Vlagyimir Lukics Borovikovszkij
| Vlagyimir Lukics Borovikovszkij | |
 | |
| Arcképe Ivan Vasziljevics Bugaevszkij által | |
| Született | 1757. július 24.[1][2] Mirhorod[3][4][5] |
| Elhunyt | 1825. április 6. (67 évesen) Szentpétervár[3] |
| Állampolgársága | orosz |
| Szülei | Luka Borovik |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Birodalmi Művészeti Akadémia |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Lukics Borovikovszkij témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vlagyimir Lukics Borovikovszkij (Mirgorod, Poltava Járás, Ukrajna, 1757. július 27. — Szentpétervár, 1825. április 6.) a 18-19. század fordulóján a legismertebb ukrán származású portréfestő az Orosz Birodalomban.
Életpályája
[szerkesztés]Ukrán kozák családban született, atyja ikonfestő volt, így a fiatal Vlagyimir Lukics Borovikovszkij a rajzolást és a festést atyjától tanulta. Vlagyimir Borovikovszkij-nak három fiútestvére volt, a családi hagyomány szerint mindannyian a Mirgorod ezredben szolgáltak. Vladimir Borovikovszkij korán késztetést érzett a rajzoláshoz és a festéshez, már fiatalon ikonokat kezdett festeni a helybeli egyházi intézmények számára.
Apja nyomdokain haladt a csendes vidéki életben addig, ameddig fel nem figyelt portréfestői képességeire egy befolyásos barátja, aki megkérte, hogy fesse meg I. Péter orosz cár és Katalin cárnő portréját, a portrék annyira jól sikerültek, hogy a cári család lehetővé tette Borovikovszkij szentpétervári letelepedését, ez 1787-ben történt. Ettől kezdve Szentpéterváron élt és alkotott, Szentpéterváron még képezte magát, D. G. Levickij volt a mestere.
Borovikovszkij portréi sokkal különbek voltak, mint a szokványos reprezentatív arcképek, mivel ő igyekezett megragadni az általa festett személy egyéniségét és közvetlen érzéseit. Továbbá lehetőség szerint természeti környezeteben készültek portréi, amelyeken tükröződik a 18. századi orosz szentimentalizmus szelleme.
Igen termékeny művész volt, mintegy 500 portrét festett, amelyekből 400 fent maradt mind a mai napig, legtöbbjüket az Állami Tretyjakov Galériában őrzik. Megörökítette az orosz történelem nevezetes alakjait, a cári, s a nemesi családok tagjait, tábornokokat, bírákat és művész embereket, de olykor egyszerű embereket is. Érdemben gyarapította az orosz történelem arcképcsarnokát.
Élete utolsó évtizedében egyre inkább vallási képeket festett, de már nem a hagyományos bizánci stílusban, hanem a nyugat-európai stílust követte.
Emlékezete
[szerkesztés]2007-ben, születésének 250. évfordulója alkalmából emlékbélyeget bocsátottak ki tiszteletére.
Ismertebb portréiból
[szerkesztés]- I. Péter cár
- II. Katalin (1794-95)
- M. I. Lopuhina (1797)
- A. G. és V.G. Gagarin (1790-es évek)
- Kezeit melegítő paraszt (1790-es évek)
Galéria
[szerkesztés]-
F. A. Borovszki vezérőrnagy portréja -
Szentpétervár metropolitája -
Gavriil Romanovics Gyerzsavin, az orosz felvilágosodás költőfejedelme -
Mirza Ali Kuli Khan -
Gagarin nővérek -
I. Sándor orosz cár II. Katalin cárnő portrészobrával -
A Tretyjakov Galéria 18. századi portréiból, középen a nagy kép Alexander Kurakin diplomatát ábrázolja Borovikovszkij által -
A tél allegóriája -
Még egy részlet a portré csarnokból, jobbról lent közép tájon II. Katalin orosz cárnő portréja -
A sétáló II. Katalin orosz cárnő
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://bigenc.ru/fine_art/text/1878869
- ↑ OL1697942A
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Боровиковский Владимир Лукич, 2015. szeptember 28.
- ↑ http://www.artfortune.com/vladimir-lukich-borovikovsky/artist-20994/
- ↑ http://www.wumag.kiev.ua/index2.php?param=pgs20082/26
Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Életrajza, képei (oroszul)
További információk
[szerkesztés]- Akademičeskie risunki russkih hudožnikov : Vypusk perv'j / A. P. Losenko, P. I. Sokolov, V. L. Borovikovskij et al. ; pod red. A. M.Gerasimova. Moskva : Izdatel'stvo Akademii Hudožestv SSSR, 1949. 10 p., 25 t. fol ill.
