Ugrás a tartalomhoz

Móra László (költő)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az irodalmár pedagógusról szól. Hasonló címmel lásd még: Móra László (egyértelműsítő lap).
Móra László
Élete
Született1890. október 20.
Zenta, Szerbia
Elhunyt1944. december 29. (54 évesen)
Budapest, Magyar Királyság
Nemzetiségmagyar
SzüleiMóra István
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)líra, próza
Irodalmi irányzatGyermek- és ifjúsági irodalom
Alkotói évei1925 – 1944
Első műveÁlmok szekerén
Fontosabb műveiÍgy jó, XX. század
Irodalmi díjaiRökk Szilárd-díj (1924)
Gárdonyi Géza-díj (1926)
Kisfaludy Társaság nagydija (1938)
A Wikimédia Commons tartalmaz Móra László témájú médiaállományokat.

Móra László (Zenta, 1890. október 20. – Budapest, 1944. december 29.)[1] pedagógus, iskolaigazgató, író, költő, lapszerkesztő és művelődésszervező, székesfővárosi tanügyi szakfelügyelő. Móra István költő fia, Móra Ferenc unokaöccse.

Élete

[szerkesztés]

Móra István költő, tanító és Ujfalussy Éva Katalin[2][3] harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot.[4][5]

Gyermekként került Budapestre, ott végezte el népiskolai és középiskolai tanulmányait, majd a pápai tanítóképzőben szerzett oklevelet 1909-ben. 1910-­től Óbudán, a Hunor utcai elemi iskolában („barakk-iskola”) tanított.[6] Az első világháborúban előbb a szerb, majd az olasz fronton teljesített szolgálatot; a Piave mellett esett fogságba. Francia hadifogolytáborokban raboskodott Bretagne-ban és az észak-franciaországi Coincy mellett, ahonnan 1920-ban tért haza.[7] Óbudán, a Vörösvári úti elemi iskolában folytatta pedagógusi munkáját, majd a belvárosi Cukor utcai polgári leányiskolában tanított. 1930 őszén „oktatói és költői sikereire” tekintettel, a budai várban lett elemi iskolai igazgató.[8][9] Ő igazgatta Óbudán a téglagyári munkások gyerekei számára 1934-ben felépített Külső-Bécsi úti elemi, majd később polgári iskolát.[10]

Tizenkilenc éves korában kapcsolódott be az irodalmi munkába; az első verse 1909-ben jelent meg nyomtatásban az Ország-Világban.[11] Pedagógiai munkája mellett rendszeresen publikált verseket, novellákat, meséket, tankönyveket, amelyek gyors egymásutánban jelentek meg a napi- és hetilapok hasábjain; egy részük angol, német és lengyel fordításban is.[11] Több ifjúsági és gyermeklap munkatársa.[12] Felelős szerkesztője volt az 1928–36-ban megjelent Meseország. A magyar tanítók gyermeklapja. című kiadványnak,[13] 1938-tól főszerkesztője a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt című lapnak, szerkesztette az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság évkönyvét Simon Lajossal és a Tanulók naptárát.[11] Az 1930-as években rendszeresen mondott meséket a Magyar Rádióban, s tartott ismeretterjesztő előadásokat.[9]

Az 1922-ben alakult Gárdonyi Géza Irodalmi Bizottság, majd a Gárdonyi halálát követő átszervezés után az 1923. július 6-án megalakult Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság főtitkára lett, mely posztot 1940-ig töltötte be.[14] Alelnöke az 1933-ban alakult Gyóni Géza Irodalmi Társaságnak, 1935-től tagja a Kiskunfélegyházán tevékenykedő Móra Ferenc Társaságnak.[9] Tagjai közé választotta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint a Balatoni Társaság is.[11]

Költészetében – gyermekversei többségében is – az otthon-, a család-, a szülő-, az Alföld- és a természetimádat párosul a mély, irredentizmussal átszőtt hazafisággal és Istenszeretettel. XX. század című verskötetét az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. február 26-án kelt 530/1945. M.E. számú rendeletével „fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtóterméknek” nyilvánította, indexre tette, s annak fellelhető példányait megsemmisíttette.[5]

Mint irodalommal foglalkozó pedagógus, pályája során számos elismerésben részesült.[11][15][16]

1910-ben vette feleségül Vadas Gizellát; házasságukból két gyermek született: László (1913) és Bertalan (1916).[6]

