Xilofág

Xilofágnak nevezzük a fásszárú növények fatestéből, azaz a xilémből táplálkozó élőlényeket, függetlenül attól, hogy a tápnövény már elpusztult, vagy még élő. Ezek az élőlények legtöbbször a fák és cserjék törzsében, tuskójában, ágaiban vagy kérge alatt élnek és táplálkoznak.

A xilofág fajok egy része csak elpusztult cserjékben, fákban, vagy az élő növény elpusztult részeiben él, azok részeit fogyasztja, ezeket szaproxilofágnak hívjuk.

Xilofág fajok

Számos, egymástól rendszertanilag távol álló rendbe tartoznak, például:

• Gombák
• Bogarak
• Lepkék
• Hártyásszárnyúak
• Kétszárnyúak

Gombák

Osztrák csészegomba

A xilofág gombák elsősorban a sérült és legyengült fákat támadják meg. Gyengültségi parazitának is nevezik őket. A legelterjedtebb xilofág, faanyagot bontó (farontó) gombák a taplógombák családjába tartoznak. A gombák az élő fákon, különböző sebekben, rovarrágás, fagyrepedés, letört ágak telepednek meg és fertőzik meg a fákat. A fertőzés helyén a fa elszíneződik, foltos lesz, erősen repedezik, korhadni kezd, a fában védekezésképpen álgesztesedés indul meg. Kivágás után a fa könnyen vetemedő, nehezen megmunkálható lesz.

A fakorhadás lehet barna korhadás, aminél a gombák a cellulózt bontják, de a lignint nem károsítják, valamint fehér korhadás, amikor a gombák a fák ligninjét bontják, a cellulózállományt viszont érintetlenül hagyják. A különböző tömlősgombák a nedves környezetben lévő fákon lágyrothadást okoznak.

Nagy szarvasbogár lárva

Rovarok

A fásszárú növények faszövetét (xilemet), valamint a kéreg- és háncs részt (floem) fogyasztják. Ezek a rovarok speciális szájszervvel, rágókkal rendelkeznek, amivel képesek a kemény fás szövet fogyasztására. Ezen rovarok egy része egész életükben csak fás részeket esznek, a fákban élnek, mint például a szúbogarak, más részük csak lárva állapotban táplálkoznak a fákból, imágóként virágport és fanedveket fogyasztanak, például a cincérfélék.

Morfológiai és életmódbeli sokszínűségük mellett, méretbeli különbségeik is jelentősek. Akadnak közöttük alig néhány milliméteres apróságok, például a szúbogarak és az akár 8 centiméteres nagyságot is elérő nagy szarvasbogarak.

Károkozásuk

Nagy hőscincér lárvajáratai és kirepülőnyílásai

Kis szil szíjácsszú járatai

Az élő fában lakó és táplálkozó rovarok a folyamatos járat rágás és fa fogyasztás hatására jelentős mennyiségű faszövetet pusztítanak el. Ez ellen a fenyőfák gyantatermeléssel védekeznek. Ha ez mégsem sikerül, vagy olyan fajtájú a fa, hogy nem tud gyantát kiválasztani, a növényben megszűnik a nedvkeringés és a tápanyagforgalom, majd ezeken a rágott részeken a növény elhal. A rovarok folyamatosan veszik birtokba a fát, csak akkor hatolnak beljebb, ha már nincs folyamatos folyadékkeringés a szövetben. Kedvező feltételek mellett tömegesen elszaporodhatnak, melynek hatására oly mértékű fapusztulást is előidézhetnek, ami akár egy egész erdő létét is veszélyeztetheti.

Általánosságban azonban elmondható, hogy az élő növényre a xilofág rovarok, mivel leggyakrabban csak a tápnövény kis részeit fogyasztják számottevő élettani hatást nem gyakorolnak. Tömeges károkozása igen ritkán következik be egészséges, természetes erdőkben. Tömeges fapusztulás általában a nagy kiterjedésű, nem optimális helyre telepített, azonos korú és fajtájú állományokban következik be. Ennek a környezetszennyezés és az aszályos idő is kedvezhet.

Magyarország tölgyeseiben és bükköseiben csak néhány xilofág faj van, melyek időnként és helyenként jelentősebb károkat okoznak. A tölgyesekben elsősorban a kétpettyes díszbogár, a bükkösökben pedig a zöld karcsúdíszbogár. Mindkét faj kártétele az időjárási anomáliákhoz, korábbi károkhoz (például lombrágás, a nem megfelelő erdőszerkezet, például záródáshiány) köthető. Ezekben az erdőkben a frissen elpusztult fák eltávolítása még a lárvák kikelése előtt javasolt.

A xilofág fajok kölcsönös együttélésére is van példa, ilyenkor még jelentősebb károkat tudnak okozni. Ezek a kapcsolatok mindkét fél számára előnyösek. Erre példa a szilfavészt okozó Ceratocystis ulmi nevű tömlősgomba, melyek terjedését a szil szíjácsszúk segítik. A szúk járatokat fúrnak a fákba, amin keresztül már a gombák is be tudnak hatolni, azt bontani kezdik, a korhadó fa viszont a szúlárvák táplálkozásához szükséges. Ugyanilyen jellegű kapcsolat van egyes fadarazsak és gombák, valamint Monochamus cincérfajok és fonálférgek között.

