Ugrás a tartalomhoz

Szóalkotás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyelvészetben a szóalkotás terminus a szókészlet gyarapításának fő nyelven belüli eszközét nevezi meg, olyan módok együttesét, amelyekkel új lexémák jönnek létre már meglévő nyelvi anyag alapján.[1][2][3][4]

A szóalkotás alapelemei többféleképpen kerülnek a nyelvbe. Egyesek már eredetileg nyelven belüliek, mint az alapnyelvből származóak, vagy a szóteremtéssel keletkezett szavak, azaz az indulatszók, a hangutánzó szók és a gyermeknyelvi szók. Más alapelemek jövevényszavak.[1][5]

Az alapelemek jellegét illetően szó lehet szabad vagy kötött morfémát képező szótövekről, egyéb önálló szavakként nem használt szórészletekről, vagy a nyelvben előzőleg szóalkotással keletkezett szavakról.[5]

A szóalkotási módokat többféleképpen lehet csoportosítani.

Két csoportot képeznek egyrészt a spontán módon alkotott szavak (a legtöbb), másrészt a tudatosan létrehozottak. Ez utóbbiak egy részét a spontán szóalkotás módjaival alkotják, másokat tudatos rövidítés útján (például a mozaikszókat).[6]

Ugyancsak két csoportot képeznek egyrészt a lexikalizálódott képződmények, amelyek szótári szókká váltak, másrészt a nem lexikalizálódottak, mint amilyenek az alkalmi szóösszetételek a magyar nyelvben,[7] vagy a legtöbb mozaikszó. Az utóbbiakat egyes nyelvészek nem is tekintik szóalkotással létrejött szavaknak.[8] Az utóbbi csoporthoz tartoznak a szóalkotási módokkal létrehozott becézett keresztnevek is.[9][10]

Egy másik csoportosítás aszerint van, ahogyan történik a szóalkotás:[5]

  • prefixum vagy szuffixum hozzáadása (főleg szóképzés);
  • önálló szavak vagy nem önálló szórészek egymáshoz illesztése (főleg szóösszetétel);
  • szó vagy szószerkezet megváltoztatása lerövidítéssel vagy ferdítéssel;
  • egyéb, lexikalizálódás által követett módok.

Olyan képződmények is vannak, amelyekben vegyülnek szóalkotási módok, például a szórövidülés és a szóképzés.[9]

A szóalkotás a nyelvtörténet vs. aktuális nyelvállapot szempontjából is tekinthető, ugyanis egyes újonnan alkotott szavak helyettesítik az alapjukat, amely elavul és kivész a szókészletből, miközben mások az alapjukkal párhuzamosan élnek az aktuális nyelvben, rendszerint különböző nyelvi regiszterekben.

A szóalkotási módok fontossága különbözik nyelvek között, és egyazon nyelven belül is. Például a német nyelvben a szóösszetétel sokkal fontosabb, mint a franciában,[11] vagy a magyarban a szórövidülés és a betűszóalkotás jóval gyakoribb, mint a szóalakvegyülés vagy a népetimológia.[12]

Szóalkotási módok

[szerkesztés]

Szóképzés

[szerkesztés]

A szóképzés az a szóalkotási mód, amellyel affixumnak nevezett toldalékot adnak hozzá az alapelemhez. Az affixum lehet szuffixum (utóképző) vagy prefixum (előképző). Legtöbbször vagy az egyiket, vagy a másikat, olykor mindkettőt egyszerre alkalmazzák. Francia példák: américain ’amerikai’,[13] disparaître ’eltűnni’,[14] imparable ’kivédhetetlen’.[15]

A magyar nyelvészetben szóképzés alatt rendszerint csak utóképző alkalmazását értik, de Kiefer 2006 megállapítja, hogy az igekötős igék alkotása a szóképzéssel mutat rokonságot, amikor az igekötő teljesen elvesztette határozószói jelentését, és csupán igejelleg, illetőleg igeszemlélet kifejezésére szolgál, pl. eljátszadozik, megsimogat, bepontoz.[16]

Szóösszetétel

[szerkesztés]

A szóösszetétel két vagy több alapelem egymáshoz való illesztéséből áll. Ezek lehetnek önálló szavak, pl. rézkilincs, keljfeljancsi,[17] vagy nem önálló szórészek, például a szóösszerántásban.

