Koska

Koska (Koška)
Koska - utcarészlet
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Koska
Jogállás	község
Irányítószám	31224
Körzethívószám	(+385) 31
Népesség
Teljes népesség	3169 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	118 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 33′, k. h. 18° 17′45.55, 18.283333333333
Koska weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Koska témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Koska (horvátul: Koška) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 30, közúton 34 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, az Eszékről Nekcsére menő főút mentén fekszik. Itt halad át az Eszékről Nekcsére menő vasútvonal is, melynek itt vasútállomása van.

A község települései

Közigazgatásilag Andrijevac, Branimirovac, Breznica Našička, Koska, Ledenik, Lug Subotički, Niza, Normanci, Ordanja és Topoline települések tartoznak hozzá.

Története

Az emberi élet első nyomai Koska területén az újkőkorból származnak. A Lipanj legelőn talált kőszerszámok és tűzhely maradványai az ősember korai életéről tanúskodnak. 2014 őszén a nekcsei múzeum munkatársai folytattak ásatásokat a falu belterületétől délnyugatra eső területen, ahol több lelőhelyet (Grabik 1, Grabik 2, Grabik 3, Kanal Balvančić/Markov put, Vrtić 1, Vrtić 2 és Vrtić 3) is azonosítottak. Egy kivételével valamennyi helyen történelem előtti maradványok is kerültek elő. A legnagyobb mennyiségű őskori leletet a Grabik 1 (újkőkor, bronzkor), Grabik 2 (kőrézkor, közép és késő bronzkor) és Kanal Balvančić/Markov put lelőhelyeken találták. Rajtuk kívül bőséggel kerültek elő kora középkori leletek is, melyek e terület régóta tartó sűrűn lakottságát bizonyítják. A római korban a község területén vezetett át a Pozsegát (Incerum) Eszékkel (Mursa) összekötő út.

Koska első írásos említése a Breznica-patak melletti területként „terra Kos” néven II. András király 1229-ben kelt oklevelében történt. Birtokként 1258-ben tűnik fel „possesio Kwos” alakban. Plébániatemplomát 1332-ben említi a pápai tizedjegyzék. Várát és várnagyát 1338-ban „castellanus de Kasuar” néven említik, majd a vár 1389-ben és 1406-ban „castrum Kaswara” alakban ismét feltűnik a korabeli oklevelekben. 1392-ben a Kórógyi család birtoka lett. Később várként már nem említik, tartozékai a szombathelyi kastély tartozékaiba olvadtak be, melyeket 1506-ban és 1507-ben sorolnak föl. A középkori település 1532-ben a török hódítás során pusztulhatott el. Ekkor a keresztény lakosság nagy része elhagyta a települést. A horvát Koška név 1660-ban bukkan fel a szlavóniai plébániák összeírásában „Kozka”, illetve „Coska” alakban. Ebből kiderül, hogy a templom ép és minden liturgikus tárggyal fel van szerelve. Ebben az időben egyházi szolgálatát a nekcsei ferences atyák látták el.

Koska a térség településeivel együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A templom a felszabadító harcokban megsérülhetett, mivel 1702-ben romosként említik, mely tető nélkül áll. A betelepülések első hulláma a 18. század elején történt, amikor mintegy tíz boszniai horvát család telepedett le Koskában. Ezeknek a családoknak a leszármazottai ma is a település lakosságának gerincét képezik. Később olyan szlavóniai lakosok kezdtek betelepedni, akik korábban a környező falvakban éltek. Az új lakosság érkezésével a templomot is újjáépítették, mert 1730-ban már újra tető alatt volt. Megjelent az ipar is. 1753-ban kálium-karbonát előállításával foglalkozó manufaktúra működött a településen. A kálium-karbonátot, amelyet bükk vagy más fa elégetésével állítanak elő régebben üveg és lőpor előállításánál, valamint cserzésnél és szappangyártásnál, míg manapság a vegyiparban használják.

A 19. század közepén az erdők kiirtásával a környéken több települést létesítettek, amelyek lakosságát az erdőirtással foglalkoztatott, korábbi lakóhelyüket elhagyó munkavállalók alkották. Később, miután a településeket egy keskeny nyomtávú vasúttal kötötték össze, amelyet rönk exportálására használtak, megkezdődött a különféle szakmákból és nemzetiségből származó kézművesek (bognárok, ácsok, asztalosok) bevándorlása. Az erdőirtás fokozatosan szántófölddé változtatta az erdőtalajt, de a szántóföldi művelés előtt az árvizek problémáját kellett kezelni. Mivel a vízfolyások szabályozását és a csatornák hálózatának kiépítését eddig elhanyagolták, a vizek új szabályozását kellett végrehajtani. Ez a munka rendkívül elhúzódott. A Vučica középső folyását csak a 19. század végén és a 20. század elején szabályozták, a csatornahálózat kiásását pedig csak az 1980-as években fejezték be.