Hasznuk

A xilofág rovarok az erdei ökoszisztémákban jelentős szerepet töltenek be. Nélkülük az erdők tápanyagkörforgalma jelentős mértékben lelassulna, a fás növényekben felhalmozott szerves anyag csak igen lassan jutna vissza a talajba. A kemény faanyag bontásának megkezdését más élőlények nem lennének képesek elvégezni. Például a szú- és cincérfélék az elpusztult fákban járatokat rágnak, a xilimet felőrlik, így már a szaprofita gombák is képesek bejutni, folytatva tovább a bontási folyamatot. Ezek az élőlények a lebontási folyamat szinte mindegyik szakaszában részt vesznek, például egyes virágbogarak lárvái a már félig lebontott korhadékban, fakomposztban fejlődnek, táplálkoznak. Ez a további aprítás már a talajba keveredést segíti elő, ahol már a talajrétegben lakó apró ízeltlábúak, például atkák, ugróvillások is képesek a további bontás folytatására.

A különböző fejlődési stádiumú xilofág rovarok igen sokféle állat tápláléka. Ezen állatok egy jelentős része kizárólag xilofág rovarokat eszik.

A levegőben lévő, alkonyatkor kirepülő bogarakat főleg a denevérek és a baglyok zsákmányolják. A földön lévő korhadó törzsekben lévő lárvákat, bogarakat vaddisznó, borz, róka, barna medve, nyest, nyuszt, sün, vakond, cickány, erdei egér fogyasztja. A fásszárú növények belsejében lévők sincsenek biztonságban, azokat a harkályfélék szedegetik ki, melyek még az egészen mélyen lévő lárvákat is képesek kivenni, amivel jelentős károkat is okoznak, mivel néha az egészen vastag fatörzseket is szétbontják, a könnyen emészthető, energiadús táplálék után kutatva. De nemcsak a nagytestű lárvákat, hanem az apró szúkat is eszik, ezekből naponta akár 100 darabot is elfogyaszthatnak.

Védelmük

A xilofág rovarok közül kerülnek ki a legveszélyeztetettebb fajok. Életterük csökkenésével számuk is egyre kevesebb, mivel az elpusztult fák eltávolításával megszűnik a táplálkozó- és szaporodó lakóhelyük.

A legtöbb védett xilofág rovarállomány pontos magyarországi felmérése még nem készült el. Veszélyeztetettségük miatt, még populációméret becslésre sincs lehetőség, csak nem-invazív módszerekkel történhetnek a megfigyelések.

Magyarország jelentősebb, védett xilofág rovarai

• óriás-tőrösdarázs
• orrszarvúbogár
• nagy szarvasbogár
• kis szarvasbogár
• bíborcincér
• nagy hőscincér
• diófacincér
• havasi cincér
• gyászcincér
• remetebogár
• kék pattanóbogár
• skarlátbogár
• magyar virágbogár
• pompás virágbogár
• hegyi virágbogár

Magyarország jelentősebb, xilofág rovarokkal táplálkozó védett állatai

• nagy fakopáncs
• kis fakopáncs
• csuszka
• búbos banka
• kék cinege
• léprigó
• fenyőrigó
• fülemüle
• mogyorós pele
• erdei pele
• kuvik
• erdei fülesbagoly
• denevérek

Veszélyeztető tényezők

• Egyre kevesebb az idős fa az erdőkben, az elpusztult példányokat rövid időn belül eltávolítják.
• Egyre gyakrabban a tuskók sem maradnak meg, azt speciális munkagépekkel fordítják ki a gyökérzet egy részével együtt.
• Még mindig fennálló nézet az erdőgazdálkodók körében, hogy az elpusztult, korhadó fák megbetegítik az egészséges példányokat is.
• Az erdőnevelés során egyre több vegyszert használnak a fák védelmében, ami károsan hat a xilofág polulációkra is.

Természetvédelmi célok

• Az idős erdők megőrzése, állományuk védelme.
• A korhadó és elhalt fák jelenlétének folyamatos biztosítása.
• A rovarirtó szerek használatának csökkentése, vagy megszüntetése. Természetes anyagokkal, vagy a fakártevők ellen, természetes ellenségeik betelepítésével való védekezés.

Erdőtervezési, gazdálkodási törekvések

• Biztosítani kell minden erdőben, minimum 5 db/ha mennyiségben a korhadó, vagy elpusztult fák jelenlétét.
• A korán odvasodó puhafa fajok kímélete, ezek biztosítják az erdőkben először a holt faanyagot.
• A végfelhasználású erdők kitermelésénél legalább 5% hagyásfa csoportok megkímélésére, különös tekintettel a holtfákra.
• Az odvasodó fák védelme, a földre hulló ágak, kidőlt fák, facsonkok összegyűjtésének korlátozása.
• A fák vegyszerezésének minimálisra csökkentése.

Kapcsolódó szócikkek

• monofág
• oligofág
• polifág
• pantofág