Az igekötőkkel kapcsolatban Kiefer 2006 azt is megemlíti, hogy azok, amelyek megtartották a határozószói funkciójukat is, szóösszetétel előtagjával mutatnak rokonságot, pl. újraolvas, továbbtanul, végigfut.[16]

Idetartoznak az ún. álikerszók is, amelyek létező, alakjukban kissé eltérő szavak összetételei, pl. ront-bont, súg-búg.[18]

Teljes szavakból alkotnak tudatosan összetett tulajdonneveket is, főleg cégneveket, pl. (horvátul) naftakőolaj’ + plingáz’ → Naftaplin.[19] Az ilyeneket a magyar nyelvészetben a mozaikszók közé soroljak, pl. Budataxi.[20]

Kettőztetés

[szerkesztés]

A szóismétlés is szóösszetétel, és ekkor kettőztetésnek nevezik a magyar nyelvészetben, ha az új szónak más jelentése van, mint az egyedül használt szónak.[21] Példák:

(magyarul) egy-egy, ki-ki, már-már;[17]
(latinul) jamjam ’pont most’, quisquis ’akárki’;[22]
(angolul) goody-goody (fesztelen) ’stréber’ (szó szerint ’jócska-jócska’);[23]
(franciául) cache-cache ’bújócska’ (szó szerint ’eldug-eldug’);[24]
(románul) mai-mai ’már-már’.[25]
(szerbül) gdegde ’itt-ott’ (szó szerint ’hol-hol’).[26]

Egyes összetételek hangutánzó szavak kettőztetésével keletkeznek, a fesztelen regiszterben:

(franciául) bla-bla ’halandzsa, mellébeszélés’[27] > (magyarul) blabla;[28]
(angolul) blah-blah ugyanaz, anélkül, hogy jövevényszó lenne.

Tőismétlés

[szerkesztés]

Ez a szóösszetételi mód a figura etymologica egyik fajtája. Példák:

akarva-akaratlan;[29]
fogyton-fogy;[21][29]
hetedhét;[29]
holtomiglan-holtodiglan;[21]
körkörös;[29]
körös-körül;[17][21][29]
mentek-mendegéltek;[29]
nőttön-nő;[17][29]
régestelen-régen;[17][21]
telis-tele.[29]

Reduplikáció

[szerkesztés]

Reduplikációnak nevezik az angol nyelvű nyelvészetben (reduplication) és a franciában (réduplication) a grammatikai kategóriákat kifejező beszédhang-, szó- és szótag-ismétléseket, de azokat is, amelyekkel új lexémák jönnek létre. Az utóbbi értelemben a szóreduplikáció a magyar nyelvészetben a kettőztetéssel történő szóösszetételnek felel meg.

Olyan nyelvben, mint például a francia, létrejönnek egyszerű szavak szótag-reduplikációval is. Becézett keresztnevek keletkeznek így gyakran, pl. Nanar < Bernard.[10] A dajkanyelvben is így alkotnak felnőttek olyan szavakat, amelyekkel kisgyerekekhez szólnak, pl. dormir ’aludni’ → dodo ’tente’. Ez a szóalkotási mód a szóferdítés kategóriájához is tartozik[30] (lásd lentebb).

Ikerítés

[szerkesztés]

Egyes nyelvészek szerint az ikerítés is, azaz alakjukban kissé eltérő elemek egymáshoz való illesztése is a szóösszetétel egyik típusa, amikor közülük legalább az egyik nem létezik önálló szóként,[17][31] pl. izeg-mozog, giz-gaz.[17]

Ezzel szemben Keszler 2000 külön szóalkotási módnak tekinti az ikerítést.[18]

Rövidítések

[szerkesztés]

Szórövidülés

[szerkesztés]

A magyar nyelvészetben hagyományosan szórövidülésnek nevezik az elszigetelt szó csonkítását. Ennek több típusa van: az aferézis, a szinkópa (a haplológiának nevezett altípussal) és az apokopé (beleértve az elvonást is).