1944. december 29-én holtan találták feleségével együtt testvérhegyi lakásukban. Halotti anyakönyvi bejegyzése szerint halálának oka „öngyilkosság, mérgezés”.[1] Feltételezések szerint a szovjetek bejövetele utáni fenyegetettségben menekültek a halálba.[5][17][18]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Álmok szekerén. Szeghalom: „Nemzedékek” Kiadó. 1925. (versek)  
  • Sír egy ország: Szavalásra alkalmas versek a tanuló ifjúság számára. Budapest: Magánkiadás – Bichler J. könyvnyomdája. 1926.  
  • Így jó. Budapest: Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság. 1929. (versek)  
  • Három borsó, három korsó és egyéb mesék. Budapest: (kiadó nélkül). 1929.  
  • XX. század. Dombóvár: Magánkiadás – Bagó nyomda. 1939. (versek)  
  • Szobor az utcasarkon. (regény)  
  • Nyolcévesek szövetsége. Budapest: Magyar Népművelők Társasága. 1943. = A Gyermekvilág kiskönyvtára, (regény)  [12]
  • Móra László: Válogatott írások. Szerk.: Kapus Béláné–lektor: Dr. Szörényi László. Budapest: Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata. 2016. ISBN 978-963-88214-4-7  

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Halálesete bejegyezve a Bp. III. ker. állami halotti akv. 794/1945. folyószáma alatt.
  2. ↑   1) Noha több forrásban is az Újfalusi névváltozat szerepel, a család az Ujfalussy formát használta. Lásd: A két Móra a Délvidéken. In Tripolsky Géza: Város, folyó, emberek: Az emberek. Zenta: Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre. 1988. arch Hozzáférés: 2020. június 22.  
              2) Legidősebb bátyjának, az 1931. június 18-án 44 éves korában elhunyt ifj. Móra István országos statisztikai ellenőrnek a halálhírében a gyászoló családok között ugyancsak az Ujfalussy név szerepel. Lásd: Viraág Béla: Gyász. Budai Napló, XXVIII. évf. 1046. sz. (1931. július 5.) 3. o. arch Hozzáférés: 2020. június 22. „...Özvegy ifjú Móra Istvánná szül. Obmann Franciska és gyermekei, Ilona, Mihály, Márton és Katica mérhetetlen fájdalommal, siratják. Gyászolják az Ujfalussy, Katona, Obmann és Zombori családok.”
  3. ↑ Halotti bejegyezése szerint Ujfalussy Katalin.
  4. ↑ Péter 2007 – Móra István 1887 és 1900 között születtek gyermekei: István, József, László, János, Mária, Mihály és Katalin..
  5. ↑ a b c Fáy 2006.
  6. ↑ a b Kapus 2019.
  7. ↑ Lásd: Kinccsel bélelt patkányfészek című visszaemlékezését.
  8. ↑ Viraág Béla: Uj igazgatók Budán. Budai Napló, XXVII. évf. 1011. sz. (1930. október 19.) 3. o. arch Hozzáférés: 2020. június 22. „Móra Lászlót, a kiváló poétát, a IV., Cukor-utcai Iskolából^ a Várban levő elemi iskola igazgatójává^ nevezték ki, ahonnan a volt igazgató...”
  9. ↑ a b c Beszámoló a Móra-emlékév záróeseményéről.
  10. ↑ Ma: Óbudai Waldorf Iskola (2015).
  11. ↑ a b c d e f Budai Napló 1931.
  12. ↑ a b A Félegyházi Közlöny megemlékezése.
  13. ↑ Főszerkesztő: Havas István ˙(1873–1952) költő, író, pedagógus.
  14. ↑ E Társaság egyik tiszteletbeli elnöke volt apja, Móra István is.
  15. ↑ a b c Móra László újabb kitüntetése. Néptanítók lapja, LXII. évf. 1–2. sz. (1929. január 4.) 30. o.
  16. ↑ a b c A Kölcsey-pályadij nyertese. Tolnai Világlapja, XLV. évf. 10. sz. (1943. március 10.) 4. o.
  17. ↑ Péter 2007.
  18. ↑ Tripolszky Géza: Város, folyó, emberek - Az emberek: A két Móra a Délvidéken. zetna.org. Zenta: zEtna Egyesület (1991) (Hozzáférés: 2015. január 18.) arch „László szintén iskolaigazgató volt. Két verseskötete jelent meg. Főleg gyermekversei és irredenta írásai nagyon ismertek voltak. Mikor az első orosz csapatok megjelentek a városban, feleségével együtt megmérgezték magukat, amint azt már eleve elhatározták. 1944-ben halt meg, 60 éves volt. [valójában csak 54 éves –a szerk. megj.]”
  19. ↑ Lippay Gyula dr: Szent István-ünnep a III. ker. Keresztény Társaskörben. Budai Napló, XXXVI. évf. 14. sz. (1938. április 7.) 5. o. arch Hozzáférés: 2020. június 23.
  20. ↑ Budapest székesfőváros Kölcsey Ferenc születésének 120. évfordulója alkalmából létesített 1000–1000 pengős pályadija.

Források

[szerkesztés]
Fájl:Wikisource-logo-hu.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Móra László témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Móra_László_(költő)&oldid=26893187”