Világbajnokjelöltek versenye

A világbajnokjelöltek versenye (Candidates Tournament) a sakkozás kiemelkedő erősségű sporteseménye, amelynek funkciója, hogy kiválassza azt a versenyzőt, aki a világbajnoki címért megmérkőzhet a regnáló sakkvilágbajnokkal. Először 1950-ben rendezték meg. Az első győztes a szovjet Mihail Botvinnik volt, aki győzelmével egyúttal a világbajnoki címet is megszerezte, mivel Alekszandr Aljechin 1946-ban bekövetkezett halála miatt a sakkvilágbajnoki címnek nem volt védője. A sakk történetében még egy alkalommal, a 2007-es sakkvilágbajnokságon fordult elő, hogy a világbajnokjelöltek versenyének győztese egyben a címet is megszerezte, a többi alkalommal a győztes a világbajnokkal való mérkőzés jogát szerezte meg. A verseny mind a nyílt (amelyen a férfiak és a nők egyaránt részt vehetnek), mind a női sakkvilágbajnoki versenysorozat részét alkotja.

A világbajnokjelöltek versenyének lebonyolítási módja időnként változott, formája 1965-ig többfordulós körmérkőzés, ezt követően kieséses párosmérkőzés volt a kvalifikációt szerzett (általában 8, legfeljebb 15) versenyző között. A világbajnokjelöltek versenyébe többszörös kvalifikációs versenysorozat eredményei alapján juthatnak be a versenyzők. A kvalifikációs versenysorozat részei: a zónaversenyek, kontinensbajnokságok, korábban a zónaközi döntők, amelyeket 2005-ben felváltotta a sakkvilágkupa, és 2008 óta a FIDE Grand Prix versenysorozat összesített eredménye is kvalifikációra jogosít. A versenyt megelőző fél év átlagos Élő-pontszáma alapján a legmagasabb pontszámú egy, legfeljebb két versenyző, valamint az előző világbajnoki döntő vesztese számára is biztosított a részvétel.

2019-től a korábbi zónaközi döntők mintájára egy 105 résztvevős svájci rendszerű versenyt rendeznek FIDE Chess Grand Swiss néven, amelyen a világranglista első 100 helyezettje, valamint a junior és a szenior világbajnok vehet részt. Ugyancsak 2019-től a nők számára is rendeznek világbajnokjelölti versenyt.

Története

Az 1886-os első hivatalos világbajnokságtól kezdődően a regnáló sakkvilágbajnok kedve szerint alakíthatta ki a világbajnoki mérkőzések feltételeit, és választhatta ki ellenfelét. A feltételek között jelentős szerepe volt a díjalapnak, amelynek előteremtése sok kiváló mester – többek között az egy ideig a világranglistát is vezető magyar Maróczy Géza – számára lehetetlenné tette a világbajnoki cím elérését. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) már megalakulása, 1924 óta próbált beavatkozni a férfi és női világbajnokság menetébe, olyan szabályokat alkotva, amelyek biztosítják a címért folyó versengés nyíltságát és azt, hogy valóban a legerősebb játékos viselje a címet.

A FIDE 1927-ben elismerte Capablanca világbajnoki címét, és az elkövetkezendő években arra összpontosított, hogy a világbajnok kihívójának kiválasztásában legyen döntő szerepe. Ennek érdekében 1935-ben olyan határozatot hozott, hogy a világbajnoki mérkőzések befejezését követően „listát kell felállítani azokról a mesterekről, akik az előző hat évben legalább háromszor egyedüli vagy holtversenyes első helyezést értek el olyan versenyen, amelyen legalább 14 résztvevő játszott, és amelyen a résztvevők legalább 70%-a nemzetközi mester volt. Kizárólag csak a listán szereplő versenyzők közül kerülhet ki a világbajnok következő kihívója.”

Az 1938-as AVRO-verseny

A listán szereplők közül a kihívó személyének kiválasztását illetően 1937-ben hoztak döntést. E szerint: „a listán szereplő versenyzők kétfordulós körmérkőzésen döntik el, hogy közülük ki lesz a világbajnok következő kihívója”. E határozat értelmében kezdték el szervezni az 1938. évi AVRO-versenyt, amelyen a tervek szerint a listán szereplő játékosok mellett az 1937-es Euwe–Aljechin-mérkőzés vesztese vesz részt. Euwe elfogadta a FIDE határozatát, és nyilatkozatot tett arról, hogy amennyiben az Aljechin elleni mérkőzésen megvédi címét, a jövőben a FIDE szabályai szerint kiválasztott kihívó ellen veszi fel a küzdelmet. Aljechin nem tett ilyen értelmű nyilatkozatot, és miután Euwe elvesztette ellene az 1937-es világbajnoki visszavágó mérkőzést, így a FIDE elképzeléseihez a regnáló világbajnok hozzájárulása hiányzott. 1938-ban ennek ellenére ugyan megrendezték az AVRO-versenyt, a végeredményt azonban Aljechin nem tekintette a maga számára kötelezőnek, és a versennyel kapcsolatban ekkoriban már nem is hangoztatták annak világbajnokjelölti kiválasztó jellegét.