Aferézis
[szerkesztés]

Ez a csonkítás szó elejéről való rész elhagyásából áll, pl. telefaxol > faxol.[32]

Szinkópa
[szerkesztés]

A szinkópa terminus szó belsejéből való szegmens elhagyását nevezi meg, pl. győzedelem > győzelem.[33]

Haplológia
[szerkesztés]

A haplológia szinkópaváltozat, amely szóban egymást követő azonos vagy hasonló beszédhangok vagy hangcsoportok közül az egyiknek a kivetése, pl. okvetetlen > okvetlen.[34]

Apokopé
[szerkesztés]

Ez a szórövidülés szóvégi szegmens elhagyásából áll, pl. laboratórium > labor.[35]

Elvonás
[szerkesztés]

Az elvonás az apokopé speciális típusa, amellyel úgy jön létre új szó, hogy valós vagy vélt képzőt hagynak el róla, pl. füttyent > fütty.[9]

Jelentéstapadás

[szerkesztés]

Az elvonás különleges típusának nevezi Gerstner 2006 összetételek és szószerkezetek tagjainak kiválását is, aminek következtében a megmaradó tag átveszi az egész szó vagy szerkezet jelentését: brassói aprópecsenyebrassói, feketekávéfekete stb.[9] Ezért ezt a szóalkotási módot egyes szerzők jelentéstapadásnak nevezik.[36]

Lerövidült szavakból való szóalkotás

[szerkesztés]

Rövidítéses továbbképzés

[szerkesztés]

A magyar nyelvben a leggyakrabban az apokopé egyidőbeni képzéssel jár, pl. Ferenc > Feri, Fer; Teréz > Teri, Terka. Köznevek kicsinyítése is így jön létre, olykor csak a fesztelen regiszterben (pl. csokoládé > csoki), más esetekben ez régebben történt, és csak a kicsinyített alak maradt meg a szóhasználatban, pl. mozgóképszínház > mozi.[9]

Mozaikszó-alkotás

[szerkesztés]

Mozaikszó-alkotáson egyes nyelvészek a betűszó-alkotást és a szóösszevonást értik.[37] Mások ezekhez hozzáadják a szóösszerántást és a szóalakvegyülést mint a szóösszevonás típusait.[38]

Betűszó-alkotás
[szerkesztés]

A betűszó szószerkezetet képező szavak kezdőbetűinek az összeolvasásából adódik. Ezek között egyeseket szokásos szóként lehet kiejteni (pl. Semmelweis Orvostudományi EgyetemSOTE), mások a betűk nevének a kiejtéséből tevődnek össze, pl. Ferencvárosi Torna ClubFTC [eftécé].[39]

Szóösszevonás
[szerkesztés]

A szóösszevonás egyik típusa szószerkezet rövidítése úgy, hogy általában meghagynak egy-egy kezdeti részletet az összetevőiből, olykor egy egész szót is, pl. Főtaxi < Fővárosi Autótaxi. Legtöbbször a lexikai jelentésű egyszerű szavakból és összetett szavak tagjaiból maradnak meg részletek. Ezek írásban olykor csak egynél több betűből állnak (pl. Építőipari SzövetkezetÉpszöv), máskor ilyenekből és legalább egy kezdőbetűből (pl. Magyar Hajózási RészvénytársaságMahart), megint máskor egy-egy szó vagy összetett szóhoz tartozó tag nincs képviselve. Mindegyik esetben az eredményezett részletcsoport egybeejtett, úgy mint a szokásos szavak.[39]

Szóösszerántás
[szerkesztés]

A szóösszerántás új szó alkotása két egymástól eltérő jelentésű szóból úgy, hogy az egyik első része a másik végső részével egyesül, pl. citrom + narancscitrancs.[40]

Szóalakvegyülés
[szerkesztés]

A magyar nyelvészetben szóalakvegyülésnek, szóvegyülésnek vagy szókeveredésnek nevezik azt a véletlen vagy tudatos szóalkotási módot, amely során két azonos vagy rokon értelmű szó elemei összekeverednek egymással úgy, hogy az egyik első része a másik végső részével egyesül. Az így létrejött új szó jelentése megegyezik az alapszavakéval, pl. ordít + kiabálordibál.[41]

Szóferdítések

[szerkesztés]

Egyes új szavak meglévők ferdítésével keletkeznek. Egyes ferdítések spontán jelenségek, mások tudatosak.

