Schlegel-lándzsakígyó
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Bothriechis schlegelii (Berthold, 1846) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Schlegel-lándzsakígyó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Schlegel-lándzsakígyó témájú médiaállományokat és Schlegel-lándzsakígyó témájú kategóriát. |
A Schlegel-lándzsakígyó (Bothriechis schlegelii) a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj.
Elterjedése
[szerkesztés]Közép- és Dél-Amerikában őshonos gödörkésarcú vipera. Mexikó középső részétől egészen a dél-amerikai kontinens legészakibb részéig, Kolumbia északi részéig fordul elő. Ezenkívül Ecuador nyugati részén és Venezuela egy kis részén is előfordul.
A kontinens esőerdeiben fán lakó életmódot folytat, egész életét az ágak között tölti.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza többnyire 60 centiméter, de egyes példányai megnőhetnek akár 80 centiméteresre is. A nőstények, nagyobbak, mint a hímek.
A leggyönyörűbb viperafélék egyike. A faj a legkülönfélébb, a zöldtől és a barnától a rózsaszínen át a citromsárgáig mindenféle színben előfordul, még a fehér sem ritka. A sötétebb színezetű példányok gyakran, feketén, fehéren, vagy vörösen pöttyözöttek.[1] A szeme felett apró szarv található. Pikkelyei átfedik egymást.
  
|
| Színváltozatok |
  
|
| Pöttyözött színváltozatok |
Életmódja
[szerkesztés]Éjjel aktív. Táplálékát fákon élő gyíkok, békák, kisemlősök, madarak és fiókáik alkotják.[2] Tipikus csapdaragadozó, amikor egy megfelelő méretű madár, például egy kolibri a közelbe kerül, az ágon függő kígyó hőérzékelőivel beméri a madár pontos helyét, majd támad. Az erős bénító méreg másodperceken belül végez a madárral. Marás után nem engedi el a zsákmányt mert különben az egyszerűen lezuhanna.[1]
Erős neurotoxikus mérge van, az áldozat fulladástól vagy légzésbénulástól hal meg. Mérge véralvadást és szövetvérzést okoz.[2] Szerencsére fán lakó életmódja miatt csak kevés embert mar meg.
Szaporodása
[szerkesztés]Elevenszülő, 2-20 ivadékot hoz a világra, akik mindenben hasonlítanak a szüleikre.[1]
Tartása
[szerkesztés]Magas, ágakkal, lombokkal ellátott terráriumot igényel. Jól tartható, fogságban is szaporodik, az elpusztított táplálékot is elfogyasztja.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SupRosa Kiadó. 1994, 379. oldal. ISBN 963-8354-17-8
- ↑ a b Mark O’ Shea: A világ mérges kígyói. Budapest, Athenaeum 2000 Kiadó, 2006, 41. oldal. ISBN 963 9615 36 6
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Greifschwanz-Lanzenotter című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
