Szobotka Tibor
| Szobotka Tibor | |
 | |
| Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja | |
| Született | 1913. március 19.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1982. február 26. (68 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1930–1935) |
| Kitüntetései | József Attila-díj (1974) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (21/1-1-13) |
 | |
| Szobotka Tibor aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szobotka Tibor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szobotka Tibor, Sobotka (Budapest, Terézváros, 1913. március 19.[3] – Budapest, 1982. február 26.) József Attila-díjas magyar író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa. Szabó Magda író és költő férje. Fordítói tevékenységének legismertebb darabja J. R. R. Tolkien világhírű fantasy-író A babó (más fordításokban: A hobbit) című művének eredeti magyarítása.
Életpályája
[szerkesztés]Sobotka Henrik üzletvezető és Grün Jozefa fiaként született. 1919 júliusában apjával együtt kikeresztelkedett a református vallásra.[3] A Madách Imre Gimnáziumban érettségizett.[4] 1930–1935 között angol–német–művészettörténet szakon a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, s középiskolai tanári oklevelet és bölcsészdoktori címet szerzett. Tanulmányai befejezése után Angliába utazott, majd hazatérve angol–német levelezőként helyezkedett el a Hungaria-Jacquard gyárban. A második világháborúban sorkatona volt. 1945-től a Magyar Rádió munkatársa. A Tükör és a Magyar Nemzet munkatársa (lektor, szerkesztő, rovatvezető), majd a Rádió műsorfőtitkára, ahonnan 1950-ben elbocsátották. 1950–1952 között a Tankönyvkiadó Vállalatnál dolgozott nyomdai korrektorként, illetve a kereskedelmi részleg alkalmazottjaként. 1952–1954 között általános iskolai tanár. 1954-től az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegyetem) kari titkárságán működött, 1957-től a világirodalmi tanszéken, előbb adjunktus, majd 1966-ban docens lett. 1973-ban nyugállományba vonult. A PEN Club egyik alelnöke volt; rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban, a Kortársban. 1957-ben kérte és megkapta a Magyar Rádiótól rehabilitálását.
Sinclair Lewis-, John Galsworthy-, George Eliot- és James Joyce-fordításai jelentősebbek. Életműsorozatát 1983-ban a Magvető Könyvkiadó indította el.
A rendelkezésre álló naplók, tartalomtervezet és elkészült részek segítségével életrajzát felesége, Szabó Magda fejezte be (Megmaradt Szobotkának. Budapest, 1983).
Művei
[szerkesztés]- Hellenizmus Shelley és Keats költészetében (tanulmány, 1936, Sobotka néven)
- Thomas Mann (tanulmány, 1956)
- Megbízható úriember (regény, 1959)
- Shelley (tanulmány, 1960)
- Közönség és irodalom (tanulmányok, 1964)
- Valóság és látomás (tanulmányok, 1967)
- Hekuba (elbeszélések, 1971)
- Az angol irodalom története (monográfia Szenczi Miklóssal és Katona Annával közösen, 1972)
- Züzü vendégei (regény, 1973)
- A tenger és az eb (elbeszélések, 1975)
- Az összeesküvők (regény, 1978)
- Menyasszonyok, vőlegények (regény, 1980)
- A vetőkártya főhadnagya (összegyűjtött elbeszélések, 1982)
- Hazugság, Száműzetésben (regény, 1984)
- Harkály a fán (elbeszélések, 1985)
- Erényes emberek (színművek, hangjátékok, jelenetek, 1986)
- Igitur (regény, 1987)
- Sose jön szanitéc (elbeszélések, 1988)
Műfordításai
[szerkesztés]- Lewis Carroll: Alice csodaországban (meseregény, 1958) Kosztolányi Dezső műfordításának hozzáigazítása az eredeti angol szöveghez
- J. Joyce: Ifjúkori önarckép (regény, 1958)
- Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok (regény, 1959)
- J. Galsworthy: A Forsyte-Saga (regény-ciklus, 1960)
- J. Galsworthy: Modern komédia (regény-ciklus, 1960)
- T. G. Smollett: Humphry Clinker kalandozásai (regény, 1971)
- G. Stein: Alice B. Toklas önéletrajza (visszaemlékezések, 1974)
- J. R. R. Tolkien: A babó (fantasyregény, 1975)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Munka Érdemrend arany fokozata (1973)[5]
- József Attila-díj (1974)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. június 25., PIM72018
- ↑ a b Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 902/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
- ↑ Iskolai értesítők, Budapest - VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1930
- ↑ Magyar Közlöny, 1973. április 29. (30. szám)
Források
[szerkesztés]
- Bóka László: Szobotka Tibor: Megbízható úriember. ÉI, 1959. 23. sz. = U.ő: Arcképvázlatok és tanulmányok. 1962. 456–461.
- Mihályi Gábor: Közömbösség és irodalom. Nagyvilág, 1965. 1253–1254
- Nagy Péter: Szobotka Tibor: Megbízható úriember. In: U.ő: Rosta. 1965. 421–423.
- Julow Viktor: Egység a sokféleségben. Szobotka Tibor: Valóság és látomás. Nagyvilág, 1969. 142–143
- Varjas Endre: A "megbízható úriember". ÉI 1970. 39. sz
- Alföldy Jenő: Műves és aranyműves novellák. Szobotka Tibor: Hekuba. ÉI 1972. 10. sz.
- Kíséry Pál: Szobotka Tibor: Hekuba. Alföld, 1972. 7. sz. 87–88.
- Tamás István: Szobotka Tibor: Züzü vendégei. Kritika, 1973. 8. sz. 24–25.
- Iszlai Zoltán: Szobotka Tibor: Az összeesküvők. NHQu 1979. 136–138.
- Bata Imre: Szobotka Tibor: Menyasszonyok, vőlegények. Népszabadság, 1980. nov. 25.
- Kabdebó Lóránt: „Költészet és valóság”. Beszélgetés Szobotka Tiborral (Életünk, 1982. 4. sz. 362–367)
- Bata Imre: Szobotka Tibor ravatala fölött (Kortárs, 1982. 6. sz)
- Nagy Péter: Szobotka Tibor halálára (Nagyvilág, 1982. 5. sz.)
- Képes Géza: Szobotka Tibor (Élet és Irodalom, 1982. 10. sz.)
- Szabó Magda: Szobotka Tibor. Kort 1982. 1847–1850
- Tóth Béla: A szépíró Szobotka Tibor (Alföld, 1984. 10. sz.)
- Rónay László: Vázlat Szobotka Tiborról (Alföld, 1987. 10. sz.)
- Kabdebó Lóránt: A rejtélyes prózaíró. Hetvenöt éve született Szobotka Tibor (Magyar Nemzet, 1988. 67. sz.)
- Szabó Magda: Bevezető (Új Tükör, 1988. 13. sz.)
- Lengyel Balázs: Szobotka Tibor sírjánál (Vigilia, 1988. 8. sz.)
- Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának (Bp., 1983)
További információk
[szerkesztés]- A magyar irodalom története 1.
- Kortárs magyar írók
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