Népetimológia

[szerkesztés]

A népetimológia vagy szóértelmesítés spontán szóferdítés.[42] Ezzel a beszélő szokatlan, többnyire idegen szót már meglévő ismert szóhoz (szavakhoz) tesz hasonlóvá.[41] Például a magyar nyelv átvette az északolasz ribalta ’színpad’ szót, és a rivall ige, valamint a -da képző hatására a szóhasználat a rivalda alakra ferdítette.[43]

A népetimológia egy másik típusa egyes szószerkezetek tagjai közötti határ újraértelmezése. Például az angol nyelvben adder egyes kígyófajok elnevezése. Az óangolban ez naddre volt, határozatlan névelővel a naddre, majd ezt a szószerkezetet an adder-ként értelmezték.[44]

Tudatos szóferdítés

[szerkesztés]

Egyes szóferdítések viccből történnek, és az így keletkezett szavak nem lexikalizálódnak, pl. agronómus > ugrómókus.[41]

Egyéb ferdített szavak az alapszó eufemizmusát képezik, mint a francia Diable!ördög’ felkiáltás, amelyből Diantre! lett.[30]

A francia tolvajnyelvben olyan szavakat is alkottak, amelyek a népi, majd a fesztelen nyelvi regiszterbe kerültek. Az alábbi módszerekkel keletkeztek:[30]

  • szó végső részének helyettesítése: fromagesajt’ > frometon;
  • szó lerövidítése és -o hozzáadása: apéritifaperitif’ > apéro;
  • titkos nyelvezetek szabályai szerint való ferdítés:
    • largonji (az első mássalhangzó helyettesítése l-lel, és áttevése a szó végére): fou ’bolond’ > louf;
    • verlan (szó első és végső részének a felcserélése): pourri ’rothadt, korrupt’ > ripou;
    • javanais (egy bizonyos szótag, gyakran av beiktatása a szavakba): gros ’kövér’ > gravos.

Egyéb szóalkotási módok

[szerkesztés]

Köznevesülés

[szerkesztés]

Egyes tulajdonnevek köznevekké válnak a retorikában metonimikus antonomáziának nevezett jelenség nyomán. Különböző lexikalizálódási fokot mutatnak. Némelyek annyira lexikalizálódottak, hogy az eredeti tulajdonnév kivész a beszélők tudatából. Ez lehet személynév, márkanév vagy földrajzi név. Példák:

(magyarul) zserbó – sütemény neve, Gerbeaud Emil nevéből;[45]
(angolul), (franciául) jersey – textilanyag neve, a Jersey-sziget nevéből;[46]
(románul) drujbă – a láncfűrész fesztelen regiszteri neve, az orosz Дружба (Druzsba) ’barátság’, az első, Romániába a Szovjetunióból behozott láncfűrészek márkanevéből.[47]

Elemszilárdulás

[szerkesztés]

Az elemszilárdulás terminus többelemű, lexikai és grammatikai morfémák szerkezetének a lexikalizálódását nevezi meg. A magyar nyelvben a grammatikai elemek toldalékok (jelek és ragok). Példák:[45]

  • főnév + birtokos személyjel: fehérje;
  • ragozott ige: tessék mint mondatszó;
  • komplex morfémaszilárdulás: me- (igető) + -het (ható ige képzője) + -né (a feltételes mód jele) + -k (személyrag) + -je (birtokos személyjel) → mehetnékje, a mehetnékje van szókapcsolatban.

