Ugrás a tartalomhoz

Scheibbs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Scheibbs
Scheibbs címere
Scheibbs címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományAlsó-Ausztria
JárásScheibbs-i járás
Irányítószám3270
Körzethívószám07482
Forgalmi rendszámSB
Népesség
Teljes népesség4196 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság339 m
Terület45,87 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 00′, k. h. 15° 10′48.000000°N 15.166667°EKoordináták: é. sz. 48° 00′, k. h. 15° 10′48.000000°N 15.166667°E
Scheibbs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Scheibbs témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Scheibbs osztrák város, Alsó-Ausztria Scheibbsi járásának székhelye. 2022 januárjában 4130 lakosa volt.

Elhelyezkedése

[szerkesztés]
Scheibbs a Scheibbsi járásban
Scheibbs látképe (háttérben az Ötscher)
A Mária Magdolna-plébániatemplom
Az Almásy-villa
A Töpper-kastély

Scheibbs a tartomány Mostviertel régiójában fekszik, az Eisenwurzen történelmi tájegységben, az Erlauf folyó mentén, az Ybbstali-Alpok és a Türnitzi-Alpok között. Területének 48,7%-a erdő, 43% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzathoz 2017-ig 14 település és településrész tartozott, azóta azonban valamennyit egyetlen településben egyesítették. Területe hat katasztrális községre oszlik: Brandstatt, Fürteben, Ginning, Neustift bei Scheibbs, Scheibbs és Scheibbsbach.

A környező önkormányzatok: északra Purgstall an der Erlauf, északkeletre Oberndorf an der Melk, keletre Sankt Georgen an der Leys, délkeletre Sankt Anton an der Jeßnitz, délre Gaming, nyugatra Reinsberg.

Története

[szerkesztés]

Scheibbs területe az újkőkorban is lakott volt. I. e 400 körül kelták települtek meg a régióban, ezt bizonyítja az i. e. 2-3 századból származó ún. "scheibbsi Diana" istenszobrocska, amely ma a bécsi Bécsi Szépművészeti Múzeumban látható. Egy kisebb római településről tanúskodik a 250 körül készült bronz Mercurius-szobor. A népvándorlás végén, a 6. században szlávok, a 11. század elejétől bajorok költöztek a térségbe, amelyek aztán asszimilálták a szlávokat.

Scheibbs először 1160-ban szerepel az írott forrásokban, egy bizonyos Otto de Schibis nevében, aki a Peilstein grófok csatlósa volt. A Peilsteinek 1120-ban az itteni várba költöztették át uradalmaik központját, Scibis az ispánjuk volt. 1218-ban a grófi nemzetség kihalt, a birtokot a Babenbergek örökölték, majd a többi hercegi tulajdonnal a Habsburgok szerezték meg. 1338-ban Scheibbset, 1349-ben pedig a várat is a gamingi kartauzi kolostornak adományozták. 1352-ben a település mezővárosi jogokat kapott. 1348 és 1732 között 20 alkalommal pusztított pestisjárvány Scheibbsben. 1148-ban a mezőváros nyolc (a szám a század végére 18-ra növekedett) másik alsó-ausztriai településsel kereskedelmi szövetségre lépett, amely a stájerországi vasérc szállítóit és feldolgozóit látta el élelmiszerrel és különböző árucikkekkel.

Bécs 1529-es ostroma idején a török portyázók Scheibbsig is eljutottak, de a polgárok visszaverték a támadásukat. Bátorságukért I. Ferdinánd 1537-ben címert adományozott a mezővárosnak. A 16. században a stájer vasérc-kereskedelemnek köszönhetően Scheibbs szépen prosperált és az Eisenwürzen régió legnagyobb városává fejlődött. 1544-ben a puskapor egyik korai polgári alkalmazásaként felrobbantották a Gaming és Scheibbs közötti szűk szurdok sziklafalait, jelentősen megnövelve ezzel a szállítási kapacitását.

1595-ben fellázadtak az alsó-ausztriai parasztok. A scheibbsi felkelők a várba szorították be a kolostor apátját, akinek azonban sikerült megszöknie és II. Rudolf császártól kért segítséget. A következő év tavaszán Wenzel Morakschi zu Litschau leverte a felkelést, a vezetőket pedig kivégeztette. 1645-ben egy tűzvész a mezőváros 71 házából 36-ot elpusztított, köztük a templomot, a városházát és az iskolát is. Bécs 1683-as ostromakor egy 200 fős török csapat ismét eljutott Scheibbsig és árulók segítségével éjszaka fel akarták gyújtani a települést; őket azonban felfedezték és azon nyomban kivégezték.

