Ugrás a tartalomhoz

Kisselyk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisselyk (Șeica Mică)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségKisselyk
Rangközségközpont
Irányítószám557255
Körzethívószám0269
SIRUTA-kód145747
Népesség
Népesség986 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Népsűrűség24,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság299 m
Terület39,86 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 03′ 10″, k. h. 24° 07′ 25″46.052778°N 24.123611°EKoordináták: é. sz. 46° 03′ 10″, k. h. 24° 07′ 25″46.052778°N 24.123611°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisselyk témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kisselyk (románul Șeica Mică, németül Klein-Schelken) falu Romániában Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

[szerkesztés]

Medgyestől 30 km-re délnyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

1856-ban egy gepida sírt tártak fel; az itt talált aranyozott fibula és arany fülbevaló a Kárpát-medence legrégibb ismert lelőhelyű gepida lelete.[2]

1333-ban Monte Fornacis néven említik először. Egy 1414-ből származó dokumentum szerint ekkor már iskolája volt, 1494-ben vásártartó hellyé nevezték ki. Szász erődtemploma a 15. században épült. 1530-ban a török háborúk idején a falut feldúlták. 1553-ban ért ide a reformáció. 1576-ban Bátori Kristóf fejedelem beleegyezett, hogy Kisselyk évente saját bírót válasszon. 1605-ben portyázó hajdúk dúlták fel. 1661-ben Ali pasa erdélyi országgyűlést hívott össze ide, amelyen Apafi Mihály letette a fejedelmi esküt. 1705-ben az osztrák császári csapatok dúlták fel, 1838-ban és 1865-ben nagy tűzvészt jegyeztek fel.

1910-ben 1966, többségben német lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Medgyesi járásához tartozott. A település népessége a második világháború utáni évtizedben 4000 fő körül tetőzött. Az 1970-es évtizedet követően a település német nyelvű lakosságának majdnem 90%-a kivándorolt Németországba. 1992-ben társközségével együtt 1867 lakosából 1640 román, 155 német, 57 cigány és 15 magyar volt. A fogyatkozás nem csak a németeket, hanem a románságot is érintette, 2002-ben az 1950-es években mért lakosság alig harmada élt a településen.[3]

Látnivalók

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
  2. Erdély története I: A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László és Mócsy András. Budapest: Akadémiai. 1988. 143. o. ISBN 963 05 4884 4  
  3. Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–1992) (magyar nyelven). Varga E. Árpád. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
a Szent Katalin tiszteletére szentelt erődtemplom