Az 1938-as AVRO-verseny végeredménye

No.	Név	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	Össz- pontszám
1	Paul Keres	Észtország	XX	1 ½	½ ½	½ ½	1 ½	½ ½	1 ½	½ ½	8½
2	Reuben Fine	Amerikai Egyesült Államok	0 ½	XX	1 ½	1 0	1 0	1 1	½ ½	1 ½	8½
3	Mihail Botvinnik	Szovjetunió	½ ½	0 ½	XX	½ 0	1 ½	1 ½	½ 1	½ ½	7½
4	Max Euwe	Hollandia	½ ½	0 1	½ 1	XX	0 ½	0 ½	0 1	1 ½	7
5	Samuel Reshevsky	Amerikai Egyesült Államok	0 ½	0 1	0 ½	1 ½	XX	½ ½	½ ½	1 ½	7
6	Alekszandr Aljechin	Franciaország	½ ½	0 0	0 ½	1 ½	½ ½	XX	½ 1	½ 1	7
7	José Raúl Capablanca	Kuba	0 ½	½ ½	½ 0	1 0	½ ½	½ 0	XX	½ 1	6
8	Salo Flohr	Csehország	½ ½	0 ½	½ ½	0 ½	0 ½	½ 0	½ 0	XX	4½

Aljechin halála utáni helyzet

1946. márciusban elhunyt a címvédő Aljechin, és ezzel minden akadály elhárult a FIDE azon törekvései elől, hogy teljes egészében kézben tartsa és szabályozza a világbajnokságok lebonyolítását. 1946. júliusban határozatot fogadtak el arról, hogy az 1938-as AVRO-verseny versenyzőinek részvételével rendezik meg a világbajnoki címet eldöntő tornát.

A FIDE 1946-ban Hágában meghatározta az egyéni világbajnokság további menetének szabályait. Eszerint háromévenként kell világbajnoki párosmérkőzést rendezni, amelyet meg kell előznie a világbajnokjelölt személyét kiválasztó versenysorozatnak, amely zónaversenyekből, egy zónaközi versenyből és egy világbajnokjelölti tornából áll. A versenysorozat győztese játszhat 24 játszmás párosmérkőzést a regnáló világbajnokkal.

A FIDE döntött arról is, hogy a párosmérkőzés döntetlen eredménye esetén a világbajnok megtartja címét. Ha a kihívó megszerzi a világbajnoki címet, akkor a címét elvesztő exvilágbajnok, valamint a következő világbajnokjelölti versenysorozat győztese a regnáló világbajnok részvételével hármas körmérkőzésen dönti el a világbajnoki cím sorsát. Ez a szabály később többször változott. 1957-ben előbb úgy módosult, hogy a címét vesztő világbajnok egy év elteltével visszavágóra hívhatja ki a regnáló világbajnokot, majd később, 1963-tól a visszavágó lehetősége megszűnt. Ilyen hármas körmérkőzésre a sakkozás történetében egyetlen alkalommal került sor: az 1956-os női sakkvilágbajnokság során.

1993-ban az akkori világbajnok Garri Kaszparov megalapította a Professzionális Sakkozók Szövetségét (PCA), és a PCA fennállása (1993–2007) között két világbajnokot tartottak nyilván. A PCA világbajnoka viselte a „klasszikus sakkvilágbajnok”, míg a FIDE világbajnoka a FIDE-világbajnok címet. Ez idő alatt, 1996–2007 között a FIDE nem rendezett világbajnokjelölti versenyt, a FIDE-világbajnoki címet a zónaversenyeken kvalifikációt szerzett 100–128 versenyző részvételével rendezett, úgynevezett „knock-out” formátumú, egyenes kieséses párosmérkőzések sorozatának megnyerésével lehetett megszerezni.

2010-ben tértek vissza a világbajnokjelöltek versenyének többszakaszos kvalifikációs rendszeréhez, 2013 óta a világbajnokjeltek versenyébe jutott nyolc versenyző kétfordulós körmérkőzésen dönt a kihívó személyéről.