1782-ben II. József feloszlatta a gamingi kolostort, Scheibbs pedig szekuláris irányítás alá került. 1820-ban Andreas Töpper Scheibbs mellett alapította meg első acélgyárát. Az ő kezdeményezésére épült meg a vasút is az Erlauf völgyében, amely 1877-re készült el. A vasút az iparcikkek elszállítása mellett megnyitotta a környező hegyvidéket a turizmus számára. Az 1848-as forradalmat követően megalakultak az önkormányzatok és Schiebbset ekkor járási központtá emelték. 1866-ban az egész Monarchiában elsőként Scheibbsben vezették be az elektromos közvilágítást. A 19. század végén az eisenwürzeni acélipar lehanyatlott, bár a turizmus fellendülése enyhített a gazdasági helyzet romlásán. A Rotschild-család felvásárolta az olcsó ingatlanokat és ennek következményeként Scheibbs és vidékének politikai közélete dühödt antiszemitizmusáról vált ismertté. Az egyik agitátor, Franz Haiser az 1920-as években jelentős befolyást gyakorolt Himmler és az SS ideológiájára. A náci párt az 1932-es önkormányzati választásokon 27,5%-ot szerzett. Az Anschluss után a járási vezetők többnyire helybeliek voltak, megbízható párttagoknak számítottak.

A második világháborút követően Scheibbsbach önálló községként kivált Scheibbsből, de röviddel később újraegyesült a mezővárossal. 1975-ben Neustift városrészben nyílt meg Ausztria első buddhista kulturális központja.

Lakosság

[szerkesztés]

A scheibbsi önkormányzat területén 2021 januárjában 4130 fő élt. A lakosságszám 1981-ban érte el a csúcspontját 4515 fővel, azóta folyamatos csökkenés tapasztalható. 2020-ban az ittlakók 94,7%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1% a régi (2004 előtti), 2,1% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,1% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,1% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 89,7%-a római katolikusnak, 2,3% evangélikusnak, 1,8% mohamedánnak, 3,9% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 6 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (96,6%) mellett a horvátok alkották 1,1%-kal.

A népesség változása:

2016
4 219
2018
4 196

Látnivalók

[szerkesztés]
A scheibbsi kastély
A Flecknertor
  • a Mária Magdolna-plébániatemplom
  • a volt kapucinus kolostor Szt. Borbála-temploma
  • a scheibbsi kastély
  • a Töpper-kastély
  • a lehenhofi Almásy-villa
  • a ginselbergi kastély
  • az 1554-ben épített ún. római híd
  • az óvárosban a régi városkapuk (Flecknertor, Pulverturm, Burgerhoftor), az 1380-ban emelt városfal maradványai, 15-16. századi polgárházak
  • a céltáblamúzeum (a scheibbsi polgárság kötelessége volt, hogy gyakorolják magukat a céllövésben)
  • a kerámiamúzeum

Híres scheibbsiek

[szerkesztés]

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Franz Gloser: Scheibbs. Kultur- und Freizeitführer. Scheibbs, 1995
  • E. Kraus-Kassegg, Herbert Pöchhacker, H. Jelinek u. a.: In Memoriam. Persönlichkeiten, Personen, Leute, Menschen. 109 Kurzbiographien, in der Reihe: «Heimatkunde des Bezirkes Scheibbs». Hrsg.: Hans Hagen Hottenroth. Band IV. Heimatkundliche Arbeitsgemeinschaft des Bezirkes Scheibbs, Scheibbs, 1984
  • Hans Hagen Hottenroth: Die Tonindustrie Scheibbs 1923–1933, Die Scheibbser Keramik nach 1937. Eigenverlag, Scheibbs, 1994
  • Hans Hagen Hottenroth: Der Bezirk Scheibbs. Ansichten aus vier Jahrhunderten. Heimatkundliche Arbeitsgemeinschaft, Scheibbs, 1977
  • Wilhelm Löwenstein, Hermann Pröll: Chronik der Bezirksstadt Scheibbs. Scheibbs, 1989
  • Erwin Huber: Fürteben – Miesenbach – Hochbruck – Neubruck (Gemeinde Scheibbs): Damals und heute. Scheibbs, 2008
  • Heinrich Jelinek: Stadt Scheibbs – Festschrift zur 600 Jahrfeier der Stadterhebung 1352–1952. Scheibbs, 1952
  • Wilhelm Löwenstein, Hermann Pröll: Chronik Scheibbs. Scheibbs, 1989
  • Gerhard Stenzel: Von Stadt zu Stadt in Österreich. Verlag Kremayr & Scheriau. Wien, 1979
  • Roman Sandgruber: Rothschild. Glanz und Untergang des Wiener Welthauses, Verlag Molden, 2018
  • A település honlapja
  • 32013 – Scheibbs Statistik Austria

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Scheibbs című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.