Ugrás a tartalomhoz

United Press International

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
United Press International
Típus
Alapítva1907
SzékhelyWashington
AlapítóE. W. Scripps
Iparágújságírás
TulajdonosNews World Communications
Formamagántulajdonban lévő vállalat
AnyavállalataNews World Communications
Az United Press International weboldala
SablonWikidataSegítség

A United Press International (UPI), nemzetközi hírügynökség, mely több ezer újságnak, rádiótársaságnak és médiacégnek szolgáltatott híranyagot a 20. században. 1907-ben az Amerikai Egyesült Államokban alapított United Press (UP) és az International News Service (INS) egyesülésével 1958-ban alakult meg a United Press International,[1] melynek működése csúcspontján 6,000 médiacég volt az előfizetője. 1982 óta több eladás és leépítések után, valamint 1999-ben médiapartnerei felé nyújtott hírszolgáltatásának az Associated Press számára történt eladása után a UPI a kisebb információs piacokra fókuszál.

Története

[szerkesztés]

Az 1907-ben alapított társaság kezdeti hivatalos neve United Press Associations volt, általánosan United Pressként említették, rövidítve UP, melyet három kisebb szindikátus összeolvadásából hozott létre a közép-nyugati lapkiadó, E. W. Scripps.[2][3][4] Az így megalakult hírügynökség nem korlátozta szolgáltatásait, így azoknak az újságoknak is nyújtotta, melyek felé az akkor átszerveződött Associated Press (AP) visszautasította a hírszolgáltatást.

1912-ben a cég vezérigazgatójának Roy W. Howardot nevezték ki, ezután hamarosan már Európa fővárosaiban is létrehozták irodáikat.[5] 1935 és 1955 között a hírügynökség vezetője Hugh Baillie volt, vezetése alatt 1935-ben indították el rádiótársaságok felé is a hírszolgáltatást, egy évvel korábban, mint a rivális Associated Press. Hugh Baillie visszavonulása idején, 1955-ben a UP 2.900 ügyféllel rendelkezett az USA-n belül és 1.500 ügyféllel az Egyesült Államokon kívül.[6]

1958-ban egy másik hírügynökséggel, az International News Service-szel (INS) való egyesülése után lett United Press International néven bejegyezve. Mind a UP valamint később a UPI-ként a világ legjelentősebb hírügynökségei közé tartozott, az USA-n belül 90 éven át versenyezve az Associated Press-szel, valamint az Egyesült Államokon kívül a világ két másik legnagyobb angol nyelvű hírügynöksége, a Reuters és az Agence France-Presse is versenytársa volt.

A United Press sajószobája New Yorkban, 1933

A UPI működése csúcspontján 2.000 főfoglalkozású újságírót alkalmazott 92 ország 200 irodájában, valamint több mint 6.000 médiacég volt az előfizetője. A televíziózás elterjedése a UPI egyik jelentős ágazata, az esti lapok hírszolgáltatása leépüléséhez vezetett, így 1982-től a hírügynökség hanyatlása felgyorsult.[7]

A UPI tulajdonosi cége, az E. W. Scripps Company 1982-es eladása óta a hírügynökség tulajdonosai többször változtak, kétszer volt csődeljárás alatt. 1999-ben médiapartnerei felé történt műsorszolgáltatását a rivális amerikai hírügynökségnek, az Associated Pressnek (AP) adta el, ettől kezdve a UPI a kisebb információs piacokra fókuszál.[8]

2000-ben a UPI-t egy Dél-Koreában alapított egyház, az Egyesítő Egyház (Unification Church) tulajdonában lévő News World Communications, Inc. vásárolta meg.[9] A bejelentést követően a UPI-nál 57 éven át újságíróként tevékeny Fehér Házi tudósítója, Helen Thomas lemondott posztjáról.[10] A UPI-nak így ekkor sem a Fehér Házból sem az ENSZ irodáiból nem volt tudósítója. A hírügynökség jelenleg webes hírszolgáltatást nyújt, fotószolgáltatást, elektronikus csomagokban híranyagot kisszámú szerkesztő bázissal és külsős újságírók bevonásával.

Pulitzer-díj

[szerkesztés]

A UPI Pulitzer-díjas riporterei és fotósai:

  • Russell Jones (International Reporting, 1957)
  • Andrew Lopez (News Photography, 1960)
  • Yasushi Nagao (News Photography, 1961)
  • Merriman Smith (National Reporting, 1964)
  • Kyoichi Sawada (News Photography, 1966)
  • Toshio Sakai (Feature Photography, 1968)
  • Lucinda Franks és Thomas Powers (National Reporting, 1971)
  • David Hume Kennerly (Feature Photography, 1972)
  • John H. Blair (Spot News Photography, 1978)
  • Jahangir Razmi, (Spot News Photography, 1980)[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. United Press International (UPI). Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.)
  2. UPI History Milestones 1921 - 1940. UPI - Centennial Anniversary. United Press International, 2007. (Hozzáférés: 2011. március 16.)
  3. UPI History Milestones 1941 - 1960. UPI - Centennial Anniversary: 1907 - 2007. United Press International. (Hozzáférés: 2011. március 15.)
  4. UPI History Milestones 1961 - 1980. UPI Centennial Anniversary. United Press International, 2007. (Hozzáférés: 2011. március 16.)
  5. United Press International (UPI). Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.)
  6. Eleonora W. Schoenebaum, ed. Political Profiles: The Truman Years (1978) pp 16-17
  7. Atwater, James D.. „U.P.I.: Look Back in Sorrow (book review of Down to the Wire: UPI's Fight for Survival By Gregory Gordon and Ronald E. Cohen)”, The New York Times, 1989. december 24. (Hozzáférés: 2011. március 15.) 
  8. NY Times staff reporter. „U.P.I. Cuts More Employees”, The New York Times, 1991. szeptember 18. (Hozzáférés: 2011. március 16.) 
  9. CHRISTOPHER MARQUIS. „The Unification Church's News Affiliate Buys U.P.I.”, The New York Times, 2000. május 16. (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.) 
  10. Greg Winter. „Helen Thomas Is Back as a Columnist With Hearst”, The New York Times, 2000. július 10. (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.) 
  11. Pulitzer Prize winners. Pulitzer.org

Források

[szerkesztés]
  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap