Ugrás a tartalomhoz

William Trevor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Trevor
SzületettWilliam Trevor Cox
1928. május 24.
Mitchelstown(wd), Cork megye, Írország
Elhunyt2016. november 20. (88 évesen)
Crediton(wd), Devon, Egyesült Királyság
Állampolgárságaír[1][2][3][4][5]
Nemzetiségeír Írország
Foglalkozása
Iskolái
  • University of Dublin
  • St Columba's College, Dublin
Kitüntetései
  • Irish PEN Award
  • Fellow of the Royal Society of Literature
  • AWB Vincent Literary Award
  • Hawthornden-díj (1965)
  • Heinemann Award (1976)
  • Honorary Knight Commander of the Order of the British Empire (2002. december)[6]
  • O. Henry-díj (2007)
  • International Nonino Prize (2008)
William Trevor aláírása
William Trevor aláírása
Sablon • Wikidata • Segítség

William Trevor Cox KBE (Mitchelstown, 1928. május 24. – Somerset, 2016. november 20.) William Trevor írói álnéven ismert ír regényíró, dráma- és novellaíró. Az ír irodalmi világ egyik idősebb képviselője,[7] széles körben az egyik legnagyobb kortárs angol nyelvű novellaírónak tartják.[8]

Trevor háromszor nyerte el a Whitbread-díjat(wd), és ötször jelölték a Booker-díjra, legutóbb a Love and Summer (2009) című regényéért, amely 2011-ben a Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj jelöltjei közé is bekerült. Nevét az irodalmi Nobel-díjjal kapcsolatban is emlegették.[9] 2008-ban Olaszországban elnyerte a Nemzetközi Nonino-díjat. Trevor 2014-ben az Aosdána(wd) keretében a Saoi[10] címmel tüntették ki.[11]

Trevor 1954-től 88 éves korában bekövetkezett haláláig Angliában élt.[12]

Életrajza

[szerkesztés]

William Trevor Cox néven született az írországi Mitchelstownban(wd), Cork megyében, középosztálybeli, angol-ír[13] protestáns családban. Apja banki tisztviselői munkája miatt többször költözött más vidéki településekre, többek között Skibbereenbe(wd), Tipperaryba, Youghalba(wd) és Enniscorthyba(wd).

Több iskolában tanult, többek között a dublini St Columba's College-ban (ahol Oisín Kelly(wd) tanította) és a dublini Trinity College-ban, ahol történelem szakon szerzett diplomát. A Trinity College elvégzése után Trevor Cox néven szobrászként dolgozott,[14] jövedelmét tanítással egészítette ki.[15]

1952-ben feleségül vette Jane Ryant, és Angliába emigrált, ahol tanárként, szobrászként, majd egy reklámügynökségnél szövegíróként dolgozott. Ez idő alatt született meg feleségével az első fiuk.[16] 1952-ben művészeti tanár lett a Rugby(wd) melletti Bilton Grange-ben, egy előkészítő iskolában. Trevor több templom számára kapott megbízást domborművek faragására, többek között a northamptonshire-i Braunstonban(wd) található All Saints templom számára. 1956-ban Somersetbe költözött, ahol szobrászként dolgozott,[17] és templomok számára végzett megbízásokat. A fafaragást 1960-ban hagyta abba.

Első regénye, A Standard of Behaviour 1958-ban jelent meg (a londoni Hutchinson kiadó gondozásában), de kevés kritikai sikert aratott. Később megtagadta ezt a művét, és a The Irish Timesban(wd) megjelent nekrológja szerint „elutasította, hogy újra kiadják.”[16] Valójában 1982-ben és 1989-ben újra kiadták.

1964-ben, 36 évesen megkapta a Hawthornden-díjat a The Old Boys című regényéért. Ez a siker arra ösztönözte Trevort, hogy főállású író legyen.

