Wallandt Ernő
| Wallandt Ernő | |
 | |
| Portréja A Hét c. folyóirat 1896. szeptember 27-i számában, a Vaskapu átadásának alkalmából írt cikkek mellett | |
| Született | 1845. augusztus 10.[1] Radna |
| Elhunyt | 1912. szeptember 27. (67 évesen)[1] Orsova |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Wallandt Henrik |
| Foglalkozása | mérnök |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wallandt Ernő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Radnai 'Wallandt Ernő, németes névformában Ernest von Wallandt (Máriaradna, 1845. augusztus 10. – Orsova, 1912. szeptember 27.) mérnök, a Vaskapu szabályozásának egyik tervezője és a munkálatok vezetője.
Életútja
[szerkesztés]Édesapja Wallandt Henrik (1804–1872) mérnök, miniszteri osztálytanácsos volt, aki folyamszabályozási munkákat vezetett, így 1840-ben a Maros-hajózási munkák vezetése miatt került Radnára, majd Nagyváradra.[2]
Wallandt Ernő középiskoláit Nagyváradon és Budán járta; 1863-ban a József Műegyetemre ment, melynek végeztével 1867. szeptember 30-án mint mérnökgyakornok államszolgálatba lépett. 1873-ban a bécsi világkiállításon a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumot képviselte és még ugyanez évben részt vett az aldunai zuhatagok szabályozásának terveit előkészítő nemzetközi bizottság működésében. 1876-ban átvette a sárospataki, 1878-ban pedig mint királyi főmérnök a vásárosnaményi folyammérnöki hivatal vezetését. 1883-tól 1889-ig a közmunka- és közlekedési minisztériumban, mint a műszaki tanács tagja működött miniszteri főmérnöki, majd középítészeti felügyelői és 1885-től miniszteri osztálytanácsosi minőségben. Ez idő alatt bízták meg 1883-ban a Vaskapu-szabályozás terveinek elkészítésével. 1885-ben a brüsszeli első, 1886-ban a bécsi második, 1887-ben a frankfurti harmadik nemzetközi belhajózó kongresszuson a kormány képviseletével bízták meg.
Legfontosabb munkálkodása 1889-től kezdődik, amikor Orsovára a Vaskapu-szabályozási magyar királyi művezetőség főnöke és 1893-ban címzetes miniszteri tanácsos lett. 1894-ben a szerb másodosztályú Takova-rendet kapta, 1896-ban valóságos miniszteri tanácsossá léptették elő, és ez év szeptemberében a Vaskapu megnyitásakor a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki és még ez évben az ezredéves országos kiállításon szerzett érdemeiért megkapta a millenniumi arany emlékérmet is. 1899-ben Ferenc József, mint magyar király, nemesi rangot és a „radnai” előnevet adományozta neki. 1908-ban megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét.
Cikkei a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1882. A Kulpa folyó szabályozása hajózási szempontból, 1884. Az aldunai zuhatagokon keresztül létesítendő hajóutak).
Munkája
[szerkesztés]- Adatok a Vaskapu szabályozásának történetéhez. Bpest, 1903. (Különnyomat a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyéből.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16920/16957.htm, Wallandt Ernő, 2017. október 9.
- ↑ Wallandt Henrik. (Szinnyei)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Bokor József (szerk.). Wallandt, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Sebők Zsigmond (1896. szeptember 27.). „Báziástól a Vaskapuig” (pdf). A Hét VII (39/352), 677-680. o. (Hozzáférés: 2020. november 24.)