Kálosa

	Kálosa (Kaloša)
	Községi hivatal
	; Kálosa zászlaja
	; Kálosa zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Rimaszombati
Rang	község
Első írásos említés	1247
Polgármester	Váradi Béla
Irányítószám	982 52
Körzethívószám	047
Forgalmi rendszám	RS
	Népesség
Teljes népesség	818 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	49 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	198 m
Terület	15,13 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 25′ 20″, k. h. 20° 13′ 27″48.422222°N 20.224167°EKoordináták: é. sz. 48° 25′ 20″, k. h. 20° 13′ 27″48.422222°N 20.224167°E
	Kálosa weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kálosa témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kálosa (szlovákul: Kaloša) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. Alsó- és Felsőkálosa közös közigazgatási egysége.

Fekvése

Tornaljától 10 km-re, nyugatra fekszik.

Története

Területén a korai bronzkorban a pilinyi kultúra települése állt. Később a hallstatti kultúra települése, majd a római korban barbár település állt ezen ahelyen.

A mai települést 1247-ben "Calysa"-ként említik először, amikor a tatárjárást követően IV. Béla király várnépeknek adja. 1410-ben "Kalsa", 1427-ben "Kalosa" néven szerepel. 1458-ban már két falu: "Also Kalosa" és "Felsew Kalosa".

Alsókalosa a 15. században a Korláti család birtoka. 1683-ban a lengyel-litván hadak elpusztították. 1828-ban Alsókálosának 53 háza és 453 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak.

Felsőkalosa a 15. században keletkezett az akkori Kalosa, a későbbi Alsókalosa határában. A 16. században a Lórántffy család birtoka. 1683-ban ezt is elpusztította a lengyel-litván sereg. 1773-ban 12 család lakta. 1828-ban 17 háza és 140 lakosa volt, aki mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint: „KALOSA. Alsó, Felső Kalosa. Két magyar faluk Gömör Várm. földes Urai Dráskóczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, 273fekszenek Gömörhöz 3/4 mértföldnyire, földgyeik jó gabonát termők, piatzozások két, ’s három mértföldnyire, legelőjök van elég, ’s mind a’ két féle fájok is, malmok a’ szomszédságokban."^[2]

Fényes Elek geográfiai szótárában: „Kálosa (Alsó-), magyar falu, Gömör vmegyében, a Dapsi puszta és Mihályfalva helység szomszédságában a Vály völgyén fekszik. Ékesíti ezen helységet Draskóczi Sámuel ur kastélya s nagy kiterjedésü kerte, ugy a Hevessi uraknak uri lakhelyük, ezek, s ugy a reformatusok temploma dombon van épülve. Számlál ezen helység 480 lelket, kik közül 460 reform., 5 r. kath., 15 evang., s mindnyájan magyar ajkuak. Van az egész helységben 13 4/8 urbéri, 12 3/8 allodialis házhely, 10 urbéri s 6 majorsági zsellér. Könnyü munkáju szántóföldje dombokból áll, mind a mellett buzát, gabonát s egyebeket igen jól megterem, rétje elegendő szénát ád s jót, ha a Vály völgyéről a helység rétjén lefolyó patak el nem önti. Az egész helységet Draskóczi és Hevessiek birják. Ut. p. Tornalja. Kálosa (Felső-), magyar falu, Gömör vmegyében, felülről Mihályfalvával, alulról Alsó-Kálosával határos, völgyben fekszik. A lakosok száma 108-ra megy, mindnyájan magyarok s reformatusok. Van benne 5 urbéri és 4 6/8 majorsági telek, 2 zsellér, legelő 82 holdat tesz, az egész helység tagositott. Szántófölde, mind a mellett hogy hegyes, könnyü munkáju, megterem mindent. F. u. Draskóczi Sámuel. Ut. p. Tornalja."^[3]

A trianoni békeszerződésig területe Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között mindkét település visszakerült Magyarországhoz.

Alsó- és Felsőkálosát 1961-ben egyesítették.

Népessége

1910-ben Alsókálosát 471-en, Felsőkálosát 118-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 641 lakosából 497 magyar, 97 szlovák és 42 cigány.

2011-ben 735 lakosából 484 magyar, 103 szlovák és 97 cigány.

Híres emberek

Itt született Perjési László lapszerkesztő, főként történeti műveket írt.

Nevezetességei

Alsókálosa református temploma 1889-ben épült.
A településen két 19. századi klasszicista kúria található.
Klasszicista kastélya a 19. század elején épült. Tulajdonosai a Draskóczy, Hámos és Klein családok voltak. 1939 óta községi tulajdon, melyet oktatási célokra alakítottak át. Ma iskola működik benne.