Keresztes Szent János
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Keresztes Szent János | |
 | |
| hitvalló | |
| Születése | |
| 1542. június 24. Fontiveros, Spanyolország | |
| Halála | |
| 1591. december 14. (49 évesen) Ubeda, Andalúzia, Spanyolország | |
| Tisztelete | |
| Boldoggá avatása | 1675. január 25. Boldoggá avatta: X. Kelemen pápa |
| Szentté avatása | 1726. december 27. Szentté avatta: XIII. Benedek pápa |
| Sírhely | Sepulcher of San Juan de la Cruz |
| Kegyhely | Keresztes Szent János sírja Segovia, Spanyolország |
| Ünnepnapja | december 14. |
| Védőszentje ennek | misztikusoknak, spanyol költőknek, szemlélődő szerzeteseknek |
| Irodalmi munkássága | |
| Fő művei | A Kármel hegyére vezető út A lélek sötét éjszakája Szerelem égő lángja A szellemi páros ének |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztes Szent János témájú médiaállományokat. | |
Keresztes János (spanyolul: San Juan de la Cruz), katolikus nevén Keresztes Szent János vagy Keresztről Nevezett Szent János[1] (1542. június 24. – 1591. december 14.) spanyol keresztény misztikus teológus, karmelita szerzetes, az egyik legjelentősebb kora újkori katolikus szent (1726-tól), a barokk misztika meghatározó alakja. Elmélkedő-teológiai-önéletrajzi jellegű (lelkiségi) írásait sokszor idézik modern katolikus gondolkodók is, főleg mióta XI. Piusz pápa 1926-ban egyháztanítónak jelentette ki.
Mindemellett híres szerzetes költő, a római katolikus egyház belső reformátora. Ávilai Szent Terézzel együtt a karmelita rend megújításán tevékenykedett. Íróként legjelentősebb kora spanyol irodalmában, főként Istenhez íródott rajongó versei ismertek, melyben ezt az érzést a szerelemhez hasonlítja.
Élete
[szerkesztés]Korai évek
[szerkesztés]Juan de Yepes y Álverez néven született Fontiveros városában, Kasztíliában, ám a szegény takácsmester apa halála után édesanyja, Medina del Campo városba költözött.[2] Itt belépett a jezsuita rendbe, ahol 1559 és 1563 között tanult, illetve a helyi kórházban szerzetesként dolgozott.
A karmelita rendbe 1563. február 24-én lépett be, és ekkor vette fel a Juan de la Cruz szerzetesi nevet. A rend Salamanca-ba küldte, ahol San Andrés Egyetemén filozófiát tanult. Itt sajátította el a héber és arámi nyelvet, de bibliai tanulmányai során lefordította spanyol nyelvre az Énekek énekét is, noha ebben az időben tilos volt a nép nyelvére fordítani a Bibliát.
Avilai Szent Teréz és a karmelita rend
[szerkesztés]Miután 1567-ben szerzetessé avatták, át akart lépni a karthauzi rendbe. Előtte azonban Medina del Campóba utazva találkozott Ávilai Szent Terézzel, aki szintén a karmelita rend reformját tervezte, és arra kérte, halassza el a másik rendhez való csatlakozást. Ő is meditációval, a krisztusi szegénység hirdetésével, és az elpuhult szerzetesrendek megregulázásával képzelte el a reform útját.
Végül az Ajates völgyében, Avila mellett alapítottak egy új rendházat. Itt szigorú életet folytattak a szerzetesek és apácák. Így született meg a Mezítlábasok mozgalma, annak ellenére, hogy több apáca és szerzetes részéről nagy ellenállásra találtak helyenként túlzó reformjai. Az elképzelés a munkát helyezte a középpontba, így folyamatosan feladatokat szabott ki, még akkor is, ha éppen nem volt feladat.
Bebörtönzése, szabadulása és halála
[szerkesztés]A Mezítlábasok mozgalma mindenesetre nem tetszett a kényelmesebb élethez szokott rendtársaknak, így 1577. december 3-án éjjel rátörték az ajtót a karmelita rend emberei és Toledo várbörtönébe szállították. Teljesen elszigetelték egy akkora cellába, amibe egy ember is alig fér el, s egy háromujjnyi résen szűrődött be hozzá a napfény.
