Szu–34
| Szu–34 | |
 | |
| Szu–34 | |
| NATO-kód | Fullback |
| Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
| Gyártó | OKB Szuhoj |
| Tervező | Mihail Petrovics Szimonov |
| Gyártási darabszám | 143 |
| Ár | 36 millió USD |
| Rendszeresítők | Oroszország |
| Személyzet | 2 fő |
| Első felszállás | 1990. április 13. |
| Szolgálatba állítás | 2007. január 4. |
| Méretek | |
| Hossz | 22,00 m |
| Fesztáv | 14,7 m |
| Magasság | 5,93 m |
| Tömegadatok | |
| Max. felszállótömeg | 45 100 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Ljulka AL–35F utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2×137,2 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 1,8 Mach nagy magasságon 1,14 Mach földközelben |
| Hatósugár | 1130 km |
| Hatótávolság | 4500 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 14 000 m |
| Szárny felületi terhelése | 629 kg/m² |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,68 |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 1 db 30 mm-es Grjazev-Sipunov GS–301 gépágyú |
| Fegyverfelfüggesztő pontok | 12 |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| A Szu–34 háromnézeti rajza | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szu–34 témájú médiaállományokat. | |
A Szu–34 kéthajtóműves, negyedik generációs, nagy hatótávolságú, nehéz vadászbombázó repülőgép, melyet a kilencvenes évek elejére fejlesztettek ki a Szovjetunióban, a Szu–24 vadászbombázók leváltására, mélységi csapásmérésre. A Szu–27 vadászrepülőgép áttervezésével hozták létre. A rendszerváltás utáni pénzhiány miatt fejlesztése nagyon elhúzódott. A repülőgépnek több neve is volt (Szu–27IB, majd Szu–32FN). A széles törzsben van a tágas pilótakabin, melybe az orrfutó aknáján keresztül, alulról lehet beszállni, itt a személyzet két tagja egymás mellett ül. A repülőgép a levegőben utántölthető. Idáig nem exportálták, alacsony ütemű sorozatgyártása 2008-ban elindult,[1] a rendszeresítést 2009-ben megkezdték,[2] bár ez év végéig mindössze négy gép[3] került a légierő tulajdonába. A NAPO-nak 2013-ig 32 Szu–34-es legyártására van szerződése.[4]
2019. január 18-án a Japán-tenger felett gyakorlórepülés közben egymáshoz ért két Szu–34-es vadászbombázó. Hazai hírforrások szerint az egyik gép, orosz forrás szerint mindkét gép a Tatár-szorosba zuhant. A pilóták katapultáltak, egyiküket sikerült kórházba szállítani. Két pilótának a holttestét találták meg, a negyedik pilótát egy nappal a baleset után még keresték. Az orosz forrás szerint 2008 óta az orosz légierőt kb. 120 db Szu–34-es géppel látták el.[5][6]
Az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetéttől 2024 februárjáig az orosz légierő legalább 26 db Szu–34-est vesztett el.[7]
Források
[szerkesztés]- ↑ Elindult a Szu-34 sorozatgyártása[halott link] – A Harcirepülők.hu Archiválva 2006. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalon, 2008. január 10.
- ↑ Laczkó, Mihály Balázs: Idén megkezdődik a Szu-34-esek rendszeresítése az orosz légierőben. JETfly Internetes Magazin. (Hozzáférés: 2009. február 12.)
- ↑ Két Szu-34 frontbombázót kapott az orosz légierő. JetFly.hu. (Hozzáférés: 2009. december 22.)
- ↑ Sukhoi hands over Su-34 bombers to Russian Air Force (angol nyelven). Szuhoj OKB, 2009. december 21. [2009. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 22.)
- ↑ Összeütközött két orosz Szu–34-es vadászbombázó (MTI/Hvg.hu, 2019-01-18)
- ↑ Два бомбардировщика упали в Татарский пролив (Kommersant.ru, 2019-01-19)
- ↑ Oryx: Attack On Europe: Documenting Russian Equipment Losses During The Russian Invasion Of Ukraine. Oryx. (Hozzáférés: 2024. április 5.)
További információk
[szerkesztés]- A repülőgépet gyártó Szuhoj vállalat honlapja Archiválva 2020. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Cikk: Szu-34 - az új generáció
- Sukhoi Su-34 Fullback - Russia's New Heavy Strike Fighter – Air Power Australia, Dr. Carlo Kopp
| Négy és feledik generációs vadászrepülőgépek | |
|---|---|
| Prototípusok és meg nem épült repülőgépek | |
| |
