Paul Heyse
| Paul Johann Ludwig von Heyse | |
 | |
| Nobel-díjas író (1910) | |
| Született | 1830. március 15. Berlin |
| Elhunyt | 1914. április 2. (84 évesen) München, Németország |
| Állampolgársága | porosz |
| Házastársa | |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Karl Wilhelm Ludwig Heyse |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | müncheni Waldfriedhof |
 | |
| Paul Johann Ludwig von Heyse aláírása | |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Paul Johann Ludwig von Heyse témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Johann Ludwig von Heyse témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Paul Johann Ludwig von Heyse (Berlin, 1830. március 15.– München, 1914. április 2.) német költő és elbeszélő, a müncheni költőkör tagja. 1910-ben ő volt az első német szépirodalmi író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. A politikamentes szórakoztató irodalom jeles képviselője.
Élete, munkássága
[szerkesztés]
Berlinben született, a berlini egyetemen tanult filológiát, tanulmányai befejeztével magántudósként élt. 1852-ben beutazta Olaszországot. 1854-ben II. Miksa bajor király meghívta müncheni udvarába, s ott az elbeszélő műfajok koronázatlan királyaként élte le életét.
A maga korában tekintélyes képviselője volt a müncheni költőkörnek, melynek tagjai[4] a német Parnasszust, az idealista esztétikát és az elvont szépség kultuszát képviselték, mely végül az egyesített német birodalom dicsőítését és az előkelő emberek szórakoztatását célozta, a szórakoztató irodalom mind a mai napig divatban van természetesen nemcsak Németországban.
Heyse tudatosan Giovanni Boccaccio reneszánsz novelláinak mintájára írta saját elbeszéléseit,[5] melyekben a téma szinte kizárólag mindig a szerelem, kissé rafinált lelki problémaként felvetve. Remek stiliszta volt, neoreneszánsz, neoklasszicista stílusban írt, artisztikus elbeszélő művészetét nemcsak az udvari emberek, hanem a polgárság körei is kedvelték, nem zavarta őket, hogy Heyse jellemformálása és helyzetrajza gyenge. Igény volt a szórakoztató irodalomra. Legsikeresebb novelláját L’Arrabiata címen írta 1855-ben.
Igen termékeny alkotó volt, számos vers mellett Heyse mintegy 180 novellát, nyolc regényt és 1912-ig 68 drámát írt. Az összes műve 15 kötetből áll, mindegyik kb. 700 oldalas, de nem is tartalmazza minden írását. Heyse műveit a legnagyobb európai nyelvekre és eszperantóra is lefordították. Magyar nyelven számos műve olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Magyarul
[szerkesztés]- Heyse Pál: Barbarossa. Beszély; Kocsi Ny., Pest, 1871
- A grófi kastélyban. Beszély; ford. Halasi Aladár; Franklin, Bp., 1879
- Két rab. Beszély; ford. R. M.; Franklin, Bp., 1888 (Olcsó könyvtár)
- Felejthetetlen szavak / Megosztott szív; ford. Fái J. Béla; ford. Fái J. Béla; Singer-Wolfner, Bp., 1890 (Egyetemes regénytár. V.)
- A grófi kastélyban. Beszély; ford. Halasi Aladár; Franklin, Bp., 1879 (Olcsó könyvtár. Új olcsóbb kiadás)
- A sellő. Elbeszélés; ford. Szikrai Odo; Franklin, Bp., 1898 (Olcsó könyvtár)
- Német elbeszélők tára. 1. sorozat; Paul Heyse, Hans Hoffmann, Johan Henry Mackay; ford. Alexander Erzsi; Lampel, Bp., 1900 (Magyar könyvtár)
- Laurella megcsókolt; ford. Bilevicz Franciska; Globus Ny., Bp., 1944 (Szórakoztató regények)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. február 3.)
- ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1910/
- ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
- ↑ Emmanuel Geibel (1815-1884) költőfejedelem; lírikus társai: Friedrich Bodenstedtre (1819-1892); Friedrich von Schackra (1815-99); Hermann Lingre (1820-1905); Wilhelm Hertzre (1835-1902); Heinrich Leuthold (1827-1879). Neoromantikus regényírók: Felix Dahn (1834-1912); Victor von Scheffel (1826-1886), Scheffel verses elbeszéléseket is írt. Ebben a korszakban lett híres bestseller-író a thüringiai Eugenie Marlitt (1825-1887), őt követte a XX. században Hedwig Courths-Mahler (1867-1950). Lásd Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. 250-252. p.
- ↑ Halász Előd i. m. 251. p.
Források
[szerkesztés]
- Werner Martin (szerk.): Paul Heyse: eine Bibliographie seiner Werke. ISBN 3-487-06573-8
- Rainer Hillenbrand: Heyses Novellen: ein literarischer Führer. Frankfurt am Main: Lang 1998. ISBN 3-631-31360-8
- Roland Berbig, Walter Hettche (szerk.): Paul Heyse. Ein Schriftsteller zwischen Deutschland und Italien. Frankfurt am Main: Lang 2001. ISBN 3-631-37378-3
- Gabriele Kroes-Tillmann: Paul Heyse Italianissimo. Über seine Dichtungen und Nachdichtungen. Würzburg: Königshausen & Neumann 1993. ISBN 3-88479-787-5
- Sigrid von Moisy: Paul Heyse. Münchner Dichterfürst im bürgerlichen Zeitalter. München: Beck 1981. ISBN 3-406-08077-4
- Walter Hettche: Literaturpolitik. Die „Münchner literarische Gesellschaft“ im Spiegel des Briefwechsels zwischen Paul Heyse und Ludwig Ganghofer., megjelent: Zeitschrift für Bayerische Landesgeschichte. 55 (1992), 575.-609. oldal
- Nicole Nelhiebel: Epik im Realismus. Studien zu den Versnovellen von Paul Heyse. Igel-Verlag Wissenschaft, Oldenburg 2000. Uni Bremen Diss. 1999. ISBN 3-89621-104-8
További információk
[szerkesztés]- Paul Heyse: Barbarossa (MEK)
- Paul Heyse: A sellő (MEK)
- Paul Heyse: Felejthetetlen szavak ; Megosztott sziv (MEK)
- A Freie Universität Berlin egyetemi könyvtár kommentált linkgyűjteménye[halott link]
- Eugen Isolani: Paul Heyse. (Zu des Dichters 70jährigem Geburtstage, 15. März) – A költő 70. születésnapja alkalmából. Innsbrucker Nachrichten, Feuilleton, 13. März 1900.
