Méhészborz

Méhészborz
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia) Család: Menyétfélék (Mustelidae) Alcsalád: Méhészborzformák (Mellivorinae) Nem: Mellivora Faj: M. capensis
Tudományos név
Mellivora capensis (Schreber, 1776)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Méhészborz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Méhészborz témájú médiaállományokat és Méhészborz témájú kategóriát.

A méhészborz (Mellivora capensis) az emlősök (Mammalia) osztályába a ragadozók (Carnivora) rendjébe a menyétfélék családjába és a Mellivorinae alcsaládba tartozó Mellivora nem egyetlen faja.

Elterjedése

Afrika nagy részén, Ázsia déli és nyugati területein honos.

Megjelenése

Testhossza 60-100 centiméter, marmagassága körülbelül 30 centiméter, testtömege pedig 5,5-14 kilogramm. Homloka, tarkója, nyaka, háta, vállai és farka hamvasszürke. Orra, pofája, füle, nyaka alsó része, melle, hasa és végtagjai feketésbarnák. Karmai hosszúak és erősek.

Életmódja

Mindenevő állat, éjszakai életmódot folytat, s napközben csak nagy ritkán indul vadászatra. Megeszi a rovarokat, a vadgyümölcsöket, a madártojásokat és a gerincteleneket is, de a kedvenc eledele a vadméhek lárvái és a lépesméz.

Sűrű bundája és vastag bőre megvédi a vadméhek fullánkjaitól. A méhészborz különleges kapcsolatban áll a mézkalauz madárral, amely kifürkészi a méhek fészkét, majd hívja a méhészborzot. Amikor a borz odaér, felmászik a fészekhez, és feltépi. Először alaposan belakmározik, majd átengedi a terepet a mézkalauz madárnak.

Szaporodása

A nőstény méhészborz 6-7 hónapig vemhes. Egy alom 1 vagy 2 utódból áll.

Kapcsolata az emberrel

A méhészborz gyakran veszélyt jelent a mezőgazdaság egyik fontos ágára, az állattenyésztésre, mivel erőssége és kitartása miatt nehéz elrettenteni. Megfigyelések alapján képes szétrombolni a tyúkólak vastag falát, valamint képes alagutat ásni a kőből készült épületek alatt. A tyúkól-szindróma általános a méhészborznál is, így egy eset során 17 pézsmaréce és 36 tyúk pusztult el.

A méhészborzot bőre vastagsága és lazasága miatt szinte lehetetlen kutyákkal elpusztítani. A bőrüket nehéz átharapni és a bőr lazasága engedi, hogy támadójuk rángathassa, miközben tartja. A méhészborzot a tarkóján lehet a legbiztonságosabban megfogni. Bőre eléggé masszív ahhoz, hogy több bozótvágó-ütést is kibírjon. A leggyorsabb mód, hogy elpusztítsuk: egy gyors ütés a fejre vastag bottal, vagy a fejlövés, mivel a bőre képes ellenállni a nyilaknak és a lándzsáknak is.

Az Irakban található Bászra angol megszállása során a helyi lakosság "emberevő méhészborzokról" beszélt, ami szerintük az angol megszállók szabadítottak rájuk, amit az angol vezetés teljes egészében elutasított. Az angol haderő szóvivője kijelentette, hogy a borzok elterjedtek a régióban, de ritkán fordulnak elő Irakban, és csak akkor veszélyesek, ha az ember provokálja őket. A bászrai állatkórház igazgatója, Mushtaq Abdul-Mahd megerősítette, hogy a méhészborzok valóban előfordultak a térségben 1986-ban. A basrai állatorvosi főiskola dékánja, Dr. Ghazi Yaqub Azzam azzal érvelt, hogy a méhészborzok továbbvonultak a városba, az áradás miatt Észak-Bászra területéről. Az esetről egy 2007-ben megjelent cikk számolt be a sajtóban.

India sok részéről érkezett jelentés, hogy a borzok az emberi környezet közelében élnek, így sokszor a rideg állattartás állományát támadják meg, olykor gyerekeket is. Ha megtámadják őket, akkor kíméletlenül visszatámadnak. Egy 1941-es The Fauna of British India könyv kiadása azt írja, hogy a méhészborzok emberi holttesteket ásnak ki Indiában.

Kenyában a méhészborz a veszettség legfőbb hordozója, valamint lehetséges hordozói lehetnek a sárgaláznak is.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 21.)
• Brehm: Az állatok világa
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6