Fogságának hatodik hónapjában egy új börtönőr nagyobb megértéssel viseltetett iránta, és így már papírt és tintát is kapott. Több jelentős verse is itt született látomások, kínok és reménység között. A börtönben terjedő hírekből megtudta, hogy nemcsak a Mezítlábasok mozgalmával, hanem személy szerint vele is végezni szándékoznak. Így megkísérelte a szökést, ami sikerrel is járt, és a San José-beli apácák befogadták.
Végül Granadába költözött, ott rendezte, egészítette ki műveit és alkotott újakat. Azonban számtalan vitája, és a Szentszékkel való nem túl felhőtlen viszonya miatt Amerikába, Nueva Espana-ba akarták küldeni, de betegsége ezt nem tette lehetővé. Súlyosan betegen Ubedába ment, ahol a helyi rendfőnökkel akart beszélni, és végül 1591. december 14-én elhunyt.
Az utókor a katolikus egyház reformátorai közé sorolta, elismerve jelentőségét. X. Kelemen pápa 1675. január 25-én boldoggá avatta, majd rá ötven évvel XIII. Benedek pápa 1726. december 27-én szentté avatta.
Irodalmi művei
[szerkesztés]Keresztes Szent János négy jelentős műve kéziratban nem – csak lejegyzett formában maradt ránk, helyenként különféle leírásban. Írásai egyedi, különleges műfajt alkotnak, mivel verseit prózai magyarázatokkal is fűszerezi. Valamennyi – költemény és próza csodálatos egysége. Így Keresztes Szent János írásaiban egyszerre tölti be a misztikus tapasztalatokkal rendelkező szent és a lelki tanítómester szerepét.
A költemények közvetlenebbül tükrözik a misztikus tapasztalatot személyes, érzelmekkel teli, szuggesztív stílusban, ugyanakkor feltételezik az olvasó részéről a leírt lelki valóságok előzetes dogmatikai és lelki ismeretét. A költő előszeretettel használ keresztény és nem keresztény szimbólumokat, mely a kifejezést élővé, érzelmekkel telítetté, tágabb jelentéstartalommal bíróvá teszi.
A prózai kifejezésmód sem másodlagos, magyarázza és értelmezi a lírai versekben megragadott érzések, helyenként misztikus jelenések hatását, jelentőségét. A tartalomtól függően teológiai, lírai vagy imádságos nyelvezetet alkalmaz az író.
Ezek a jellegzetes költemény-próza-párok nem egyszerre jöttek létre. Toledói börtönében csak verseket ír, az El Calvario kolostorában pedig lelki mondásokat, tanácsokat fogalmaz meg kisebb írásaiban. Csak idősebb korában, Granadában tartózkodva fonja össze e két kifejezésformát a költemény és próza együttesébe.
A Kármelhegy útja és A lélek sötét éjszakája című két összetartozó művet a szerzeteseinek dedikálja, illetve kommentálja. Ez okból nem könnyű olvasmány, mivel minden személy, akinek íródott többé-kevésbé korának embere, amely eltérő mentalitást, más társadalmi-lelki környezetet, sőt egy szerzetes esetében még egy sajátos életformából származó tapasztalatot is jelent.[3]
A szellemi páros éneket és Az élő szeretetlángot viszont két nő részére írja: az elsőt Ana de Jesús karmelita perjelnőnek, a másodikat pedig egy Ana de Peñalosa nevű lelki gyermekének, akik maguk is egyfajta lelki barátságban lehettek egymással. Amikor Ana de Jesús apáca 1584-ben kézhez kapja Az élő szeretetláng magyarázattal ellátott kéziratát, doña Ana de Peñalosa is kéri a szerzőt, hogy a hármójukat összekötő barátság nevében ő is kaphasson ajándékba egy számára dedikált költeményt a hozzá tartozó magyarázat szövegével együtt. Így keletkezik Az élő szeretetláng költemény-magyarázat együttes műve, amely A szellemi páros énekkel együtt sokkal líraibb, érzelmekkel és lelki tapasztalatok leírásával telítettebb alkotás, mint az előző kettő.