1971-ben családjával Londonból a délnyugat-angliai Devonba költözött, először Dunkeswellbe(wd), majd 1980-ban Shobrooke-ba(wd), ahol haláláig élt. Annak ellenére, hogy élete nagy részét Angliában töltötte, „minden ízében írnek” tartotta magát.[18]

William Trevor 2016. november 20-án békésen, álmában hunyt el, életének 88. évében.[19][20]

Művei és témái

[szerkesztés]

Elbeszélésgyűjteményeket írt, amelyek jó fogadtatásban részesültek. Novellái gyakran Csehov mintáját követik. Trevor műveinek szereplői jellemzően a társadalom perifériára szorult tagjai: gyerekek, idősek, egyedülálló középkorú férfiak és nők vagy boldogtalan házasok. Azok, akik nem tudják elfogadni életük valóságát, saját alternatív világokat teremtenek, amelyekbe visszavonulnak. A történetek egy része gótikus[21] elemeket használ a gonosz természetének és az őrülettel való kapcsolatának feltárására. Trevor elismerte James Joyce hatását novelláira, és „a hamuszag, az öreg gaz és a belsőségek szaga” érezhető a műveiben, de az összbenyomás nem a komorság, hiszen – különösen korai műveiben – a szerző fanyar humora a világ tragikomikus változatát kínálja az olvasónak. Műveinek nagy részét színpadra, televízióra és rádióra adaptálta. A Fools of Fortune (A szerencse bolondjai) című művéből 1990-ben Pat O'Connor(wd) rendezésében film készült,[22] majd 1999-ben a Felicia's Journey című művet Atom Egoyan rendezésében megfilmesítették.[23]

Trevor történetei Angliában és Írországban játszódnak; a fekete komédiáktól az ír történelemre és politikára épülő történetekig terjednek. Közös téma a protestáns (általában ír egyházi(wd)) földbirtokosok és a katolikus[24] bérlők közötti feszültség. Korai könyveiben különcök élnek, akik pedánsan formális módon beszélnek, és fergetegesen komikus tevékenységeket folytatnak, amelyeket egy távolságtartó elbeszélő hang mesél el. A regényekben egyetlen központi figura helyett több, azonos fontosságú főszereplő szerepel, akiket egy intézményi környezet köt össze, amely az egyéni történeteik konvergenciapontjaként működik. A későbbi regények tematikailag és technikailag összetettebbek. A kegyelem működését vizsgálják a világban, és több elbeszélői hangot használnak ugyanazon események különböző nézőpontokból való szemlélésére. A megbízhatatlan elbeszélők és a különböző nézőpontok a modern élet töredezettségét és bizonytalanságát tükrözik. Trevor Fools of Fortune és a The Story of Lucy Gault című regényeiben is a „nagy ház” hanyatló intézményét vizsgálta.

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]

Trevor az Ír Irodalmi Akadémia és az Aosdána tagja volt. 1977-ben „az irodalomért tett szolgálataiért” tiszteletbeli CBE kitüntetést kapott, 1994-ben pedig a Companion of Literature(wd) tagjává avatták.[25] In 2002 he received an honorary KBE in recognition of his services to literature.[26] He won the 2008 International Nonino Prize in Italy.

Trevort ötször jelölték Booker-díjra, 1970-ben, 1976-ban, 1991-ben és 2002-ben került a szűkített listára, 2009-ben pedig a hosszú listára.[27] Háromszor nyerte el a Whitbread-díjat, egyszer pedig a Hawthornden-díjat.[28]

2002 óta, amikor a nem amerikai szerzők is pályázhattak az O. Henry-díjra, Trevor négyszer nyerte el a díjat: a Sacred Statues (2002), a The Dressmaker's Child (2006), a The Room (2007), amely a zsűri egyik kedvence volt abban az évben, és a Folie à Deux (2008) című novelláiért.

Trevor 2011-ben a Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj(wd) jelöltjei közé került.[29]

Irodalmi nyertes/jelölt

[szerkesztés]
  • 1965: Hawthornden Prize for The Old Boys[30]
  • 1970: Mrs. Eckdorf in O'Neill's Hotel was shortlisted for the Booker Prize[31]
  • 1975: Royal Society of Literature for Angels at the Ritz and Other Stories
  • 1976: Whitbread Award for The Children of Dynmouth
    • Allied Irish Banks Prize for fiction
    • Heinemann Award
    • Shortlisted for the Booker Prize
  • 1980: Giles Cooper Award for Beyond the Pale
  • 1982: Giles Cooper Award for Autumn Sunshine
  • 1982: Jacob's Award for TV adaptation of The Ballroom of Romance
  • 1983: Whitbread Prize for Fools of Fortune
  • 1991: Reading Turgenev was shortlisted for the Booker Prize
  • 1994: Whitbread Prize Best Novel for Felicia's Journey
  • 1999: David Cohen Prize by the Arts Council England in recognition of his work.
  • 2001: Irish Literature Prize
  • 2002: Irish PEN Award[32]
  • 2002: The Story of Lucy Gault was shortlisted for the Booker Prize and the Whitbread Book Award
  • 2003: Kerry Group Irish Fiction Award at the Listowel(wd) Writers' Week
  • 2008: Bob Hughes Lifetime Achievement Award in Irish Literature

Hagyatékok

[szerkesztés]

Szülőhelyén, Mitchelstownban(wd) 2004. augusztus 25-én emlékművet avattak William Trevor emlékére. Liam Lavery és Eithne Ring bronzszobra egy pulpitus formájú, nyitott könyvvel, amely az író képét és egy idézetet, valamint három Whitbread-díjas művének címét és két másik jelentős művét tartalmazza.

