Ugrás a tartalomhoz

szek-butil-amin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
szek-butil-amin

A szek-butil-amin szerkezeti képlete

A szek-butil-amin pálcikamodellje
Más nevek 2-aminobután
Kémiai azonosítók
Rövidítés 2-AB[forrás?]
CAS-szám 13952-84-6
PubChem 24874
ChemSpider 23255
EINECS-szám 237-732-7
KEGG C18706
ChEBI 74526
RTECS szám EO3325000
SMILES
CCC(C)N
InChIKey BHRZNVHARXXAHW-UHFFFAOYSA-N
Beilstein 1361345, 1718761 (R), 1718760 (S)
UNII QAZ452YGSG
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H11N
Moláris tömeg 73,14 g/mol
Megjelenés színtelen folyadék
Szag halszerű, ammóniás
Sűrűség 0,724 g cm−3
Olvadáspont -104 °C
Forráspont 62,85 °C
Oldhatóság (vízben) elegyedik[1]
Törésmutató (nD) 1,3928
Viszkozitás 500 μPa s (20 °C-on)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−138,5 to −136,5 kJ mol−1
Égés standard-
entalpiája
ΔcHo298
−3,0095 to −3,0077 MJ mol−1
Veszélyek
NFPA 704
3
3
0
 
Lobbanáspont −20 °C[2]
LD50 152 mg kg−1 (patkány, szájon át)
2,5 g kg−1 (nyúl, bőrön át)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A szek-butil-amin szerves vegyület, amin, képlete CH3CH2CH(NH2)CH3. Színtelen folyadék. A bután négy izomer aminjának egyike, a másik három az n-butil-amin, a terc-butil-amin és az izobutil-amin. A vízi élőlényekre rendkívül ártalmas.

Fungicidként használják.[3]

Szerkezete

[szerkesztés]

A butil-amin egyik szerkezeti izomere. Királis vegyület, két enantiomer formája létezik.

(R)-enantiomer (balra) és (S)-enantiomer (jobbra)

Biztonságtechnikai adatok

[szerkesztés]

Mérsékelten mérgező, továbbá gyúlékony és korrozív.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://www.inchem.org/documents/icsc/icsc/eics0401.htm
  2. A sec-Butylamin vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2018-09-15 (JavaScript szükséges) (angolul).
  3. Butylamine, AlanWood.net

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sec-Butylamine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.