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- A Kármelhegy útja (A Kármel hegyére vezető út) és A lélek sötét éjszakája – két összetartozó mű Olvasható itt, vagy itt[halott link]
- Az élő szeretetláng (Szerelem égő lángja) Olvasható itt
- Keresztes Szent János művei, 1-2.; ford. Sz. Teréziáról nevezett P. Ernő [Szeghy Ernő], Stephaneum Ny., Budapest, 1926
- Útmutató a tökéletes lelki életre; ford. Endrődy László; Korda, Budapest, 1940
- Keresztes Szent János aranymondásai (maximái) az év minden napjára; ford. P. Ágoston [Hárs Ágoston]; Karmelita Rendház, Budapest, 1941
- Lobogó istenszeretet. Keresztes Szent János kisebb művei; ford. Szeghy Ernő, Karmelita Rendház, Keszthely, 1944
- A lélek éneke; ford., utószó Takács Zsuzsa; Helikon, Budapest, 1988 (Helikon stúdió)
- Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája; vál., ford., utószó Takács Zsuzsa; Európa, Budapest, 1992
- A lélek sötét éjszakája. Magyarázatok A Kármel hegyére vezető út című vershez; ford., utószó Takács Zsuzsa; Európa, Budapest, 1999
- Út a Karmelhegy csúcsára. Keresztes Szent János tanításának összefoglalása műveiből vett idézetekkel; összeáll. Klemm Nándor; Szt. Gellért, Budapest, 2002
- Istenismeret és Istenszerelem. A Misztikus Doktornak tulajdonított rövid értekezés; ford. Szepesi Edit; Sursum, Gödöllő, 2019
- Keresztes Szent Jánosnak tulajdonított értekezés az állító és a negatív módon elért elfátyolozott istenmegismerésről valamint a lélek Istennel való egyesüléséről a szerelem révén; ford., előszó, jegyz. Szepesi Edit, Sursum, Gödöllő, 2019
- Keresztes Szent Jánosnak tulajdonított értekezés az állító és a negatív módon elért elfátyolozott istenmegismerésről valamint a lélek Istennel való egyesüléséről a szerelem révén; ford., előszó, jegyz. Szepesi Edit; 2. jav. kiad.; Sursum, Gödöllő, 2022
Megjelenések
[szerkesztés]Verseinek első kiadása Alcalában jelent meg 1618-ban, majd Barcelonában 1619-ben. Azóta több nyelven is kiadták műveit.
Magyarországon az 1920-as években Szeghy Ernő karmelita szerzetes fordította le komoly teológiai háttérrel Keresztes Szent János prózáját, de az általa készített versfordítások nem felelnek meg művészi igényeknek. A Magyar Helikon Könyvkiadó 1988-ban, majd legutóbb az Európa Kiadó adta ki Takács Zsuzsa szerkesztésében.[4]
További információk
[szerkesztés]- Sarutlan Karmelita Rend honlapja
- A katolikus egyház szentjei között Archiválva 2007. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Bevezetés Keresztes Szent János négy nagyobb művébe
- Francis Kelly Nemeck: Teilhard de Chardin és Keresztes János; ford., jegyz. Rezek Román; fordítói, São Paulo, 1979
- Karol Wojtyła: A hit Keresztes Szent János szerint; előszó Pierre Paul Philippe, ford. Széll Margit; Szt. István Társulat, Budapest, 1991
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Keresztről nevezett Szent János | Karmelitarend (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 15.)
- ↑ Norman Roth, Conversos, Inquisition, and the Expulsion of the Jews from Spain, Madison, WI: The University of Wisconsin Press, 1995, pp. 157, 369
- ↑ P. MARIE-EUGÈNE, Jean de la Croix, Présence de lumière, Venasque, Éd. du Carmel, 1991, pp. 163.
- ↑ Takács Zsuzsa, Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája, Budapest, Európa, 1992, pp. 195.