2008. május 23-án, 80. születésnapjának előestéjén Louis McRedmond leleplezte az emléktáblát, amely azt a Mitchelstown-i Upper Cork Street-i házat jelzi, ahol Trevor született.

Bibliográfia

[szerkesztés]

Regények és novellák

[szerkesztés]
  • A Standard of Behaviour (Hutchinson, 1958)
  • The Old Boys (The Bodley Head, 1964)
  • The Boarding House (The Bodley Head, 1965)
  • The Love Department (The Bodley Head, 1966)
  • Mrs. Eckdorf in O'Neill's Hotel (The Bodley Head, 1969)
  • Miss Gomez and the Brethren (The Bodley Head, 1971)
  • Elizabeth Alone (The Bodley Head, 1973)
  • The Children of Dynmouth (The Bodley Head, 1976)
  • Other People's Worlds (The Bodley Head, 1980)
  • Fools of Fortune (The Bodley Head, 1983)
  • Nights at the Alexandra (Hutchinson, 1987)
  • The Silence in the Garden (The Bodley Head, 1988)
  • Two Lives (the two novellas Reading Turgenev and My House in Umbria) (Viking Press, 1991)
  • Felicia's Journey (Viking, 1994)
  • Death in Summer (Viking, 1998)
  • The Story of Lucy Gault (Viking, 2002)
  • Love and Summer (Viking, 2009)
  • The Dressmaker's Child (Penguin Books)

Novellagyűjtemények

[szerkesztés]
  • The Day We Got Drunk on Cake and Other Stories (The Bodley Head, 1967)
  • The Ballroom of Romance and Other Stories (The Bodley Head, 1972)
  • The Last Lunch of the Season (Covent Garden Press, 1973)
  • Angels at the Ritz and Other Stories (The Bodley Head, 1975)
  • Old School Ties (Lemon Tree Press, 1976)
  • Lovers of their Time (The Bodley Head, 1978)
  • The Distant Past (Poolbeg Press, 1979)
  • Beyond the Pale (The Bodley Head, 1981)
  • The Stories of William Trevor (Penguin, 1983)
  • The News from Ireland and Other Stories (The Bodley Head, 1986)
  • Family Sins and Other Stories (The Bodley Head, 1989)
  • Outside Ireland: Selected Stories (Viking, 1992)
  • The Collected Stories (Viking, 1992; Penguin, 1993, 2003)
  • After Rain (Viking, 1996)
  • Cocktails at Doney's (Bloomsbury Classics, 1996)[33]
  • The Hill Bachelors (Viking, 2000) ISBN 978-0141002170
  • A Bit On the Side (Viking, 2004) ISBN 978-0143035916
  • Cheating at Canasta (Viking, 2007) ISBN 978-0670018376 [34]
  • Bodily Secrets (Penguin Great Loves, 2007; new selection of stories from earlier collections) ISBN 978-0141033235
  • The Collected Stories (Viking, 2009) ISBN 978-0140232455.
  • Selected Stories (Viking, 2010), listed as "the second volume of his collected stories" ISBN 978-0-670-02206-9.
  • Last Stories (Viking, 2018)

Kisregény

[szerkesztés]
  • The third party (1986, The New Yorker, Vol. 62, no. 8. pp. 35–44.)
  • The women (2013, The New Yorker)

Dráma

[szerkesztés]
  • Out of the Unknown: "Walk's End" (1966)
  • Play for Today: O Fat White Woman (1971,[35] adaptation from short story)
  • The Old Boys (Davis-Poynter, 1971)
  • A Night with Mrs da Tanka (Samuel French Ltd, 1972)
  • Going Home (Samuel French, 1972)
  • Marriages (Samuel French, 1973)
  • The Ballroom of Romance (Pat O’Connor, 1982)
  • Going Home (Samuel French, 1972)

Gyermekkönyvek

[szerkesztés]
  • Juliet's Story (The O'Brien Press, Dublin, 1991)
  • Juliet's Story (Bodley Head, 1992)

