Jean-Baptiste Colbert
| Jean-Baptiste Colbert | |
 | |
| Philippe de Champaigne festménye (1655) | |
| Franciaország pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1665 – 1683 | |
| Uralkodó | XIV. Lajos |
| Előd | Nicolas Fouquet |
| Utód | Claude Le Pelletier |
| Született | 1619. augusztus 29.[1][2][3][4][5] Reims[6] |
| Elhunyt | 1683. szeptember 6. (64 évesen)[1][2][3][4][5] Párizs[7][6] |
| Sírhely | Church of Saint Eustache |
| Szülei | Marie Pussort Nicolas Colbert de Vandières |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Párizsi Egyetem |
| Vallás | római katolikus egyház |
| Díjak |
|
 | |
| Jean-Baptiste Colbert aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Baptiste Colbert témájú médiaállományokat. | |
Jean-Baptiste Colbert 1658-tól Seignelay márkija (Reims, 1619. augusztus 29. – Párizs, 1683. szeptember 6.) francia államférfi, gazdaságpolitikus.
Életpályája
[szerkesztés]Kereskedő család sarja. Már húszévesen Michel Le Tellier miniszter titkára. XIV. Lajos, a napkirály udvarába Jules Mazarin bíboros ajánlására került, miután sikereket ért el a bíboros vagyonának kezelésében. 1661-től az állami pénzügyek intendánsa, majd 1665-től főfelügyelője, tulajdonképpen pénzügyminiszter 1683-ig.
A merkantilizmus legjelentősebb képviselője volt. Gazdaságfejlesztési programja révén Franciaország Európa vezető hatalma lett. Megreformálta az adórendszert, kiterjesztve az adózók körét, egyben csökkentve a közvetlen adókat és növelve a közvetettek mértékét, de szigorítva az adóbeszedést, mivel a királyság pénzügyeinek megszilárdítását tekintette céljának. Rendeleteivel (víz- és erdőügyi, 1669; büntetőjogi, 1670; kereskedelmi, 1673; tengerészeti, 1681;) a monarchikus centralizációt, az egységes szellemi irányítást kívánta elérni. A francia manufaktúrák termékeinek minőségét részletes minőségi előírásokkal akarta biztosítani. A tudományos életet is fejlesztette. Megalapította az Académie des inscriptions et belles-lettres-t (1663) és a Francia Természettudományi Akadémiát (1666), valamint a Római Francia Akadémiát, továbbá kezdeményezte a párizsi Királyi Csillagvizsgáló létrehozását, amelynek vezetője Giovanni Domenico Cassini lett. Kanadában és Indiában a gyarmatosítás kiterjesztésére törekedett. Ennek az elősegítésére jött létre a Francia Nyugat-indiai Társaság Lorient és a Francia Kelet-indiai Társaság (1664) Le Havre kikötői központtal. Új-Franciaország gyarmat létrehozása érdekében ösztönözte a kivándorlást Kanadába.
Bábáskodott a Levantei Társaság, az Északi Társaság újjáélesztésénél és a Szenegál Társaság létrehozásánál. 1668-tól tengerészeti miniszter volt. Ebbéli minőségében jelentősen fejlesztette a hadi- és kereskedelmi flottát, kikötőket épített és tengerészeti iskolákat hozott létre. A flotta fejlesztése érdekében nem riadt vissza embertelen megoldásoktól sem; tízezreket ítéltetett gályarabságra, együttműködve az inkvizícióval. Gazdaságpolitikáját a merkantilizmus sajátos válfajának, colbertizmusnak is nevezik, ami elhanyagolta a mezőgazdaság fejlesztését és a belső piac bővítését.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
Források
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 524. o. ISBN 963-85773-0-4
További információk
[szerkesztés]- Ballagi Aladár: Colbert 1-2.; MTA, Bp., 1887–1890