1948–96: Zónaközi döntők és világbajnokjelölti versenyek

Év	Zónaközi verseny formája	A zónaközi versenyből kvalifikációt szerzettek	Kiemeltek a világbajnokjelöltek versenyére	A világbajnokjelölti verseny formája	A világbajnokjelöltek versenyének győztese(i)	Kiemelt a döntőben	Világbajnoki döntő
1948	Nem volt	1946–1947-ben a FIDE úgy döntött, hogy hat versenyző vesz részt a világbajnoki címért folyó küzdelemben: Paul Keres és Reuben Fine, mint az 1938-as AVRO verseny győztesei, Samuel Reshevsky, mint az Amerikai Egyesült Államok többszörös bajnoka, Mihail Botvinnik, mint a Szovjetunió bajnoka, Max Euwe, mint exvilágbajnok és Vaszilij Szmiszlov. Reuben Fine nem kívánt élni az indulás jogával.				5 versenyző, Botvinnik, Szmiszlov, Keres, Reshevsky, Euwe	Hága/ Moszkva 1948 ötfordulós körmérkőzés, 1. Botvinnik 14 / 20 2. Szmiszlov 11 3–4. Keres, Reshevsky 10½
1948–51	Zónaközi verseny, Saltsjöbaden (Stockholm) 1948 20 versenyző, körmérkőzés, 8 továbbjutó	1. Bronstejn, 2. Szabó, 3. Boleszlavszkij, 4. Kotov, 5. Lilienthal, 6–9. Najdorf, Ståhlberg, (Bondarevszkij), Flohr	Szmiszlov, Keres (Euwe, Fine, Reshevsky)	Budapest 1950 10 versenyző, kétfordulós körmérkőzés 1–2. Boleszlavszkij, Bronstejn 3. Szmiszlov; 4. Keres	Bronstejn (nyerte a rájátszást Boleszlavszkij ellen)	Mihail Botvinnik (1948-as világbajnok)	Moszkva 1951 24 játszmás mérkőzés 12–12 döntetlen, Botvinnik megvédte címét
1952–54	Saltsjöbaden (Stockholm) 1952 21 versenyző, körmérkőzés, 8 továbbjutó	1. Kotov, 2–3. Tajmanov, Petroszján, 4. Geller, 5–8. Averbah, Ståhlberg, Szabó, Gligorić	Bronstejn, Boleszlavszkij, Szmiszlov, Keres, Reshevsky, Najdorf, Euwe	Zürich 1953 15 versenyző, kétfordulós körmérkőzés 1. Szmiszlov 2–4. Bronstejn, Keres, Reshevsky	Szmiszlov	Botvinnik (1951-es világbajnok)	Moszkva 1954 24 játszmás mérkőzés 12–12 döntetlen, Botvinnik megvédte címét
1955–57	Göteborg 1955 21 versenyző, körmérkőzés, 9 továbbjutó	1. Bronstejn, 2. Keres, 3. Panno, 4. Petroszján, 5–6. Geller, Szabó, 7–9. Filip, Pilnik, Szpasszkij	Szmiszlov	Amsterdam 1956 10 versenyző, kétfordulós körmérkőzés 1. Szmiszlov 2. Keres	Szmiszlov	Botvinnik (1954-es világbajnok)	Moszkva 1957 Szmiszlov nyert 12½–9½
1958	Visszavágó					Botvinnik, Szmiszlov	Moszkva 1958 Botvinnik nyert 12½–10½
1958–60	Portorož 1958 21 versenyző, körmérkőzés, 6 továbbjutó	1. Tal, 2. Gligorić, 3–4. Petroszján, Benkő, 5–6. Olafsson, Fischer	Szmiszlov, Keres	Jugoszlávia 1959 8 versenyző, négyfordulós körmérkőzés 1. Tal; 2. Keres; 3. Petroszján; 4. Szmiszlov	Tal	Botvinnik (1958-as világbajnok)	Moszkva 1960 Tal nyert 12½–8½
1961	Visszavágó					Botvinnik, Tal	Moszkva 1961 Botvinnik nyert 13–8
1962–63	Stockholm 1962 23 versenyző, körmérkőzés, 6 továbbjutó	1. Fischer, 2–3. Geller, Petroszján, 4–5. Korcsnoj, Filip, 6–8. Stejn*, Benkő	Tal, Keres	Curaçao 1962 8 versenyző, négyfordulós körmérkőzés 1. Petroszján; 2. Keres; 3. Geller; 4. Fischer	Petroszján	Botvinnik (1961-es világbajnok)	Moszkva 1963 Petroszján nyert 12½–9½
