Ugrás a tartalomhoz

Verhovina (Garcsin)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Verhovina (Vrhovina)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségGarčin
Jogállásfalu
Irányítószám35211
Körzethívószám(+385) 35
Népesség
Teljes népesség172 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság165 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 13′ 41″, k. h. 18° 07′ 08″45.228000°N 18.119000°EKoordináták: é. sz. 45° 13′ 41″, k. h. 18° 07′ 08″45.228000°N 18.119000°E
SablonWikidataSegítség

Verhovina (horvátul: Vrhovina) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Garcsinhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Bród központjától légvonalban 12, közúton 15 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 8 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység déli lejtőin, az Orišje-patak mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

Verhovina a középkorban a breznai uradalom részeként a diakovári püspökséghez tartozott. Első ismert birtokosa 1231-ben egy bizonyos Bertalan nevű nemes volt. 1324-ben a Borics nembeli Treutel Miklós szerezte meg. Egy 1422-es oklevél szerint az uradalomhoz 33 falu tartozott, melyek közül a legnagyobb és legtekintélyesebb Verhovina volt, ezért az uradalom róla kapta a nevét. Településeiből Verhovinán kívül mára csak Borojevci, Ratkov Dol, Slobodna Vlast és Korduševci maradt meg.[2]

Verhovina első említése 1408-ban „Verhouyna” alakban történt.[3] 1536-ban a török megszállta a területet. Keresztény lakossága a török uralom idején is megmaradt és nem volt hajlandó az iszlám hitre áttérni. Ezért több összeütközése volt a hatalommal, akik pravoszláv vlach martalócokat telepítettek melléjük. Katolikus plébániáján a velikei ferences kolostor szerzetesei szolgáltak. Jeromin Lučić püspök 1638. május 5-én látogatta meg a plébániát. Ekkor említi az itteni, kőből épített Szent Mihály és Szent György templomokat. Ezen a napon a püspök hat ferences testvér asszisztenciájával 586 hívőt bérmált meg. 1646. november 30-án Marijan Maravić püspök a Szent Mihály templomban 186 hívőt bérmált.[2]

Amikor 1687-ben a török sereg elhagyta Bród vidékét velük együtt távoztak a pravoszláv martalócok is. Helyükre Boszniából érkeztek katolikus menekültek.[2] 1698-ban „Verhovina” néven hajdútelepülésként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések kamarai összeírásában.[4] Verhovina a török uralom alóli felszabadulás után is katolikus plébánia székhelye maradt. A katonai határőrvidékek megszervezése után a bródi határőrezredhez tartozott. 1730-ban az egyházi vizitáció jegyzőkönyve 22 katolikus és 2 pravoszláv házzal említi. A falutól fél óra járásra Šušnjevac mellett állt a Szent Mihály templom, melyet a régi templom falaira építettek oly módon, hogy a templom fele 70 évvel korábban fából épült. Körülötte temető volt. Mivel a plébános a faluban lakott ide építtetett egy Szent Márknak szentelt fakápolnát, ahol az istentiszteleteket tartották, a régi plébániatemplomot pedig sorsára hagyták. Az 1734-es feljegyzés már csak a Szent Márk kápolnát említi, mely a fából épített plébániaházhoz hasonlóan javításra szorult. 1758-ban Verhovinán 27 katolikus és egy pravoszláv ház állt. 1760-ban a falu már két plébánia között oszlott meg. A Garcsinhoz tartozó részen 8 ház állt 17 családdal és 86 katolikus lakossal. Rajtuk kívül még egy pravoszláv házt is állt itt. A vrhovaci plébániához 28 ház tartozott 34 családdal és 205 katolikus lakossal. Az 1781-es kataszteri térkép szerint Verhovna nagy határral rendelkezett, mely északon a Dilj-hegység legmagasabb gerincéig terjedt. 1833-ban a plébánia székhelyét Verhovináról trnjanira vitték át.[2]

Az első katonai felmérés térképén „Verhovine” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Verhovina” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Verhovina” néven 60 házzal, 292 katolikus és 16 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. A 19. század végén és a 20. század elején a Hegyvidékről, Likából, Boszniából és Dalmáciából katolikus horvátok és pravoszláv szerbek vándoroltak be.

A településnek 1857-ben 279, 1910-ben 564 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 81%-a horvát, 17%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 88%-a horvát, 9%-a szerb, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 261 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
279 350 323 417 513 564 570 625 503 502 481 386 333 280 302 261

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]