Ugrás a tartalomhoz

Voronyezs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Voronyezs (Воронеж)
A Délkeleti Vasútvonalak központi igazgatóságának épülete Voronyezsben
A Délkeleti Vasútvonalak központi igazgatóságának épülete Voronyezsben
Voronyezs címere
Voronyezs címere
Voronyezs zászlaja
Voronyezs zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyVoronyezsi terület
Alapítás éve1586
PolgármesterVadim Kstenin
Irányítószám394000–394095
Körzethívószám473
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség1 051 995 fő (2023. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaMSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 51° 40′ 18″, k. h. 39° 12′ 38″51.671667°N 39.210556°EKoordináták: é. sz. 51° 40′ 18″, k. h. 39° 12′ 38″51.671667°N 39.210556°E
Voronyezs (Voronyezsi terület)
Voronyezs
Voronyezs
Pozíció a Voronyezsi terület térképén
Voronyezs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Voronyezs témájú médiaállományokat.

Voronyezs (oroszul: Воронеж) város Oroszország délnyugati részén a Voronyezsi terület központja.

Lakossága: 889 680 fő a 2010. évi népszámláláskor,[2] és 1 014 610 fő (a 2014. évi népszámláláskor).[forrás?]

Fekvése

[szerkesztés]

Moszkvától 500 km-re a Voronyezs folyó partján annak torkolatától a Dontól 7 km-re helyezkedik el.

Története

[szerkesztés]

1585-ben a Don és a Voronyezs folyó találkozásától mintegy 7 km-re erődítményt emeltek a sztyeppen portyázó csapatok ellen. I. Péter cár uralkodása idején hajóépítő üzemeket, manufaktúrákat létesítettek, itt épült meg az első orosz flotta, egy ideig a cár és udvara is itt tartózkodott. Ez megalapozta a város és környéke fejlődését. 1711-ben Voronyezs lett az Azovi (később: Voronyezsi) kormányzóság székhelye. A folyók vízhozamának csökkenése a doni hajóépítés elsorvadásához vezetett, a vízi szállítást pedig a 19. század második felében megelőzte a vasút. Az 1860-as évektől Voronyezsben vasútépítő műhelyek létesültek, fejlődésnek indult az ipar, a kereskedelem; jelentős gabona- és malomipar alakult ki. 1928-ban négy kormányzóság egyesítésével, Voronyezs központtal megalakították a Központi-feketeföldi területet.

A második világháború idején a vidéken elhúzódó harcok folytak, Voronyezs épületeinek és iparának nagy része megsemmisült. A magyar történelem egyik tragikus fejezete is ehhez a tájhoz kapcsolódik: 1942 őszén és telén a Don-kanyarnál szenvedett súlyos vérveszteséggel járó vereséget a megszállók oldalán harcoló Magyar 2. hadsereg. Ezen a vidéken halt hősi halált többek között Szabados Jenő festőművész.[3] 1942. október 31-én lőtték le a szovjetek a Magyar Királyi Honvéd Légierő egyik Caproni Ca.135-ös bombázórepülőjét, melynek roncsait 2012 őszén találták meg egy magyar–orosz roncskutató expedíció során. A gép a találatot követően lezuhant és kigyulladt. Mágó Károly, az expedíció magyar vezetője elmondta, hogy a repülőgép négyfős legénysége Asztalos Ferenc zászlós parancsnoksága alatt vett részt a bevetésen.[4]

Oktatás

[szerkesztés]

Gazdasági élet, közlekedés

[szerkesztés]

Gazdaság

[szerkesztés]
  • Voronyezsi Repülőgépgyár: Oroszország egyik legnagyobb repülőgépgyára. A repülőgépgyár egyik legismertebb terméke a Tu–144-es szuperszonikus utasszállítók voltak. Jelenleg néhány Il–96–300 típusú korszerű személyszállító gép készül.
  • Voronyezsi Gépgyár: folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművek sorozatgyártása a hadiipar és az űrhajózás számára, dugattyús repülőgépmotorok, valamint kőolaj- és gázipari berendezések gyártása.

Közlekedés

[szerkesztés]

A város jelentős vasúti csomópont.

Voronyezs nemzetközi repülőtere Csertovickoje (IATA: VOZ, ICAO: UUOO) a várostól északra helyezkedik el.

A nemzetközi repülőtér mellett még két további repülőtér található a városban: A Pridacsa repülőtér a Voronyezsi repülőgépgyár repülőtere. És a várostól délnyugatra található Malsevó légibázison nukleáris bombázók állomásoznak.

Látnivalók

[szerkesztés]
Nagy Péter cár szobra a róla elnevezett téren

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Híres voronyezsiek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://rosstat.gov.ru/storage/mediabank/Bul_MO_2023.xlsx
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  3. Zsámbéky, Monika.szerk.: Szabados Pál: Szabados Jenő (1911-1942), Lektor: Aszalós Endre. Nyelvi lektor: Kiss Zsuzsanna, Majzik Ágnes. Fotó: Szabados László, Kecskemét: Irisz Repro Stúdió Kft., 58. o. (2011). ISBN ISBN 978-963-08-2009-7. Hozzáférés ideje: 2022. január 5. 
  4. Egy Voronyezsnél lelőtt magyar gép legénységének maradványaira bukkantak. [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 29.)