Non-fiction

[szerkesztés]
  • A Writer's Ireland: Landscape in Literature (Thames & Hudson, 1984)
  • Excursions in the Real World: memoirs (Hutchinson, 1993)

Szerkesztőként

[szerkesztés]
  • The Oxford Book of Irish Short Stories (Oxford University Press, 1989)

Magyarul

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  2. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  3. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  4. ↑ MusicBrainz artist ID. (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  5. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2018. október 21.)
  6. ↑ https://webarchive.nationalarchives.gov.uk/ukgwa/20080610193920/http%3A//www.culture.gov.uk/reference_library/media_releases/2810.aspx
  7. ↑ Flood, Alison. „Impac prize shortlist dominated by three-strong Irish contingent”, The Guardian , 2011. április 12. (Hozzáférés: 2011. április 12.) 
  8. ↑ It's like gadgets in shops
  9. ↑ „Punters tip Trevor for Nobel honour”, Irish Independent , 2012. október 10. (Hozzáférés: 2012. október 10.) 
  10. ↑ Saoi (szó szerint „bölcs”) az Aosdána(wd), az ír alkotóművészek államilag támogatott szövetsége által adományozott legmagasabb kitüntetés.
  11. ↑ „William Trevor elected to position of Saoi by Aosdána to honour outstanding achievements”, RTÉ News , 2014. szeptember 29. (Hozzáférés: 2016. december 4.) 
  12. ↑ The Guardian: William Trevor, watchful master of the short story, dies aged 88
  13. ↑ Az angol-ír nép (írül: Angla-Éireannach) olyan etnikai, társadalmi és vallási csoportosulást jelöl, amely többnyire az írországi angol protestáns felmenők leszármazottai.
  14. ↑ Homan Potterton, 'Suggestions of Concavity: William Trevor as Sculptor', Irish Arts Review, vol 18 (2002), pp.93–103.
  15. ↑ BBC Radio 3 - The John Tusa Interviews, William Trevor. The John Tusa Interviews . BBC, 2005. június 12. [2006. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
  16. ↑ a b „William Trevor, award-winning writer, dies at the age of 88”, The Irish Times  
  17. ↑ „William Trevor, Irish writer – obituary”, Daily Telegraph, 2016. november 21. (Hozzáférés: 2023. június 29.) 
  18. ↑ Adams, Tim. „William Trevor: the keen-eyed chronicler”, The Guardian , 2009. augusztus 2. (Hozzáférés: 2016. július 19.) 
  19. ↑ „William Trevor, novelist and short story writer, dies aged 88”, BBC News, 2016. november 21. 
  20. ↑ Cain, Sian. „Irish writer William Trevor dies aged 88”, The Guardian , 2016. november 21. 
  21. ↑ A gótikus fikció, amelyet néha gótikus horrornak is neveznek (elsősorban a 20. században), a félelem és a kísértés laza irodalmi esztétikája.
  22. ↑ A sors fogságában (film)
  23. ↑ Felícia utazása (film)
  24. ↑ Az ír katolikusok egy Írországban honos etnikai-vallási csoport, amelynek tagjai egyaránt katolikusok és írek.
  25. ↑ Royal Society of Literature. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.)
  26. ↑ Department for Culture, Media and Sport
  27. ↑ William Trevor. Man Booker Prize. [2010. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  28. ↑ Pepinster, Catherine. „William Trevor: The quiet chronicler of the lost and the damned”, The Independent, 2002. szeptember 29. (Hozzáférés: 2010. július 4.) 
  29. ↑ Battersby, Eileen. „William Trevor makes an Impac”, The Irish Times , Irish Times Trust, 2011. április 12.. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.) 
  30. ↑ Medrano, Juan Díez. Framing Europe: Attitudes to European Integration in Germany, Spain, and the United Kingdom. Princeton University Press, 273. o. (2010. január 24.). ISBN 9780691146508 
  31. ↑ The Man Booker Prize 1970
  32. ↑ The Man Booker Prize 1970. [2016. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.)
  33. ↑ http://www.borders.co.uk/book/cocktails-at-doneys-bloomsbury-classic-s/437707/[halott link]
  34. ↑ Ruckenstein, Lelia. . „Irish Eyes, Unsmiling”, The Washington Post, 2007. december 24. 
  35. ↑ Play for Today: O Fat White Woman, BFI Film and TV Database

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Trevor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=William_Trevor&oldid=27589139”