1964–66	Amszterdam 1964 24 versenyző, körmérkőzés, 6 továbbjutó	1–4. Szmiszlov, Larsen, Szpasszkij, Tal, 5. Stejn*, 6. Bronstejn*, 7. Ivkov, 8–9. Portisch	Keres, (Botvinnik), Geller	1965: 8 versenyző, párosmérkőzések Elődöntők: Szpasszkij legyőzte Gellert Tal nyert Larsen ellen	Szpasszkij nyert Tal ellen a döntőben	Petroszján (1963-as világbajnok)	Moszkva 1966 Petroszján nyert 12½–11½
1967–69	Szúsza 1967 23 versenyző, körmérkőzés, 6 továbbjutó	1. Larsen, 2–4. Korcsnoj, Geller, Gligorić, 5. Portisch, 6–8. Reshevsky	Szpasszkij, Tal	1968: 8 versenyző, párosmérkőzések Elődöntők: Korcsnoj nyert Tal ellen Szpasszkij legyőzte Larsent	Szpasszkij nyert Korcsnoj ellen a döntőben	Petroszján (1966-os világbajnok)	Moszkva 1969 Szpasszkij nyert 12½–10½
1970–72	Palma de Mallorca 1970 24 versenyző, körmérkőzés, 6 továbbjutó	1. Bobby Fischer, 2–4. Larsen, Geller, Hübner, 5–6. Tajmanov, Uhlmann	Petroszján, Korcsnoj	1971: 8 versenyző, párosmérkőzések Elődöntők: Petroszján nyert Korcsnoj ellen Fischer nyert Larsen ellen	Fischer legyőzte Petroszjánt a döntőben	Szpasszkij (1969-es világbajnok)	Reykjavík 1972 Fischer nyert 12½–8½
1973–75	1973: Két zónaközi 18–18 versenyzővel, körmérkőzés; 3–3 továbbjutó	Leningrád 1973: 1–2. Korcsnoj, Karpov, 3. Byrne;	Szpasszkij, Petroszján	1974: 8 versenyző, párosmérkőzések Elődöntők : Korcsnoj legyőzte Petroszjánt Karpov nyert Szpasszkij ellen	Karpov nyert Korcsnoj ellen a döntőben	Fischer (1972-es világbajnok)	1975: Karpov játék nélkül nyert
		Petropolis 1973: 1.Mecking, 2–4.: Portisch, Polugajevszkij
1976–78	1976: Két zónaközi 20–20 versenyzővel, körmérkőzés; 3–3 továbbjutó	Biel 1976: 1. Larsen, 2–4. Petroszján, Portisch	Korcsnoj, (Fischer), Szpasszkij	1977-78: 8 versenyző, párosmérkőzések Elődöntők : Korcsnoj legyőzte Polugajevszkijt Szpasszkij nyert Portisch ellen	Korcsnoj nyert Szpasszkij ellen a döntőben (1977–78)	Karpov (1975-ös világbajnok)	Baguio City 1978 Karpov nyert 6–5-re 32 játszmában (a döntetleneket nem számolták)
		Manila 1976: 1. Mecking, 2–3. Polugajevszkij, Hort
1979–81	1979: Két zónaközi 18–18 versenyzővel, körmérkőzés; 3–3 továbbjutó	Riga 1979: 1–2. Tal, Polugajevszkij, 3–4. Adorján;	Korcsnoj, Szpasszkij	1980: 8 versenyző, párosmérkőzések Elődöntők: Korcsnoj legyőzte Polugajevszkijt Hübner nyert Portisch ellen	Korcsnoj nyert Hübner ellen a döntőben	Karpov (1978-as világbajnok)	Merano 1981 Karpov nyert 6–2-re 18 játszmában (döntetleneket nem számolták)
		Rio de Janeiro 1979: 1–3. Portisch, Petroszján, Hübner
1982–85	1982: Három zónaközi 14–14 versenyzővel, körmérkőzés; 2–2 továbbjutó	Las Palmas 1982: 1. Ribli, 2. Szmiszlov;	Korcsnoj, Hübner	1983-84: 8 versenyző, párosmérkőzések Elődöntők: Kaszparov legyőzte Korcsnojt Szmiszlov nyert Ribli ellen	Kaszparov nyert Szmiszlov ellen a döntőben (1984)	Karpov (1981-es világbajnok)	Moszkva 1984-85 A mérkőzés a 48. játszma után Karpov 5–3-as vezetésénél félbeszakítva (döntetleneket nem számolták)
		Toluca 1982: 1–2. Portisch, Torre
1985		Moszkva 1982: 1. Kaszparov, 2. Beljavszkij;				újrajátszás : Karpov, Kaszparov	Moszkva 1985 24 játszmás párosmérkőzés Kaszparov nyert 13–11-re
