Ugrás a tartalomhoz

Tetrafluor-1,2-diklóretán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tetrafluor-1,2-diklóretán
IUPAC-név tetrafluor-1,2-diklóretán
Más nevek R-114, CFC-114, halon 242, kriofluorán
Kémiai azonosítók
CAS-szám 76-14-2
PubChem 6429
ChemSpider 13853215
EINECS-szám 200-937-7
SMILES
ClC(F)(F)C(F)(F)Cl
InChI
1S/C2Cl2F4/c3-1(5,6)2(4,7)8
InChIKey DDMOUSALMHHKOS-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C2Cl2F4
Moláris tömeg 170,92 g/mol
Sűrűség 1,455 g/cm³
Olvadáspont −94 °C
Forráspont 3,5 °C
Gőznyomás 1,824 bar (20 °C)
4,5 bar (50 °C)[1]
Veszélyek
EU osztályozás Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R59[1]
S mondatok S9, S23, S59[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tetrafluor-1,2-diklóretán vagy R-114 teljesen klórozott-fluorozott szénhidrogén (CFC), képlete ClF2CCF2Cl. Elsősorban hűtőközegként használták. Nem gyúlékony, édeskés, kloroformra emlékeztető szagú gáz, kritikus pontja 145,6 °C és 3,26 MPa. Nyomás alatt vagy lehűtés hatására cseppfolyósodva színtelen folyadék. Szerepel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület ózonlebontó anyagokat tartalmazó listáján.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a 1,2-Dichlorotetrafluoroethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b c d A tetrafluor-1,2-diklóretán vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. 08. 22. (JavaScript szükséges) (angolul)