Luxemburg hadereje
Luxemburgi Hadsereg Lëtzebuerger Arméi | |
A Luxemburgi Hadsereg emblémája | |
Dátum | 1881. február 16. (alapítás) 1967. június 29. (jelenlegi formájában) |
Ország | Luxemburg |
Személyzet | hivatásos és szerződéses katonák; köztisztviselők, közalkalmazottak |
Típus | haderő |
Feladat | Luxemburg szuverenitásának védelme |
Méret | 890 fő (450 hivatásos, 340 szerződéses, 100 civil) |
Parancsnoki struktúra | hadsereg (alá-fölérendeltségi viszonyon alapuló egyszemélyi vezetés) polgári irányítás alatt |
Diszlokáció | Diekirch, Katonai Központ |
Parancsnokok | |
Jelenlegi parancsnok | Henrik luxemburgi nagyherceg nagyherceg (főparancsnok) Jean-Marie Halsdorf védelmi miniszter Gaston Reinig tábornok (a Hadsereg vezetője) |
Kultúra és történelem | |
Háborús részvétel | Második világháború Koreai háború Afganisztáni háború |
Luxemburgi Hadsereg Lëtzebuerger Arméi weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Luxemburgi Hadsereg Lëtzebuerger Arméi témájú médiaállományokat. |
Luxemburg hadereje, hivatalos nevén Luxemburgi Hadsereg Luxemburg fegyveres ereje, amely kizárólag szárazföldi erőkből áll, s 1967 óta önkéntes alapon szerveződik. A Luxemburgi Hadsereg kötelékében jelenleg 890 fő teljesít szolgálatot, ebből 450 fő hivatásos, 340 fő szerződéses, 100 fő pedig civil.
Luxemburg (amely 1949-ben alapító tagja volt a NATO-nak) 2009-ben 249 millió dollár volt a költségvetése, amely a GDP 0,5%-át tette ki.
Központja, s egyben egyetlen laktanyája az ország középső részén elhelyezkedő Diekirch településen található.
Luxemburg hadereje
[szerkesztés]Fegyveres erők összlétszáma
[szerkesztés]Aktív: 890 fő (ebből 450 fő hivatásos, 340 fő szerződéses, 100 fő pedig civil).
Története
[szerkesztés]1881. február 16-án megalapították a Csendőrök és Önkéntesek Hadtestét (Corps des Gendarmes et Volontaires), amely Luxemburg fegyveres erőinek feladatát látta el. Az alakulat két századból, a Csendőrszázadból és az Önkéntesek Századából állt. Miután az országot 1940. május 10-én megszállta Németország, az alakulatot feloszlatták, később (1940. december 10-én) azonban az Önkéntesek Századát újjászervezték és a német rendőrség Weimarban továbbképezte a tagjait.
A német megszállás után az Egyesült Királyságba menekült luxemburgiak közül hetvenen az úgynevezett Luxemburgi Ütegben teljesítettek szolgálatot, amely a Belga 1. Gyalogos Dandár alárendeltségében működött. A luxemburgi tüzéregység összesen négy darab 25 fontos ágyúval volt felszerelve, amelyeket négy luxemburgi hercegnő után neveztek el.
Miután Luxemburg felszabadult a német megszállás alól, 1945-ben megalapították a Nagyhercegi Gárdát, amely két gyalogos zászlóaljból állt. Az alakulat 2. zászlóalja tartotta megszállás alatt a luxemburgi határ közelében fekvő német Bitburg városát. A luxemburgiakat 1955-ben francia katonák váltották fel. Luxemburg 1949-ben a NATO egyik alapító tagja lett.
Luxemburg 1950-ben katonákat küldött Koreába, ahol azok a közös belga-luxemburgi zászlóaljban teljesítettek szolgálatot egészen 1955-ig. A harcok során két luxemburgi katona meghalt, 17 pedig megsebesült.
1954-ben Luxemburg a NATO-feladatok ellátására létrehozta az Ezredharccsoportot, amely három gyalogos, egy tüzérzászlóaljból, valamint további támogató egységekből állt. Az Ezredharccsoport mellett működött a Honi Parancsnokság, amely katonai rendőrségből, mobil zászlóaljból, valamint kiszolgáló egységekből épült fel. Az Ezredharccsoportot 1959-ben feloszlatták.
A Luxemburg Hadsereg (mely 1966-ig a Nagyhercegi Gárda nevet viselte) főerőit ezután az 1. gyalogos zászlóalj (amely a NATO Mobil Erejének volt része) és az 1. tüzér zászlóalj alkotta (amelyet 1963-tól 1966-ig az amerikai 8. gyalogos hadosztály alárendeltségében működött, majd 1967-ben feloszlatták).
Szárazföldi haderő
[szerkesztés]Szervezeti felépítés
[szerkesztés]- "A" század: egyike a két aktív lövészszázadnak. Általában e század állománya adja a Luxemburg által nemzetközi missziókba felajánlott katonákat (akik a belga hadsereg kontingensének részeként szolgálnak). Az alakulat része a NATO Reagáló Erőnek, valamint szükség esetére egy szakaszt tart készenlétben az Európai Unió harccsoportja részére.
- "B" század: a hadsereg kiképző alakulata.
- Parancsnoki század: a katonai felkészítésért felelős alakulat.
- "D" század: a luxemburgi hadsereg második lövészszázada, amelynek elsődleges feladata felderítő küldetések végrehajtása (egy parancsnoki és három felderítő szakaszból áll).
Fegyverzet
[szerkesztés]Származási hely | Megnevezés | Mennyiség | Megjegyzés |
---|---|---|---|
Járművek | |||
USA | HMMWV harcjármű (páncélozott és páncélozatlan) | 42 db (páncélozott) ??? db (páncélozatlan) |
|
USA | Jeep Wrangel terepjáró | 15 db |
|
Németország | Mercedes-Benz G osztályú gépkocsi | ??? db |
|
Németország | MAN SE X40 teherautó | ??? db |
|
Németország | Dingo aknavédelemmel ellátott páncélozott felderítő jármű | 45 db |
|
Svédország | Scania G480 teherautó | 31 db |
|
Fegyverek | |||
Ausztria | Glock 17 pisztoly | ??? db |
|
Ausztria | Steyr AUG karabély | ??? db |
|
Belgium | FN MAG géppuska | ??? db |
|
USA | M2 Browning géppuska | ??? db |
|
Egyesült Királyság | 105 mm-es tarack | ??? db |
|
USA | M72 LAW könnyű tankelhárító fegyver | ??? db |
|
USA | BGM–71 TOW páncéltörő rakéta | ??? db |
Légierő
[szerkesztés]Luxemburg hadereje hivatalosan nem rendelkezik légierővel, ugyanakkor a NATO légtérellenőrző repülőgépei luxemburgi felségjelzés alatt (és nemzetközi személyzettel) repülnek, s Németországban állomásoznak.
Származási hely | Megnevezés | Mennyiség | Megjegyzés |
---|---|---|---|
Repülőgépek | |||
USA | E–3A Sentry légtérellenőrző repülőgép | 17 db | [1] |
USA | Boeing 707 szállító és kiképző repülőgép | 2 db | [2] |
Németország | H145M | 2 db |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ezek tulajdonképpen a NATO AWACS-repülőgépei, de formálisan luxemburgi repülőgépekként vannak regisztrálva és Németországban állomásoznak. A szó valódi értelmében Luxemburgnak nincs légiereje.
- ↑ Az E-3 A Sentry személyzetének kiképzését szolgálja
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Luxembourg Army című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.