1986	Visszavágó					Karpov, Kaszparov	London/Leningrád 1986 Kaszparov nyert 12½–11½
1985–87	1985: Három zónaközi 16–18 versenyzővel, körmérkőzés; 4–4 továbbjutó	Biel 1985: 1. Vaganjan, 2. Seirawan, 3. Szokolov, 4–6. Short;	Korcsnoj, Ribli, Szmiszlov, Szpasszkij (szabadkártyás) Karpov (kiemelve az 1987-es döntőbe)	Montpellier 1985: 16 versenyző, körmérkőzés, 1–3. Juszupov, Szokolov, Vaganjan, 4–5. Timman	Linares 1987: Karpov legyőzte (Szokolovot) a döntőben.	Kaszparov (1985-ös világbajnok)	Sevilla 1987 24 játsmás párosmérkőzés 12–12 döntetlen, Kaszparov megvédte címét
		Taxco 1985: 1. Timman, 2. Nogueiras, 3. Tal, 4. Spraggett;
		Tunisz 1985: 1. Juszupov, 2. Beljavszkij, 3. Portisch, 4–5. Csernyin		1986: 4 versenyző kieséses párosmérkőzései: Juszupov nyert Timman ellen; Szokolov nyert Vaganjan és Juszupov ellen.
1987–90	1987: Három zónaközi 17–18 versenyzővel, körmérkőzés; 3–3 továbbjutó	Szabadka 1987: 1–3. Sax, Short, Speelman;	Szokolov, Timman, Vaganjan, Juszupov, Spraggett Karpov (kiemelve a 2. fordulóba)	1988: 14 versenyző egyenes kieséses párosmérkőzései, 1989: Karpov a negyeddöntőben csatlakozott Elődöntők (1989): Karpov nyert Juszupov ellen Timman nyert Speelman ellen	Karpov nyert Timman ellen a döntőben (1990)	Kaszparov (1987-es világbajnok)	New York/Lyon 1990 Kaszparov nyert 12½–11½
		Szirák 1987: 1–2. Szalov, Hjartarson, 3–4. Portisch;
		Zagráb 1987: 1. Korcsnoj, 2–3. Seirawan, Ehlvest
1990–93	Manila 1990 64 versenyző Svájci, 11 továbbjutó	1–2. Gelfand, Ivancsuk, 3–4. Ánand, Short, 5–11. Sax, Korcsnoj, Hübner, Nikolić, Judaszin, Dolmatov, Drejev	Timman, Juszupov, Speelman Karpov (a 2. körben kezdett)	1991: 14 versenyző, kieséses párosmérkőzések, 1991: Karpov a negyeddöntőben csatlakozott Elődöntők (1992): Short nyert Karpov ellen Timman nyert Juszupov ellen	Short nyert Timman ellen a döntőben (1993)	Kasparov (1990-es világbajnok)	London 1993. szept.-okt.: Kaszparov nyert Short ellen 13–8-ra a PCA szervezésében;
							1993. szept.-nov.: Hollandia /Jakarta Karpov nyert Timman ellen 12½–8½-re a FIDE szervezésében.
1993–95 (PCA)	Groningen 1993. dec. 54 versenyző, svájci, 7 továbbjutó	1–2. Adams, Ánand, 3–7. Kamsky, Kramnyik, Tyivjakov, Gulko, Romanyisin	Short	1994-95: 8 versenyző, párosmérkőzések Elődöntők : Kamsky nyert Short ellen Ánand nyert Adams ellen	Ánand nyert Kamsky ellen a döntőben (1995)	Kaszparov (1993-as PCA világbajnok)	New York 1995. szept.-okt. 20 játszmás párosmérkőzés Kaszparov nyert 10½–7½
1993–96 (FIDE)	Biel 1993. júl. 73 versenyző, svájci, 10 továbbjutó	1. Gelfand, 2–9. Van der Sterren, Kamsky, Halifman, Adams, Judaszin, Szalov, Lautier, Kramnyik, 10–15. Ánand	Timman, Juszupov	1994: 12 versenyző kieséses párosmérkőzései.	Elődöntők (1995. febr.): Karpov nyert Gelfand ellen, Kamsky nyert Szalov ellen		Elista 1996 20 játszmás párosmérkőzés Karpov nyert 10½–7½
			Karpov (az elődöntőben csatlakozott)	1995: Karpov a győztesekhez (Gelfand, Kamsky, Szalov) csatlakozott az elődöntőben.