A francia nyelvben másféle grammatikai morfémák vesznek részt az elemszilárdulásban. Például a le lendemain ’másnap’, mindig határozott névelővel használt határozószó régebben l’endemain volt. A latin nyelvből való fejlődés során a szóba még előbb két elöljárószó is került, a de és az en.[42]

Szóhasadás

[szerkesztés]

A magyar nyelvészetben számbaveszik szóalkotási módként a szóhasadást is, azaz egy szó hangalaki változatainak egymástól való szétválását jelentésük szempontjából annyira, hogy külön szótári szavakká válnak. Például valamikor a szarv szónak két jelentése volt, mégpedig „1. köröm, toll, pikkely stb. anyaga; 2. némely emlős fején kinövő szaruképződmény”, és ugyanakkor még egy hangalakja, szaru. Idővel mindegyik változathoz csak az egyik jelentés társult: a szaru-hoz az első, a szarv-hoz a második.[48]

Alapmorféma nélküli szóalkotás

[szerkesztés]

Ritka ugyan, de van minden alapmorféma nélküli tudatos szóalkotás is, például a Kodak márkanév. Ilyen az SOS betűszó is, amely csupán egy morzekóddal alkotott vészjelzés átírása. Csak azért választották ki a megfelelő morzejel-kombinációt, mert könnyen lehet vele kommunikálni. Francia népdalokban vannak teljesen értelmetlen szavakból álló refrének, pl. Tra deri dera; Lon lon laire; La faridondaine, lafaridondon.[49] Magyar dalokban ilyenek a Ladi-ladi-lom, Tillárom haj refrének.[50]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Gerstner 2006, 324. o.
  2. Bussmann 1998, 1288. o.
  3. Dubois 2002, 209. o.
  4. Bidu-Vrănceanu 1997, 207–208. o.
  5. a b c Grevisse – Goosse 2007, 162. o.
  6. Gerstner 2007, 329–330. o.
  7. Keszler 2000, 325. o.
  8. Kálmán – Trón 2007, 80. o.
  9. a b c d e Gerstner 2006, 328. o.
  10. a b Dubois 2002, 236. o.
  11. Bussmann 1998, 222. o.
  12. Cs. Nagy 2007, 293. o.
  13. Grevisse et Goosse 2007, 164. o.
  14. Grevisse et Goosse 2007, 181. o.
  15. Grevisse et Goosse 2007, 190. o.
  16. a b Kiefer 2006, 42. o.
  17. a b c d e f g Gerstner 2006, 327. o.
  18. a b Keszler 2000, 337. o.
  19. Barić 1997, 350. o.
  20. Keszler 2000, 347. o.
  21. a b c d e Cs. Nagy 2007, 301. o.
  22. Bussmann 1998, 989. o.
  23. OLD, goody-goody szócikk.
  24. Grevisse – Goosse 2007, 194. o.
  25. Dexonline, mai szócikk.
  26. Klajn 2005, 215. o.
  27. TLFi, bla-bla szócikk.
  28. Zaicz 2008, blabla szócikk.
  29. a b c d e f g h Keszler 2000, 335. o.
  30. a b c Grevisse – Goosse 2007, 206. o.
  31. Cs. Nagy 2007, 301–302. o.
  32. Szathmári 2008, Aferézis szócikk.
  33. Szathmári 2008, Szinkopé szócikk.
  34. Tótfalusi 2008, haplológia szócikk.
  35. Szathmári 2008, Apokopé szócikk.
  36. Zaicz 2008, 863. o.
  37. Gerstner 2006, 330. o.
  38. Keszler 2000, 345–347. o.
  39. a b Cs. Nagy 2007, 316. o.
  40. Keszler 2000, 346. o.
  41. a b c Cs. Nagy 2007, 318–319. o.
  42. a b Grevisse – Goosse 2007, 207. o.
  43. Zaicz 2008, rivalda szócikk.
  44. Crystal, p 303. o.
  45. a b Keszler 2000, 348. o.
  46. Leroy 2001, 48. o.
  47. Dexonline, drujbă szócikk.
  48. Gerstner 2006, 329. o.
  49. Grevisse – Goosse 2007, 213. o.
  50. MEN, réja szócikk.

Források

[szerkesztés]