Az első katonai felmérés térképén „Koska” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Koszka” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Koszka” néven 149 házzal, 912 katolikus vallású lakossal találjuk.

A településnek 1857-ben 924, 1910-ben 1144 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 82%-a horvát, 10%-a német, 6%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az 1960-as években a Zagora területéről újabb horvát lakosság települt be. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 93%-a horvát, 2%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején 1991. november 7-én a JNA repülői 14 rakétát lőttek ki a vasútállomás épületére, de nagyobb kárt nem okoztak benne. Ezen a napon a környező falvakat is rakétatámadás érte, ahol halálos áldozatok is voltak. Az elmúlt húsz évben elvégezték gázvezeték hálózat kiépítését, új telefonhálózatot, vízvezeték hálózatot és világítást építettek ki és a csatornahálózat is építés alatt áll. Épült egy mini piac, felújították a futballpályát a Seljak futballklub számára, valamint egy kézilabda- és kosárlabdapálya is épült. Nagy figyelmet szentelnek a tereprendezésnek. Először a központban álló parkot rendezték, majd 2014-ben a D2-es főút kiépítésekor a falu központját rendezték át és a gyalogosátkelőhöz lámpákat állítottak fel. 2011-ben a falunak 1525 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
924	901	1.111	1.293	1.082	1.144	1.272	1.339	1.420	1.640	1.864	1.859	1.863	1.904	1.691	1.525

Gazdaság

A község legnagyobb gazdasági egysége a „Hana” Koška mezőgazdasági társaság, amely a „Žito” d.o.o. Osijek vállalat keretében működik. További magánvállalkozások működnek az építőiparban, az erdőgazdálkodásban, a vendéglátásban, a kereskedelemben és a szolgáltatási ágazatban, valamint számos családi gazdaság is működik. A nagy mezőgazdasági területeken és az erdőkön kívül az erdei településektől északra található olaj- és gázkút is.

Nevezetességei

Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a középkorban épült. A török hódítás során és a felszabadító harcokban is súlyos károkat szenvedett. 1730-ban már ismét újjáépítve állt. Teljes megújítása a valpói uradalom akkori tulajdonosának Hilleprand von Prandau Péter Antalnak a rendelkezésére kezdődött és 1754-re fejeződött be. Ekkor építették a déli bejáratot és a fából ácsolt kórust. 1829 és 1840 között az épületet ismét megújították. Ekkor épült az új harangtorony és a sekrestye. A templom építészetileg a román stílusú egyhajós hosszanti templomok típusához tartozik, négyszög alakú szentéllyel. A máig fennmaradt román stíluselemek a hajó falán található négy ablak és a szentély ablaka. Korai gótikus elemek szintén jelen vannak az épületen, tehát a templom átmenetet képez a késő román és a gótikus stílus között. Később a templomot barokk stílusban építették újjá. Egymanuálos, négyregiszteres orgonája Angster József pécsi műhelyében készült 1902-ben.

A templom előtti parkban a Szűzanya szobor mellett az elesett horvát védők emlékműve található. A kis parkban az első horvát elnöknek, Franjo Tudjmannak emléktáblát állítottak, a tér is az ő nevét viseli.

Kultúra

• A település kulturális egyesülete KUD „Koškani” Koška kulturális és művészeti egyesület.
• Minden év augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján rendezik meg az „U Koški na Gospu Veliku” nevű folklórszemlét.
• Április második felében, Szent György ünnepén rendezik a „Posvetio sam o Đurđevu konje” nevű lovasünnepet, melynek célja a lovak megszentelése ősi népszokásának megőrzése.

Oktatás

A település iskoláját 1852-ben nyitották meg. Az iskola ma Ivana Brlić-Mažuranić horvát írónő nevét viseli. Az iskolába és négy területi iskolájába (melyek Topoline, Niza, Lug Subotički és Ledenik településeken működnek) mintegy 400 tanuló jár. Az iskola tornaterme 1995-ben létesült.

Sport

• Az NK „Seljak” Koška labdarúgóklubot 1919-ben alapították. Ma a megyei 2. ligában szerepel.
• A „Koška” lövészklubot 1960-ban alapították.
• „Divlji i slobodni vozači” motorosklub.

Egyesületek

• A település önkéntes tűzoltóegyletét 1926-ban alapították.
• „Koška” lótenyésztő egyesület.
• „Sokol” vadásztársaság.
• UŽ Općine Koška nőegyesület.
• Sveti Vinko Koška egyesület.
• UM Općine Koška ifjúsági egyesület
• Nekcsei nyugdíjas egyesület helyi csoportja.
• Koškai honvát hazafias egyesület.

Források

• A község honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• A község kulturális emlékei (horvátul)

További információk

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)