1997–2006: Két világbajnok

1996 után a zónaközi versenyek megszűntek, de a FIDE továbbra is megrendezte a zónaversenyeket.

Klasszikus sakkvilágbajnokság (1998–2004)
Évek	A világbajnokjelölti verseny formája	Kiemeltek			A világbajnokjelölti verseny győztese(i)	kiemelt a döntőben	Világbajnoki döntő
1998 (klasszikus)	Cazorla, 1998. máj.-jún. 10 játszmás párosmérkőzés	Kramnyik, Sirov (Élő-pontszám alapján)			Sirov nyert 5½–3½-re	Kaszparov (1995-ös klasszikus világbajnok)	A mérkőzésre nem került sor
2000 (klasszikus)	Nem volt			Két versenyző a döntőben: Kaszparov (1995-ös világbajnok); Kramnyik (Élő-pontszám alapján)			2000. okt.-nov. London: 16 játszmás párosmérkőzés Kramnyik nyert 8½–6½
2002–2004 (klasszikus)	Dortmund 2002. júl. előmérkőzések: két négyfős csoport kétfordulós körmérkőzése; Elődöntők: a csoportok első helyezettjei a másik csoport második helyezettjeivel párosmérkőzés	Előmérkőzések: group 1: 1. Sirov, 2.Topalov, 3.Gelfand, 4.Lutz group 2: 1.Barejev, 2.Lékó, 3.Adams, 4.Morozevics Elődöntők : Lékó nyert Sirov ellen és Topalov nyert Barejev ellen.			Lékó (legyőzte Topalovot a döntőben)	Kramnyik (2000-es klasszikus sakkvilágbajnok)	Brissago: 2004. szept.-okt. 14 játszmás párosmérkőzés 7–7 döntetlen, Kramnik megvédte címét
FIDE világbajnokságok (1997–2005)
Évek	Világbajnokjelölti verseny formája	Kiemeltek			Döntősök		Világbajnoki döntő
1997–1998 (FIDE)	Groningen 1997. dec., 7-körös egyenes kieséses minimérkőzések	100 versenyző, Negyeddöntősök: Adams, Van Wely, Short, Kraszenkov, Gelfand, Drejev, Ánand és Sirov.			Anand (nyert Adams ellen a döntőben) Karpov (1996-os FIDE-világbajnok)		Lausanne: 1998. jan. 6 játszmás mérkőzés 3–3 döntetlen; Karpov nyerte a rapid rájátszást 2–0-ra
1999 (FIDE)	Las Vegas 1999. júl.-aug., 7-körös egyenes kieséses minimérkőzések	100 versenyző, Negyeddöntősök: Kramnyik, Adams, Movszeszjan, Hakobján, Sirov, Nisipeanu, Halifman, Polgár Judit			Elődöntők: Halifman győzött Nisipeanu ellen, Hakobján győzött Adams ellen		Las Vegas 1999 6 játszás párosmérkőzés Halifman nyert 3½–2½-re
2000 (FIDE)	Új-Delhi (6 kör)/döntő Teheránban 2000. nov.-dec. 7-körös egyenes kieséses minimérkőzések, a döntő Teheránban	100 versenyző, Negyeddöntősök: Ánand, Halifman, Adams, Topalov, Tkachiev, Griscsuk, Sirov és Barejev			Elődöntők: Ánand nyert Adams, Sirov nyert Griscsuk ellen		Teherán 2000. december 6 játszmás párosmérkőzés Ánand nyert 3½–½-re
2001–2002 (FIDE)	Moszkva 2001. nov.-dec. 7-körös egyenes kieséses minimérkőzések rövidített gondolkodási idővel	128 versenyző, Negyeddöntősök: Ánand, Sirov, Ivancsuk, Lautier, Szvidler, Gelfand, Ponomarjov és Barejev			Elődöntők: Ponomarjov nyert Szvidler ellen, Ivancsuk nyert Ánand ellen		Moszkva 2002. jan. 8 játszmás párosmérkőzés Ponomarjov nyert 4½–2½-re
2004 (FIDE)	Tripoli 2004. jún.-júl. 7-körös egyenes kieséses minimérkőzések rövidített gondolkodási idővel	128 versenyző, Negyeddöntősök: Topalov, Harlov, Kaszimdzsanov, Griscsuk, Radzsabov, Dominguez, Adams, Hakobján			Elődöntők: Adams nyert Radzsabov, Kaszimdzsanov nyert Topalov ellen		Tripoli 2004. júl. 6 játszmás párosmérkőzés 3–3 döntetlen; Kaszimdzsanov nyerte a rapid rájátszást 1½–½-re
2005 (FIDE)	Nem volt			8 versenyző részvételével döntő: Kaszimdzsanov (FIDE-világbajnok); Adams (2004-es döntős); Ánand, Morozevics, Topalov (Élő-pontszám alapján), Lékó (a 2004-es klasszikus sakkvilágbajnokság döntőse), Polgár Judit és Szvidler (Élő-pontszám alapján)			San Luis, Argentina: 8 versenyző, kétfordulós körmérkőzés, 2005. szept.-okt. 1. Topalov : 10/14 2–3. Ánand és Szvidler : 8½/14 4.Morozevics: 7/14
Címegyesítés
2006	Címegyesítő mérkőzés			Topalov (FIDE-sakkvilágbajnok), Kramnyik (klasszikus sakkvilágbajnok)			Elista 2006. okt. 12 játszmás párosmérkőzés 6–6 döntetlen, Kramnyik nyerte a rapid rájátszást 2½–1½-re

2007-től: Egyesített cím

A FIDE- és a klasszikus sakkvilágbajnoki cím egyesítése után a sakkvilágkupa és a FIDE Grand Prix versenysorozata biztosít kvalifikációt a világbajnokjelöltek versenyére.

