakossága is ellenük fordult, és már Peshkopiába sem térhettek vissza. A következő időszakban Lleshi hol bevonult Peshkopiába, hol kiszorították őt a városból, mígnem végül az I. Partizánbrigád Mehmet Shehu vezette további alakulatai érkeztek segítségükre, és Dibra vidéke végleg felszabadult.[15]
Pártállami politikai pályafutása
[szerkesztés]Albánia 1944. novemberi felszabadulása idején Lleshi már az Albán Kommunista Párt katonai és politikai vezetéséhez tartozott. Az 1944. május 28-án Përmetben megalakított ideiglenes kormányszervben, a Nemzeti Felszabadítás Antifasiszta Tanácsában a belügyi biztosi posztot kapta meg, október 23-ától pedig már belügyminiszterként folytatta a tárca vezetését egészen 1946. március 21-éig.[16] 1946. március 22-étől Enver Hoxha kormányaiban volt tárca nélküli miniszter egészen 1950. július 4-éig.[17] Időközben egy éven keresztül, 1948. november 23-ától 1949. november 16-áig a párt ellenőrző bizottságának elnöki feladatait is ellátta.[18]
1953. augusztus 1-jén választották meg az Albán Népgyűlés Elnöki Tanácsának elnökévé, ezt a posztot 1982. november 22-éig töltötte be. E tisztségében jobbára névleges, az államfői szerephez hasonló jogkörök illették meg, formálisan az Albán Népköztársaság legfőbb közjogi méltóságai közé tartozott.[19] Ugyanakkor a legszűkebb politikai vezetésbe, a párt politikai bizottságába soha nem jutott be, noha megalapításától kezdve részt vett a kommunista párt vezetésében, és katonai rangját a háború után is megtarthatta. 1956-ig kellett várni, hogy Lleshit beválasszák a párt központi bizottságába.[20]
Formális politikai szerepköre csupán szűk mozgásteret biztosított számára. Pályájának legemlékezetesebb momentuma volt, amikor a szovjet–albán kapcsolatok megromlása után, 1960 júniusában magas szintű pártdelegációt vezetett Kínába, Észak-Vietnámba és Észak-Koreába, amelynek tagja volt Liri Belishova és Gogo Nushi is.[21] Vélhetően a személye, magánélete körüli botrányok vezettek 1982-es lemondásához.[22]
A rendszerváltás után
[szerkesztés]1995-ben nyomozás indult Haxhi Lleshi ellen, a legfőbb vádpont több rendbeli emberölésben felbujtóként való részvétel volt, számlájára írták az államkommunista érában a határon átszökni próbáló, de menekülés közben lelőtt albánok halálát. 1995. december 16-án házi őrizetbe került. Az ellene indított per már emberiesség elleni bűntett vádjával folyt le. Az 1996 májusában kihirdetett ítélet kimondta bűnösségét, előrehaladott korára való tekintettel azonban óvadék ellenében szabadlábon maradhatott.[23]
Magánélete
[szerkesztés]A külvilág számára Haxhi Lleshi a pártfőtitkár Enver Hoxha egyik legrégibb, legmegbízhatóbb és leghívebb elvtársaként volt ismert. Egy 1981-ben forgatott propagandafilmben például Hoxha két bajtársába – Lleshibe és Myslim Pezába – karolva sétál a tiranai kádernegyedben, a Bllokban.[24] Ugyanakkor Hoxha azóta nyilvánossá vált naplóiból rekonstruálható, hogy a pártfőtitkár morálisan megkérdőjelezhető, megbízhatatlan, zavarkeltő alaknak tartotta Lleshit, aki körül az 1980-as évek elejére a magánéleti botrányok is állandóvá váltak. Lleshi alig titkolt viszonyt folytatott titkárnőjével. A „kommunista erkölccsel összeegyeztethetetlen”, kényes helyzetet a politikai bizottság igyekezett elsimítani, de időközben Lleshi felesége és már nagykorú fia nyilvánosan is dehonesztáló kijelentéseket tettek Lleshire, ami Hoxha meglátása szerint a pártba vetett közbizalom megingásához vezethetett volna. Ezért Lleshi beleegyezésével az asszonyt és a fiút vidékre internálták, ahol mezőgazdasági munkát végeztek.[25]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Elsie 2013 :282.
- ↑ Elsie 2010 :280.
- ↑ Elsie 2013 :282.
- ↑ Elsie 2010 :280.
- ↑ Elsie 2013 :282.
- ↑ Elsie 2013 :282.
- ↑ Fevziu 2016 :271.
- ↑ Elsie 2013 :282.
- ↑ Pearson 2005 :266., 271.; Elsie 2013 :282.
- ↑ Pearson 2005 :205.; Elsie 2013 :282.
- ↑ Pearson 2005 :258.
- ↑ Pearson 2005 :252.
- ↑ Réti 2000 :82.; Pearson 2005 :271., 293.
- ↑ Pearson 2005 :305.
- ↑ Pearson 2005 :367., 369.
- ↑ Komiteti Antifashist Nacionalçlirimtar (28 maj – 23 tetor 1944). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); Qeveria e Enver Hoxhës (23 tetor 1944 – 21 mars 1946). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); vö. Elsie 2013 :282.
- ↑ Qeveria e parë e Enver Hoxhës (22 mars 1946 – 1 tetor 1948). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); Qeveria e dytë e Enver Hoxhës (23 nëntor 1948 – 16 nëntor 1949). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); Qeveria e tretë e Enver Hoxhës (17 nëntor 1949 – 4 korrik 1950). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.)
- ↑ Qeveria e dytë e Enver Hoxhës (23 nëntor 1948 – 16 nëntor 1949). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); vö. Elsie 2013 :282.
- ↑ Elsie 2013 :282.; Fevziu 2016 :271.
- ↑ Elsie 2013 :282.
- ↑ Réti 2000 :146.; Elsie 2013 :282.
- ↑ Fevziu 2016 :166–169.
- ↑ Elsie 2013 :282.; Fevziu 2016 :271.
- ↑ Fevziu 2016 :68., 165.
- ↑ Fevziu 2016 :88., 166–169.
Források
[szerkesztés]- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London; New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851
- ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145
- ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740