Ugrás a tartalomhoz

McLaren MP4/3

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
McLaren MP4/3
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóMcLaren
ElőzőMcLaren MP4/2
KövetkezőMcLaren MP4/4
Műszaki adatok
VázszerkezetSzénszálas és alumínium monocoque
Első felfüggesztésElöl-hátul, nyomórudas, dupla kereszt lengőkaros felfüggesztés
Hátsó felfüggesztésMint az előző
MotorTAG-Porsche TTE PO1 1,5 l V6 turbómotor
VáltóGetrag 5 sebességes manuális
Tömeg540 kg
ÜzemanyagShell
GumikGoodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)Marlboro McLaren International
Pilóták1. FRA Alain Prost
2. SWE Stefan Johansson
Első versenyBrazília 1987-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó versenyAusztrália 1987-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek3
Dobogós helyezések12
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök2

A McLaren MP4/3 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1987-es idényre. Steve Nichols tervezte, miután 1986 végén az addigi vezető tervező, John Barnard a Ferrarihoz távozott. Három idény után ez volt az első teljesen új tervezésű McLaren, és az M30-as óta az első is, amelyikhez Barnardnak már nem volt köze.

Tervezés

[szerkesztés]

Aerodinamikai szempontból az MP4/3 teljesen más, mint az elődje. Sokkal lentebb fekszik, ami a versenyen felhasználható üzemanyag mennyiségének csökkentése miatt ideális, amellett ránézésre is karcsúbb és kompaktabb szerkezet. Egyedül az orr-rész, amely emlékeztet az elődre, de ez is kisebb lett. Sokak számára az ultrakarcsú Brabham BT55-ös modellre emlékeztetett a tervezési filozófiája, de ennek az autónak a tervezésében nem közreműködött még Gordon Murray.

A motor ugyanaz a TAG-Porsche volt, mint az előző modellben. Apróbb változtatásokat eszközöltek, hogy kisebb legyen a fogyasztás, és az új szabályok miatt a turbónyomást is 4 barban maximálták. Versenyeken 790, időmérő edzéseken pedig 850 lóerős maximális teljesítményre volt képes. A mai napig a valaha volt egyik legerősebb Formula–1-es autónak számít, hiszen a turbónyomást 1988-ban már 2,5 barban maximálták, hogy kiegyenlítsék a különbségeket a szívómotoros autókkal szemben. Ebben az évben azonban még viszonylagos korlátok nélkül működhetett. Ez volt az utolsó TAG-Porsche motoros McLaren, az év végén Honda motorokra váltottak.[1]

A szezon

[szerkesztés]

Háromszor sikerült nyerni az autóval, mindhármat Alain Prost szerezte. Csapattársa, Stefan Johansson mindössze néhány dobogós helyet szerzett, ezért az év végén megváltak tőle Ayrton Senna kedvéért. A csapat a konstruktőri bajnokság második helyén végzett. Öt különböző kasztnit használtak az év során, illetve készült egy hatodik is, az MP4/3B, mellyel a Honda-motort tesztelték[2].

Eredmények

[szerkesztés]
Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1987 Marlboro McLaren International TAG Porsche TTE PO1 G BRA SMR BEL MON DET FRA GBR GER HUN AUT ITA POR ESP MEX JPN AUS 76 2.
Alain Prost 1 KI 1 9 3 3 KI 7 3 6 15 1 2 KI 7 KI
Stefan Johansson 3 4 2 KI 7 8 KI 2 KI 7 6 5 3 KI 3 KI

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Autocourse 1987-88, 48. oldal
  2. Homenaje a Juan Manuel Fangio, Centro Cultural y Tecnológico Museo del Automovilismo Juan Manuel Fangio, Fundación Museo Juan Manuel Fangio, FIA Formula 1-Five Times World Champion, 1951 Alfa Romeo, 1954 Mercedes-Benz, 1955 Mercedes-Benz, 1956 Ferrari, 1957 Maserati, Formula 1, Museo Juan Manuel Fangio, Motorsport, Automovilismo, Balcarce, Argentina, Biografía Juan Manuel Fangio, todos los autos que corrió Fangio, las 200 carreras de Juan Manuel Fangio, Campeón del Mundo de F1, Quíntuple Campeón del Mundo de F1, f1, formula 1, racing, ferrari, formulaone, races, ,Museo Juan Manuel Fangio | McLaren Honda MP4/3B | visita-virtual (spanyol nyelven). www.museofangio.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 24.)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:McLaren MP4/3
A Wikimédia Commons tartalmaz McLaren MP4/3 témájú médiaállományokat.