Évek	Kvalifikáció formája	Kvalifikációt szerzők	Kiemeltek	Világbajnokjelölti verseny formája	Világbajnokjelölti verseny győztese(i)	Kiemelt a döntőben	Világbajnoki döntő
2005–2007	2005-ös sakkvilágkupa Hanti-Manszijszk 2005. nov.-dec. 128 versenyző, 7 körös egyenes kieséses minimérkőzések; + minimérkőzés az 1–16. helyek eldöntéséért. top 10 továbbjutó	1.Ponomarjov, 2.Aronján, (3.Bacrot,) 4.Griscsuk, 5.Barejev, 6.Gelfand, 7.Rublevszkij, 8.Gurevics, 9.Kamsky, 10.Carlsen, 11.Malahov	Kaszimdzsanov, Lékó, Adams, Polgár Judit (a 2005-ös sakkvilágbajnokság 5–8. helyezettjei), Sirov, Bacrot (Élő-pontszám alapján)	Elista: 2007. máj.-jún. 16 versenyző, kétjátszmás mérkőzések, 4 versenyző szerzett kvalifikációt a világbajnoki tornára	Aronján, Gelfand, Griscsuk, Lékó	Ánand, Szvidler, Morozevicsh (2–4. helyezettek 2005-ben); Kramnyik (2006-os világbajnok)	Mexico City: 2007. szept. 8 versenyző, kétfordulós körmérkőzés 1. Ánand 9/14 2–3. Kramnyik és Gelfand: 8/14
2008	Visszavágó					Kramnyik, Ánand	Bonn 2008. okt. 12 játszmás párosmérkőzés Ánand nyert 6½–4½-re megvédve címét.
2007–2010	2007-es sakkvilágkupa Hanti-Manszijszk 2007. nov.-dec. 128 versenyző, 7 körös, egyenes kieséses minimérkőzések	Kamsky nyert A. Sirov ellen 2½-1½-re a döntőben.	Topalov (2005-ös FIDE-sakkvilágbajnok)	Szófia 2009. febr., 8 játszmás párosmérkőzés	Topalov nyert 4½-2½-re	Ánand (2008-as világbajnok)	Szófia 2010. ápr.-máj. 12 játszmás mérkőzés Ánand nyert 6½–5½-re megvédve címét.
2008–2012	FIDE Grand Prix 2008–10 2 továbbjutó	Aronján, Radzsabov (Griscsuk)	(Carlsen) Griscsuk, Kramnyik (Élő-pontszám alapján), Kamsky, Topalov, Mamedjarov	Kazan 2011. máj., 8 versenyző, párosmérkőzések Elődöntők: Gelfand nyert Kamsky ellen; Griscsuk nyert Kramnyik ellen	Gelfand nyert Griscsuk ellen a döntőben 3½–2½-re	Ánand (2010-es sakkvilágbajnok)	Moszkva 2012. május 12 játszmás párosmérkőzés 6–6 eredménnyel, Ánand nyerte a rapid rájátszást 2½–1½-re megvédve címét.
	2009-es sakkvilágkupa Hanti-Manszijszk 2009. nov.-dec. 128 versenyző, 7 körös, egyenes kieséses minimérkőzések (az 1. helyezett jut tovább)	Gelfand (nyert Ponomarjov ellen a döntőben)
2011–2013	2011-es sakkvilágkupa Hanti-Manszijszk 2011. aug.-szept. 128 versenyző, 7 körös, egyenes kieséses minimérkőzések (az első három helyezett szerzett kvalifikációt)	Szvidler, Griscsuk, Ivancsuk	Gelfand Carlsen, Aronján, Kramnyik Radzsabov	London 2013. márc. 8 versenyző kétfordulós körmérkőzése	Carlsen (a világbajnokjelölti verseny győztese)	Anand (2012-es sakkvilágbajnok)	Csennai, 2013. nov. 12 játszmás párosmérkőzés Carlsen nyert 6½–3½-re
2012–2014	FIDE Grand Prix 2012–13 2 továbbjutó	Topalov, Mamedjarov	Ánand Aronján, Karjakin Szvidler	Hanti-Manszijszk, 2014. márc. 8 versenyző kétfordulós körmérkőzése	Ánand	Carlsen (2013-as világbajnok)	Szocsi, 2014. nov. 12 játszmás párosmérkőzés Carlsen nyert 6½-4½-re megvédve címét
	2013-as sakkvilágkupa Tromsø 2013. aug.-szept. 128 versenyző, 7 körös, egyenes kieséses minimérkőzések (az első két helyezett szerzett kvalifikációt)	Kramnyik, Andrejkin
2014–2016	FIDE Grand Prix 2014–15 2 továbbjutó	Caruana, Nakamura	Ánand Topalov Anish Giri Aronján	Moszkva 2016. márc. 8 versenyző kétfordulós körmérkőzése	Karjakin	Carlsen (2014-es világbajnok)	New York, 2016. nov. 12 játszmás párosmérkőzés 6–6 eredménnyel, Carlsen nyerte a rapid rájátszást 3–1-re megvédve címét.
	2015-ös sakkvilágkupa Baku 2015. okt. 128 versenyző, 7 körös, egyenes kieséses minimérkőzések (az első két helyezett szerzett kvalifikációt)	Szvidler, Karjakin
2017–2018	FIDE Grand Prix 2017 2 továbbjutó	Mamedjarov, Griscsuk	Karjakin Caruana, So (Élő pontszám alapján) Kramnyik (szabadkártya)	Világbajnokjelöltek versenye 2018 Berlin, 2018. március 8 versenyző, kétfordulós körmérkőzés	Caruana	Carlsen (2016-os világbajnok)	TBA, 2018. november 12 játszmás páros mérkőzés 6–6-os eredménnyel, a rájátszást Carlsen 3–0 arányban nyerte.
	2017-es sakkvilágkupa Tbiliszi 2017. szeptember 128 versenyző, 7 körös, egyenes kieséses minimérkőzések (az első két helyezett szerzett kvalifikációt)	Aronján Ting Li-zsen
2019–2020	FIDE Grand Prix 2019 2 továbbjutó	Alekszandr Griscsuk Jan Nyepomnyascsij	Caruana Anish Giri (Élő-pontszám) Alekszejenko (szabadkártya) Vachier-Lagrave (Radzsabov helyett)	2020-as világbajnokjelölti verseny Jekatyerinburg 2020. március-április 2021. április 8 versenyző kétkörös körmérkőzésen	Jan Nyepomnyascsij	Carlsen (2018-as világbajnok)	Dubaj, 2021. nov.-dec. 14 játszmás párosmérkőzés Carlsen nyert 7½–3½ arányban.
	2019-es sakkvilágkupa Hanti-Manszijszk 2019. szeptember-október 128 versenyző, 7 körös egyenes kieséses mini párosmérkőzések (2 továbbjutó)	Radzsabov Ting Li-zsen
	2019-es FIDE Chess.com Grand Swiss TBD 2019. október 160-versenyző svájci rendszerű verseny (1 továbbjutó)	Vang Hao
2021–2023	FIDE Grand Prix 2022 2022. február–április (2 továbbjutó)	Nakamura Hikaru, Rapport Richárd	Jan Nyepomnyascsij (A 2021-es sakkvilágbajnokság vesztese) Tejmur Radzsabov (szabadkártya) Ting Li-zsen (Karjakin helyett)	2022-es világbajnokjelöltek versenye 8 versenyző, 2 körös körmérkőzés		Carlsen (2021-es világbajnok)	14 játszmás párosmérkőzés
	2021-es sakkvilágkupa Szocsi 2021. július-augusztus 206 versenyző, 8 forduló, mini párosmérkőzések, kieséses rendszer (2 továbbjutó)	Jan-Krzysztof Duda Szergej Karjakin
	2021-es FIDE Grand Swiss verseny Riga, 2021. október-november 114 versenyző Svájci rendszerű verseny (2 továbbjutó)	Ali-Reza Firuzdzsá Fabiano Caruana
Évek	Kvalifikáció formája	Kvalifikációt szerzők	Kiemeltek	Világbajnokjelölti verseny formája	Világbajnokjelölti verseny győztese(i)	Kiemelt a döntőben	Világbajnoki döntő

