Portál:Tibet
|
Tibet
 Tibet (régebbi helyesírással Thibet; tibeti: བོད་; wylie: Bod; ; lhászai nyelvjárás IPA: [pʰø̀]; ) fennsíki terület Közép-Ázsiában (néhány forrás szerint Dél-Ázsiában) és a tibeti nép otthona. Az átlagosan 4900 méter tengerszint feletti magassággal a Föld legmagasabban fekvő sík területe, melyet az utóbbi néhány évtizedben a „világ teteje”-ként szokás emlegetni. Mikor még Tibet kevésbé volt reflektorfényben, a „világ teteje” kifejezést a Pamír-hegységre alkalmazták. Tibet történelme során valaha független ország volt, több különböző királyságra és államra felosztva, egy része pedig Kínához tartozott bizonyos ideig. Napjainkban a Kínai Népköztársasághoz tartozik, míg egy kis része, a kínai kormány és néhány másik ország, valamint szakmai és civil szervezetek szerint India ellenőrzése alatt áll. Jelenleg a Kínai Népköztársaság kormánya és a Központi Tibeti Adminisztráció továbbra sem ért egyet abban, hogy amikor Tibet Kína részévé vált, vajon a terület bekebelezése mennyire törvényes a nemzetközi jog szerint. Mivel az, hogy mi minősül tibeti területnek, jelenleg komoly vita tárgya (lásd a térképet jobb oldalon), ezért sem a méretét, sem a népességét nem könnyű meghatározni, ugyanis a különféle szervezetek másként definiálják a tibeti régió területeit. Ráadásul a Tibet jó részét birtokló Kína a Tibeti autonóm tartomány részének tekint olyan területeket is, amelyeket nem ellenőriz. Jelenlegi területének egy részére India is igényt tartana. A száműzött tibeti kormány, a Központi Tibeti Adminisztráció szerint is a történelmi Tibet nagyobb, mint a jelenlegi kínai tartomány területe. Tibet egyesülése elsőként Szongcen Gampo ideje alatt valósult meg a hetedik században. A dalai lámák – Tibet spirituális vezetőinek kormányzata – névlegesen uralták a tibeti régió egy nagy részét különböző időkben, kezdve az 1640-es évektől egészen a Kínai Népköztársaságba való beintegrálásáig az 1950-es években. Ez idő nagy része alatt a tibeti adminisztráció a Csing-dinasztia által uralt kínai birodalomnak volt alárendelve. A Csing-dinasztia bukása után a dalai láma 1913-ban kinyilatkoztatta Tibet függetlenségét, azonban Tibetet más országok nem voltak hajlandóak független nemzetként elismerni. Annak mértéke kapcsán, hogy a régenseknek mennyi hatalommal bírtak, fontos megjegyezni, hogy a tizennégy dalai lámából ténylegesen csak három uralkodott Tibetben; a régensek uralma az 1751 és 1960 közötti időszak csaknem 77%-át tette ki. A kommunista Kína ellenőrzése alá került Közép- és Nyugat-Tibet (a tibeti területet a dalai láma uralta), miután döntő katonai győzelmet aratott Csamdóban 1950-ben. A dalai láma Indiába menekült 1959-ben, és létrejött a Tibeti autonóm tartomány 1965-ben. |
Kiemelt cikkszerkesztés
A dalai lámák a hit szerint Avalókitésvara, az együttérzés bodhiszattvájának megtestesülései, akit tibeti nyelven „Csenreszig”-nek neveznek. A bodhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják. Gyakran teszik hozzá az „Őszentsége” megnevezést a dalai láma titulusa elé. A dalai lámáról gyakran azt gondolják, hogy a gelug iskola feje, de a pozíciója hivatalosan a Ganden Tripához tartozik. A tibetiek a dalai lámát Gyalwa Rinpochenak vagy Yishin Norbunak nevezik. Kiemelt képszerkesztés
 A tankafestészet a tibeti művészet egyik legjelentősebb ágazata. A nap idézete
– Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma
|
Kiemelt életrajzszerkesztés
1784. március 27-én szegénysorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként megszületett Csoma Sándor. (Egyes források (Szilágyi Ferenc kutatásai) szerint 1787-ben született.) Édesapja Csoma András határőr katona, édesanyja Getse Krisztina. Hat testvéréből három érte meg a felnőttkort: Júlia, Krisztina és Gábor (1788-1850). Április 4-én megkeresztelték. 1790-ben megkezdte tanulmányait az elemi iskolában. 1799-ben édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba, ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákért pénzt keresett, abból fizette tandíját. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresse ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1815-ben befejezte főiskolai tanulmányait. Elindult Németföldre, Bécsben konzultált Ujfalvy Sándorral, majd egy – valószínűleg – heidelbergi tartózkodás után ment Göttingenbe. 1816 – 1818 között a Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt, Johann Gottfried Eichhorn tanítványaként orientalisztikával foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt, olvasott. Tanulmányai után hazatért Erdélybe és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel, Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait. Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében”. Tudtad-e...szerkesztés
|
