Ugrás a tartalomhoz

Peqin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Peqin, illetve Peqini.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Nem tévesztendő össze a következővel: Peqin község.
Peqin
A peqini mecset és óratorony 1995-ben
A peqini mecset és óratorony 1995-ben
Peqin címere
Peqin címere
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeElbasan
KözségPeqin
AlközségPeqin
Irányítószám3501
Népesség
Teljes népesség6353 fő (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság50 m
Időzóna
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 41° 03′, k. h. 19° 45′41.050000°N 19.750000°EKoordináták: é. sz. 41° 03′, k. h. 19° 45′41.050000°N 19.750000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Peqin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Peqin város, egyúttal községközpont és alközség Albánia középső részén, Elbasan városától légvonalban 28, közúton 33 kilométerre nyugat–délnyugatra, a Shkumbin folyó jobb partján. Elbasan megyén(wd) belül Peqin község(wd) székhelye, Peqin alközség központja, egyúttal ez utóbbi egyetlen települése is.[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség, azaz Peqin város népessége 6353 fő.[2] A római korban a Via Egnatia egyik állomáshelye volt, a török hódoltság alatt a 18–19. században élte fénykorát. Fő látnivalói középkori vára, valamint a mecset és óratorony épületegyüttese.

Fekvése

[szerkesztés]

Peqin a Shkumbin alsó völgyében, a torkolatvidéktől 25 kilométerre, a folyó jobb partján fekszik 45 méteres tengerszint feletti magasságban.[3] A várostól délre húzódik az Elbasant Rrogozhinán keresztül az SH4-es úttal összekötő SH7-es jelű főút.

Neve

[szerkesztés]

A török hódoltság idején egy 1431-es összeírásban Biklenet, 1528-ban pedig Peklin néven említették. Az oszmán Peklin, Beklin alakokkal párhuzamosan albán neve Pekin, majd a 20. században Peqin lett.[4] A 20. század elején nyugati forrásokban gyakran bukkant fel Pekinj vagy Pekinje néven.[5]

Története

[szerkesztés]

Az ókorban, Illíria római meghódítása, az i. e. 168-as harmadik római–illír háború után a mai Peqintől kicsit keletre Clodiana néven jött létre a Via Egnatia egyik állomása.[6] Néhány forrás tévesen azt írja, hogy az út dyrrhachiumi és apollóniai ága itt, Clodianánál egyesült,[7] valójában a két út valamelyest nyugatra, Asparagiumnál találkozott,[8] és vezetett tovább keleti irányban a Genusus völgyében.

A település a 14–15. században a nagy hatalmú Topia család(wd) birtoka volt.[9] A 15. század végén feltehetőleg a velenceiek építettek itt egy a bashtovaihoz tipológiai és építészeti szempontból egyaránt hasonló várat.[10] Az oszmán hódoltsággal a vár török kézre került. A körülötte kialakult település a 18–19. században élte fénykorát, vélhetően egy albán pasa székhelyeként. 1701-ben a rufai(wd) szúfi szerzetesrend egyik első ismert albániai tekkéjét (derviskolostorát) itt alapította meg egy bizonyos Hasan atya (Baba Hasan),[11] később pedig a kádirik(wd) is megtelepedtek Peqinben.[12] 1749-ben Peqin lakói írásban folyamodtak a Portához, amelyben a felettük hatalmaskodó helyi földesurak letörését kérték a szultántól.[13]

Albánia 1912-es függetlenné válását követően Peqin az Esat Toptani vezette ellenkormányt támogatta, és a Közép-albániai Köztársaság része lett.[14] Miután a nagyhatalmak által kijelölt Vilmos fejedelem lett az ország uralkodója, az ellene kirobbant közép-albániai felkeléshez 1914 nyarán Peqin is csatlakozott.[15] A második világháborúban súlyos károkat szenvedett a település,[16] amelynek határában a megszálló olaszok internálótábort létesítettek.[17]

1947 májusában kezdték meg az első albániai vasútvonal kiépítését Durrës és Peqin között. 30 ezer ember megfeszített munkájával és jugoszláv anyagi segítséggel végül 1947. november 7-én adták át a 44 kilométeres szakaszt. 1950 decemberéig ennek folytatása, a Peqin–Elbasan-vonal is elkészült.[18]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Peqin fő nevezetessége a velenceiek által épített, majd a törökök által bővített, műemlékvédelem alatt álló vár. A város mecsete a 17. század második felében épült, a tiranai és a kavajai mecsetekhez hasonlóan árkádos oszlopcsarnokkal és óratoronnyal. A mecset később megsemmisült és a 19. században újjáépítették, napjainkra az eredeti épületegyüttesből csak az óratorony maradt fenn.[19] Hasonlóképpen elpusztult a város török kori gőzfürdője.[20] A városképet alapvetően a kommunista korszakban épített emeletes blokkházak határozzák meg.[21]

A város labdarúgócsapata a KS Shkumbini Peqin.

Nevezetes peqiniek

[szerkesztés]
  • A település szülötte volt Mustafa Gjinishi(wd) (1912–1944) kommunista mozgalmár, Enver Hoxha ideológiai ellenfele, riválisa, akinek parancsára végül megölték.[22]
  • Peqinben született Hekuran Isai (1933–2008) kommunista politikus, 1982-től 1989-ig, majd 1990-től 1991-ig Albánia belügyminisztere.[23]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  2. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Elbasan 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
  3. ↑ Pasha 2006 :18.
  4. ↑ Elsie 2013 :353., 515.
  5. ↑ Gárdos 1990 :33.; Durham 2001 :36., 213.
  6. ↑ Pollo & Puto 1981 :22.; Réti 1991 :157. (helytelenül Claudiana alakban); Jacques 2009 :140.
  7. ↑ Nagel 1989 119.; Ceka 2013 :259., 335.
  8. ↑ Réti 1991 :116.; Elsie 2010 :471.
  9. ↑ Jacques 2009 :167.
  10. ↑ Gilkes 2013 :66.
  11. ↑ Elsie 2010 :386.
  12. ↑ Elsie 2010 :222.
  13. ↑ Pollo & Puto 1981 :93–94.; Nagel 1989 :119.
  14. ↑ Durham 2001 :36., 40.
  15. ↑ Pearson 2004 :67.
  16. ↑ Pearson 2005 :336.
  17. ↑ Réti 2000 :71., 74.; Pearson 2005 :158–159., 162.
  18. ↑ Nagel 1989 :24.; Jacques 2009 :464.; Elsie 2010 :379.; Zavalani 2015 :297.
  19. ↑ Nagel 1989 :44., 119. Vö. Réti 1991 :157.; Dienes 2005 :107.
  20. ↑ Nagel 1989 :119.
  21. ↑ Pasha 2006 :18.
  22. ↑ Elsie 2013 :173.
  23. ↑ Elsie 2010 :200–201.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Dienes 2005: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713  
  • ↑ Durham 2001: M. Edith Durham: Albania and the Albanians: Selected articles and letters 1903–1944. Ed. by Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2001. ISBN 1903616093  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • ↑ Gárdos 1990: Gárdos Miklós: Magyar királyné a tiranai trónon. Budapest: Akadémiai. 1990. = Századunk Emlékezik, ISBN 9630556359  
  • ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2018. július 14.  
  • ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Peqin&oldid=26241103”