A magyar versenyzők eredményei

A magyarok közül a világbajnoki versenysorozatban a legtovább Lékó Péter jutott, aki 2004-ben a világbajnoki címért mérkőzött az orosz Vlagyimir Kramnyik ellen. A mérkőzés döntetlenül végződött, ami Kramnyik számára világbajnoki címe megvédését jelentette.

A világbajnokjelöltek versenyébe bejutott magyar versenyzők eredményei:

• Lilienthal Andor, Budapest, 1950. 8. helyezés
• Szabó László, Budapest, 1950. 9. helyezés
• Szabó László, Zürich, 1953. 12. helyezés
• Szabó László, Amszterdam, 1956. 3. helyezés
• Benkő Pál, Jugoszlávia, 1959. 8. helyezés
• Benkő Pál, Curaçao, 1962. 6. helyezés
• Portisch Lajos, Bled, 1965. Negyeddöntő
• Portisch Lajos, Porec, 1968. Negyeddöntő
• Portisch Lajos, Palma de Mallorca, 1974. Negyeddöntő
• Portisch Lajos, Genf, 1977. Elődöntő
• Portisch Lajos, Abano Terme, 1980. Elődöntő
• Adorján András, Bad Lauterberg, 1980. Negyeddöntő
• Ribli Zoltán, London, 1983. Elődöntő
• Portisch Lajos, Bad Kissingen, 1983. Negyeddöntő
• Portisch Lajos, Montpellier, 1985. 12. helyezés
• Ribli Zoltán, Montpellier, 1985. 14. helyezés
• Portisch Lajos, Antwerpen, 1989. Negyeddöntő
• Sax Gyula, St. John, 1988. Nyolcaddöntő
• Sax Gyula, Wijk aan Zee, 1991. Nyolcaddöntő
• Lékó Péter, Brissago, 2004. Világbajnoki döntő
• Lékó Péter, San Luis, 2005. 5. helyezés
• Polgár Judit, San Luis, 2005. 8. helyezés
• Lékó Péter, Mexikóváros, 2007. 4. helyezés
• Polgár Judit, Elista, 2007. Nyolcaddöntő

Források

• FIDE World Championship events 1948-1990, Mark Weeks' sakklapok
• World Championship events 1991-present, Mark Weeks' sakklapok
• World Championships pages Archiválva 2018. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, Rybka Chess Közösségi Fórum