Ugrás a tartalomhoz

Luxemburg hadereje

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luxemburgi Hadsereg
Lëtzebuerger Arméi
A Luxemburgi Hadsereg emblémája
A Luxemburgi Hadsereg emblémája

Dátum1881. február 16. (alapítás)
1967. június 29. (jelenlegi formájában)
OrszágLuxemburg
Személyzethivatásos és szerződéses katonák; köztisztviselők, közalkalmazottak
Típushaderő
FeladatLuxemburg szuverenitásának védelme
Méret890 fő (450 hivatásos, 340 szerződéses, 100 civil)
Parancsnoki struktúrahadsereg (alá-fölérendeltségi viszonyon alapuló egyszemélyi vezetés) polgári irányítás alatt
DiszlokációDiekirch, Katonai Központ
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnokHenrik luxemburgi nagyherceg nagyherceg (főparancsnok)
Jean-Marie Halsdorf védelmi miniszter
Gaston Reinig tábornok (a Hadsereg vezetője)
Kultúra és történelem
Háborús részvételMásodik világháború
Koreai háború
Afganisztáni háború
Luxemburgi Hadsereg
Lëtzebuerger Arméi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Luxemburgi Hadsereg
Lëtzebuerger Arméi
témájú médiaállományokat.

Luxemburg hadereje, hivatalos nevén Luxemburgi Hadsereg Luxemburg fegyveres ereje, amely kizárólag szárazföldi erőkből áll, s 1967 óta önkéntes alapon szerveződik. A Luxemburgi Hadsereg kötelékében jelenleg 890 fő teljesít szolgálatot, ebből 450 fő hivatásos, 340 fő szerződéses, 100 fő pedig civil.

Luxemburg (amely 1949-ben alapító tagja volt a NATO-nak) 2009-ben 249 millió dollár volt a költségvetése, amely a GDP 0,5%-át tette ki.

Központja, s egyben egyetlen laktanyája az ország középső részén elhelyezkedő Diekirch településen található.

.
Luxemburgi Humvee
Luxemburgi 105 mm-es tarackok

Fegyveres erők összlétszáma

[szerkesztés]

Aktív: 890 fő (ebből 450 fő hivatásos, 340 fő szerződéses, 100 fő pedig civil).

Története

[szerkesztés]

1881. február 16-án megalapították a Csendőrök és Önkéntesek Hadtestét (Corps des Gendarmes et Volontaires), amely Luxemburg fegyveres erőinek feladatát látta el. Az alakulat két századból, a Csendőrszázadból és az Önkéntesek Századából állt. Miután az országot 1940. május 10-én megszállta Németország, az alakulatot feloszlatták, később (1940. december 10-én) azonban az Önkéntesek Századát újjászervezték és a német rendőrség Weimarban továbbképezte a tagjait.

A német megszállás után az Egyesült Királyságba menekült luxemburgiak közül hetvenen az úgynevezett Luxemburgi Ütegben teljesítettek szolgálatot, amely a Belga 1. Gyalogos Dandár alárendeltségében működött. A luxemburgi tüzéregység összesen négy darab 25 fontos ágyúval volt felszerelve, amelyeket négy luxemburgi hercegnő után neveztek el.

Miután Luxemburg felszabadult a német megszállás alól, 1945-ben megalapították a Nagyhercegi Gárdát, amely két gyalogos zászlóaljból állt. Az alakulat 2. zászlóalja tartotta megszállás alatt a luxemburgi határ közelében fekvő német Bitburg városát. A luxemburgiakat 1955-ben francia katonák váltották fel. Luxemburg 1949-ben a NATO egyik alapító tagja lett.

Luxemburg 1950-ben katonákat küldött Koreába, ahol azok a közös belga-luxemburgi zászlóaljban teljesítettek szolgálatot egészen 1955-ig. A harcok során két luxemburgi katona meghalt, 17 pedig megsebesült.

1954-ben Luxemburg a NATO-feladatok ellátására létrehozta az Ezredharccsoportot, amely három gyalogos, egy tüzérzászlóaljból, valamint további támogató egységekből állt. Az Ezredharccsoport mellett működött a Honi Parancsnokság, amely katonai rendőrségből, mobil zászlóaljból, valamint kiszolgáló egységekből épült fel. Az Ezredharccsoportot 1959-ben feloszlatták.

A Luxemburg Hadsereg (mely 1966-ig a Nagyhercegi Gárda nevet viselte) főerőit ezután az 1. gyalogos zászlóalj (amely a NATO Mobil Erejének volt része) és az 1. tüzér zászlóalj alkotta (amelyet 1963-tól 1966-ig az amerikai 8. gyalogos hadosztály alárendeltségében működött, majd 1967-ben feloszlatták).

Szárazföldi haderő

[szerkesztés]

Szervezeti felépítés

[szerkesztés]
  • "A" század: egyike a két aktív lövészszázadnak. Általában e század állománya adja a Luxemburg által nemzetközi missziókba felajánlott katonákat (akik a belga hadsereg kontingensének részeként szolgálnak). Az alakulat része a NATO Reagáló Erőnek, valamint szükség esetére egy szakaszt tart készenlétben az Európai Unió harccsoportja részére.
  • "B" század: a hadsereg kiképző alakulata.
  • Parancsnoki század: a katonai felkészítésért felelős alakulat.
  • "D" század: a luxemburgi hadsereg második lövészszázada, amelynek elsődleges feladata felderítő küldetések végrehajtása (egy parancsnoki és három felderítő szakaszból áll).

Fegyverzet

[szerkesztés]
Származási hely Megnevezés Mennyiség Megjegyzés
Járművek
 USA HMMWV harcjármű (páncélozott és páncélozatlan) 42 db (páncélozott)
 ??? db (páncélozatlan)
 USA Jeep Wrangel terepjáró 15 db
 Németország Mercedes-Benz G osztályú gépkocsi ??? db
 Németország MAN SE X40 teherautó ??? db
 Németország Dingo aknavédelemmel ellátott páncélozott felderítő jármű 45 db
 Svédország Scania G480 teherautó 31 db
Fegyverek
 Ausztria Glock 17 pisztoly ??? db
 Ausztria Steyr AUG karabély ??? db
 Belgium FN MAG géppuska ??? db
 USA M2 Browning géppuska ??? db
 Egyesült Királyság 105 mm-es tarack ??? db
 USA M72 LAW könnyű tankelhárító fegyver ??? db
 USA BGM–71 TOW páncéltörő rakéta ??? db

Légierő

[szerkesztés]

Luxemburg hadereje hivatalosan nem rendelkezik légierővel, ugyanakkor a NATO légtérellenőrző repülőgépei luxemburgi felségjelzés alatt (és nemzetközi személyzettel) repülnek, s Németországban állomásoznak.

Származási hely Megnevezés Mennyiség Megjegyzés
Repülőgépek
 USA E–3A Sentry légtérellenőrző repülőgép 17 db [1]
 USA Boeing 707 szállító és kiképző repülőgép 2 db [2]
 Németország H145M 2 db

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ezek tulajdonképpen a NATO AWACS-repülőgépei, de formálisan luxemburgi repülőgépekként vannak regisztrálva és Németországban állomásoznak. A szó valódi értelmében Luxemburgnak nincs légiereje.
  2. Az E-3 A Sentry személyzetének kiképzését szolgálja

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Luxembourg Army című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.