Stanisław Nieżowski
| Stanisław Nieżowski | |
| Született | 1520 k. nem ismert |
| Elhunyt | 1573. május–június |
| Állampolgársága | erdélyi |
| Házastársa | Zamfira |
| Szülei | Stefan Nieżowski |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | az erdélyi fejedelmi tanács tagja |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Stanisław Nieżowski (1520 k. – 1573. május–június) lengyel nemesúr, az erdélyi fejedelmi tanács tagja. Neve a szak- és szépirodalomban megjelenik Nizowski Szaniszló,[1] Nizowszki Szaniszló,[2] Nizowsky,[3] Nisovszki[4] és Nizowszky[5] alakban is.
Élete
[szerkesztés]Apja Stefan Sroczyński lengyel köznemes, aki egyik birtoka után vette fel a Nieżowski nevet. Anyja János Zsigmond dajkája volt, neve nem maradt fenn. Stanisław Nieżowski feltehetőleg 1539–1540-ben anyjával együtt került Izabella királyné udvarába, de az első forrás, ami név szerint említi, 1551-ből való, amikor Izabella fiával együtt elhagyta Erdélyt. Ezt követően a folyton vándorló udvartartásban a királyné asztalnoka[6] vagy kincstartója[1] volt; emellett az ifjú János Zsigmond állandó kísérője volt. Amikor az erdélyi rendek 1556-ban visszahívták Izabellát és János Zsigmondot, velük jött Nieżowski is, és a kolozsvári beiktatási ünnepségen kiemelt helyet foglalt el.[6]
Forgách Ferenc nyomán egyes történészek úgy tartják, hogy Nieżowski a királyné szeretője volt, és ő tervelte ki Bebek Ferenc, Kendi Antal és Kendi Ferenc megöletését is.[3][7] Horn Ildikó szerint „Nieżowski szerepét nem lehet teljesen kizárni, ám a gyilkosságról jóval részletesebben és pontosabban szóló szász források nem a lengyelre mutattak.”[6]
Az 1550-es évek végétől Nieżowski több diplomáciai megbízást teljesített: 1557-ben Moldvában járt követségben, majd 1558-ban II. Zsigmond Ágost lengyel király (Izabella testvére) udvarában vezette a tárgyalásokat, amelyeknek az volt a célja, hogy a lengyel közvetítéssel Izabella egyezségre jusson a Habsburgokkal. Izabella halála után Nieżowski megtartotta pozícióját az udvarban, és 1565. elején már a fejedelmi tanács tagjaként szerepelt. Befolyását az is erősítette, hogy (a fejedelemmel és több tanácsosával együtt) unitárius hitre tért. 1563-ban ismét a lengyel királyi udvarban folytatott tárgyalásokat. 1565-ben Báthory Istvánnal együtt írták alá János Zsigmond nevében a szatmári békét. Csáky Mihály, Hagymási Kristóf és Bekes Gáspár mellett János Zsigmond végrendeletének egyik végrehajtója („testamentumos úr”) lett. 1569-ben a fejedelem neki adományozta Kemend és Bánpataka falvakat. 1570-ben feleségül vette Mózes havasalföldi fejedelem lányát, Zamfirát, Keserű István özvegyét.[6]
János Zsigmond halála után a trónra törő Báthory István számára segítséget jelentett, hogy a lengyel tisztek és udvaroncok vezérének tartott Nieżowski csatlakozott hozzá Bekes Gáspár ellenében.[8] Báthory udvarában címeit megtartotta, de befolyása megcsappant, és haláláig nem is tudott megerősödni.[6]
Alakja megjelenik Jósika Miklós A két barát című történelmi regényében.[9]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b Veress Endre: Izabella királyné 1519-1559. Budapest: Magyar Történelmi Társulat. 1901.
- ↑ Borbély István: Dávid Ferenc és kora. Keresztény Magvető, XLVI. évf. 5. sz. (1911)
- ↑ a b Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet. Budapest: Magyar Királyi Egyetemi Nyomda. 1928.
- ↑ Kővári László: Erdély történelme III. Pest: Ráth Mór; Kolozsvár: Stein János. 1860. 160–161., 175., 191. o.
- ↑ Jósika Miklós: A két barát. Pest: Heckenast Gusztáv. 1860.
- ↑ a b c d e Horn Ildikó: János Zsigmond lengyel tanácsosa, Stanisłas Nieżowski (1520 k.–1573). In „Nem sűlyed az emberiség!” Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. Főszerk. Jankovics József. Budapest: MTA Irodalomtudományi Intézet. 2007.
- ↑ Pezenhofer Antal: A magyar nemzet történelme: a mohácsi vésztől napjainkig. Pilisszentlélek: Út, Igazság, Élet. 1993–. ISBN 963 8283 00 9
- ↑ Horn Ildikó: A hatalom pillérei: A politikai elit az Erdélyi Fejedelemség megszilárdulásának korszakában (1556–1588). Budapest: (kiadó nélkül). 2012. [akadémiai doktori értekezés]
- ↑ Dézsi Lajos: Báró Jósika Miklós 1794-1865. Budapest: Magyar Történelmi Társulat. 1916.
