Ugrás a tartalomhoz

Vincze Zsigmond

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vincze Zsigmond
Életrajzi adatok
Születési névWeisz Zsigmond
Született1874. július 1.
Zombor
Elhunyt1935. június 30. (60 évesen)
Budapest
Pályafutás
Műfajokoperett, kuplé
Hangszerzongora, hegedű
Tevékenységzeneszerző, karmester, hangszerelő
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincze Zsigmond témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vincze Zsigmond, született Weisz Zsigmond[1] (Zombor, 1874. július 1.Budapest, 1935. június 30.) zeneszerző, karmester. Nevét a Hamburgi menyasszony című operettjében elhangzó, Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország refrénű, különös utóéletet befutott részlet őrzi a mai napig.

Élete

[szerkesztés]

Zsidó családban született, apja Weisz Sándor gabonakereskedő, anyja Frank Magdolna volt. Már kamaszkorában komponált. A Budapesti Zenekedvelők Egyletének zeneiskolájában Aggházy Károly, Bellovics Imre és Waldbauer József tanítványa volt. Az 1894–95-ös évadra Nikisch Artúr az Operaház zenekarába szerződtette hegedűsként. Ezt követően Ney Dávid basszista zongorakísérőjeként járta az országot. 1898-tól Komjáthy János, 1901-től Krecsányi Ignác társulatában volt karmester. 1903-ban az újonnan megnyílt Király Színházhoz szerződött, s haláláig itt volt dirigens, hangszerelő. Utóbbi minőségében ő segítette színpadra Kacsóh Pongrác János vitézét, amit kb. háromszázszor vezényelt. 1928 és 1930 között Szegedre szerződött, de utána visszatért a Király Színházba. 1904. január 31-én Szegeden feleségül vette Kulinyi Mária szegedi színésznőt, Kulinyi Márton és Bíró Anna színészek leányát.[2]

1922. január 31-én mutatták be a Városi Színházban A hamburgi menyasszony c. operettjét, ami már ekkor sem nélkülözte az irredenta felhangokat, de az I. felvonás fináléja, benne a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország”-refrénnel csak jóval Vincze halála után vált népszerű dallá. A hazafias érzelmek felkeltésére való felhasználásban nem jelentett akadályt a szerzők (szövegíró: Kulinyi Ernő) zsidó származása (és nem mentette meg Kulinyit a holokauszttól).

Egyetlen, 1924. március 29-én bemutatott operai kísérlete, Az erősebb c. egyfelvonásos zenedráma(!) sikertelen és megkésett próbálkozás volt a népszínműzene magasabb szintre emelésére.[3] A szerzemény öt hét alatt hat előadást ért meg, majd végleg eltűnt a repertoárról.[4]

Művei mára feledésbe merültek, noha Vincze a zeneileg jól képzett operettszerzők közé tartozott. Életében néhány darabja eljutott külföldi színpadokra is, A hamburgi menyasszonyt 1939-ig többször felújította a Városi Színház.

Számos gramofonfelvétel őrzi játékát, amin különböző műfajokban zongorakísérőként működik közre.[5]

Művei

[szerkesztés]
  • Tilos a csók (operett három felvonásban, Király Színház, 1909. október 8.)
  • Limonádé ezredes (énekes vígjáték három felvonásban, Király Színház, 1912. szeptember 5.)
  • Léni néni (énekes bohózat három felvonásban, Magyar Színház, 1914. május 2.)
  • A cigány grófné (operett három felvonásban, Király Színház, 1920. március 13.)
  • A hamburgi menyasszony (operett három felvonásban, Városi Színház, 1922. január 31.)
  • A gárdista (regényes operett három felvonásban, Városi Színház, 1923. február 15.)
  • Az erősebb (zenedráma egy felvonásban, Magyar Királyi Operaház, 1924. március 29.)
  • Anna-bál (operett három felvonásban, Volkmann Róbert művei felhasználásával, Király Színház, 1925. szeptember 30.)
  • Miami (pasticcio Jacobi Viktor műveiből, Fővárosi Operettszínház, 1925. november 27.)
  • Aranyhattyú (operett három felvonásban, Király Színház, 1927. január 15.)
  • Kiss és Kis (operett három felvonásban, Városi Színház, 1927. január 22.)
  • Az aranyszőrű bárány (Szeged, 1929. november 15.)
  • Huszárfogás (operett három felvonásban, Fővárosi Operettszínház, 1930. április 4.)
  • Jobb mint otthon (Nyári Operett Színház, 1930)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 86460/1891. Névváltoztatási kimutatások 1891. év 10. oldal 7. sor
  2. A házasságkötés bejegyezve a szegedi állami házassági akv. 65/1904. folyószáma alatt.
  3. A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. 225. l. ISBN 9633305241
  4. A hetvenötéves Magyar Állami Operaház. 1884–1959. Budapest, 1959. Magyar Állami Operaház. 170. l.
  5. Gramofon online

Források

[szerkesztés]