Nipponíbisz

Nipponíbisz
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes);
Család:	Íbiszfélék (Threskiornithidae);
Alcsalád:	Íbiszformák (Threskiornithinae); Poche, 1904
Nem:	Nipponia; L. Reichenbach, 1853
Faj:	N. nippon;
Tudományos név
	Nipponia nippon; (Temminck, 1835)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nipponíbisz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nipponíbisz témájú médiaállományokat és Nipponíbisz témájú kategóriát.

A nipponíbisz (Nipponia nippon) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó Nipponia madárnem egyetlen faja.

Elterjedése

Kelet-Ázsiában él. Egykori elterjedési területébe beletartozott Szibéria, Korea, Kína északi része, Tajvan, Mandzsúria és Japán. Igen elterjedt madár volt Japán és Kína területén a 20. század elejéig, Koreában egészen a második világháborúig, majd állománya hirtelen fogyni kezdett. Megritkulásának fő okai az erdőirtás, a táplálkozóhelyeit jelentő mocsarak lecsapolása és rizstermesztés voltak. Az 1970-es évekre Japánban már csak 8 példányuk élt, Sado szigetén. Hogy megvédjék e fajt a teljes kipusztulástól Sado szigetén madárvédelmi és madárnevelő állomást létesítettek, ahol lehetett az íbiszeket tanulmányozni. A védelemnek köszönhetően (például téli etetés) a madarak száma 2002-re 130 példányra nőtt fogságban. 1981-ben fedezték fel a faj egy kis populációját a kínai szárazföldön, Senhszi tartományban. A madarak 1987 óta szigorú védelemben részesülnek Kínában. A kínai populációt 2002-ben 140 madárra becsülték. Japánban az utolsó szabadon élő nipponíbisz 2003-ban pusztult el Sado szigetén. Japánban 2008-ban kezdték meg a faj visszatelepítését Sado szigetére, mely során 10 madarat engedtek szabadon. A program során 2015-ig 60 egyedet telepítettek vissza eredeti élőhelyére. Az első szabadon kelt fiókák 2012-ben keltek ki a tojásokból, így 36 év után úja költőfajjá vált Japánban.

Megjelenése

A csőre hegyétől a farka végéig 74 centiméter hosszú és 140 centiméter a szárnyfesztávolsága. A fején egy fehér tollakból álló kontyot visel. Tollazata fehér egy kis narancsos-rózsaszínes beütéssel. Színe költésidőben világosszürkére vált. Csőre fekete, pofája és lábai pirosak.

Életmódja

Mocsaras vidékeken él 470 m és 1300 m tengerszint feletti magasság között. Rákokat, puhatestűeket, békákat és kis halakat keres a sekélyebb vizekben.

Szaporodása

Fészekalja 2-5 tojásból áll.

Képek

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. július 17.)
EUR-Lex - magyar neve
BirdLife International
Has the Japanese Crested Ibis Been Saved from Extinction?
Hoffnung auf Überleben des seltenen Ibis – Berliner Zeitung 1995

További információk

Kelet-Ázsia-portál
Madárportál